A vasútállomáson emlékeztek a kitelepítésekre

A hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltakra emlékeztek tegnap a vasútállomáson található mementónál. 1950 és 1953 között körülbelül tízezer magyar állampolgárt telepítettek ki otthonából és zártak őket kényszermunkatáborokba.

A kitelepítetteknek alig egy órája volt összecsomagolni és elhagyni otthonukat, ráadásul semmilyen kárpótlást nem kaptak az 1953-as amnesztiát követően. Könnyüd Ilona gyermekfejjel élte át a borzalmakat, amelyek örökre a lelkébe égtek.

– ’50 június 23-án éjszaka vittek bennünket. Érdekes módon, emlékszem, amikor az anyám öltöztetett. Két napig utaztattak bennünket lezárt vagonban, Kónyára kerültünk a Hortobágytól hat kilométerre, bent a pusztában. A hídtól körülbelül hat kilométer. Ott voltunk birkaistállóban elszállásolva, rendőrökkel, kutyákkal körbevéve – nyilatkozta Könnyüd Ilona, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének tagja.

A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének nagykanizsai tagjai minden évben kétszer róják le kegyeletüket, június 23-án a Hortobágyon található emlékműnél is megemlékeznek. A kanizsai rendezvényen Balogh László polgármester kiemelte: a kitelepítettek tragédiájából erőt meríthet az utókor.

– Nemcsak a szörnyűségekre emlékeznek a hortobágyiak, – arra is kell és kell figyelmeztetni – hanem évtizedeket átívelően tudnak erőt adni a mának szólón is, és kell, hogy a jövőnek szólóan is adjanak. Isten áldja a hortobágyiakat, azokat is, akik ott voltak és még köztünk vannak, az emlékezetük az örökké él – emelte ki beszédében Balogh László, Nagykanizsa polgármestere.

A megemlékezésről bővebben beszámolunk mai Napi Kanizsa című műsorunkban.  

K.T.



(Borítókép: Kanizsa TV)