Fontos, hogy összejárjunk, mert együvé tartozunk

Templomjáró sorozatunkat, a város határait túllépve a környező településeken folytatjuk. A szepetneki Szent Őrzőangyalok templom filiáinak mindennapjairól Heiter Róbert Gottfried plébános osztja meg gondolatait lapunkban.

Sormás, Eszteregnye, a hozzákapcsolódó Obornak, Bánfa illetve Bajcsa. Az egykori 9 filiából ennyi maradt – szögezte le elöljáróban Gottfried atya. Ezek közül Eszteregnyén volt önálló plébánia. Ezek a filiálisok oldallagosan ellátott templomok voltak, - melyek Eszteregnye kivételével, az is csak rövid időre - plébániává soha nem fejlődtek. Az elmúlt 40 évben ők nem találkoztak ünnepekkel, azok igazi mélységeivel, nem találkoztak az egyházi év megkülönböztetett szakaszaival, így nagyon hálásan fogadnak, és újdonságként kezelnek mindent.

Sormáson nincs óvoda, iskola, ennek egyetlen oka a falun átvezető 7-es főút és Nagykanizsa közelsége. Így sokkal egyszerűbbé vált a gyereket felültetni a buszra, és elküldeni Kanizsára. A templomban szinte nincs gyerek, a felnőttek, a nagyszülő-korosztály szépen jár. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy van egy nagy félreértés az egész ügyben, ami ellen, amióta itt vagyok, folyamatosan harcolok – hangsúlyozta a plébános.

– Meg kell, hogy valljam, Sormáson, Bajcsán és Eszteregnyén a legkevesebb sikerrel. Mégpedig az, hogy a gyerek hova jár általános iskolába, és hol lesz elsőáldozó és bérmálkozó, ez nem függ össze. Jó lenne pontosan látni, hogy egyrészt Nagykanizsa egy másik egyházmegyéhez tartozik. Mi a szombathelyi, Nagykanizsa pedig a Kaposvári Egyházmegyéhez. Másrészt, az iskolai hitoktatás nem a helyi plébános csodája, hanem Orbán Viktor műve. Egy kötelezően választható tantárgy, nincs mese, és nincs kibúvó alóla. Vagy a saját felekezetének megfelelő hittanra jár a gyerek, vagy erkölcstanra. Valamelyikre járnia kell! A hitoktatást, ha csak egyetlen egy gyerek választja is, köteles a helyi plébánia megszervezni, de nem a helyi plébánia finanszírozza. Ráadásul a katolikus nevelés kongregációja, már a katolikus intézmények kapcsán is kifejti, hogy annak egyetlen dolga van: a világ dolgainak keresztény szemmel láttatása, de nem dolga elsőáldozást és bérmálást szervezni. Az a dolga, hogy a saját plébániába való mélyebb beágyazódást elősegítse. Ehelyett mit csinálunk? Szívjuk el a gyereket. Csak azért, mert az iskola Kanizsán van, csak azért, mert a kanizsai plébánia küldi az oktatót – ami neki kötelessége –, és az állam fizeti. Amióta itt vagyok, küzdök ez ellen, nem beszélve arról, hogy például Szepetneken van iskola, ráadásul német nemzetiségi. Emelt óraszámú német nyelvórájuk van, emellé országismeretet és kultúrát kap a gyerek a felújított, 1711-es alapítású gyönyörű iskolában. A szepetneki oktatási intézmény sószobával rendelkezik, ahol az óvodásoknak és az iskolásoknak is kötelezően van órájuk.

A sormási gond mindenhol jelentkezik. Amióta ott vagyok, már jön gyerek. Eszteregnyén valamivel több gyerekünk van, ami talán annak is köszönhető, hogy ott még van óvoda. Elindítottam az eszteregnyei óvodában is a hitoktatást. A gyerekeket minél korábban kell megszólítani, hogy a saját templomukhoz kötődjenek még akkor is, ha az általános és a középiskola majd Kanizsára fogja hívni őket. A filiális gyerekekből is mára már kikristályosodott egy ütőképes ministránscsapat, ami eddig egyáltalán nem volt. A szepetneki plébánia legalább 10 éve nem látott ministránst, mert idős és beteg volt az elődöm – tette hozzá az atya.

A legfiatalabb templomunk Bajcsának van, nincs még 30 éves. A ’90-es évek templomépítési eufóriája emelte, de közösséget már nem szerveztünk hozzá. Az elődöm havonta kétszer tudott kimenni, én hetente kétszer járok, és sikerült már egy kis közösséget összegyűjteni. Bajcsán csak templom van, sem iskola, sem óvoda. Ennek ellenére hétköznap 15-20-an előfordulnak, vasárnap 30-40-en, ünnepekkor szinte leszakad a kórus, annyian vannak. Jó lenne, ha a templom minden filiában valóban otthon, atyai ház lenne, és szét tudnánk választani az egyéb szükségleteinket a vallásgyakorlásunktól.

Élénk a kórustevékenység mindegyik filiában. Bajcsán egy nagyon kedves nyugdíjas kör és horvát kórus működik. Sormáson dalkör, a tagjai nagy szeretettel kapcsolódnak be az egyházi ünnepekbe. Passiót tanultak be, és Tímár Karcsi bácsi vezetésével gyönyörűen végig énekelték mind a négy faluban a nagypénteki és a virágvasárnapi passiót. Könnyeztek az emberek, hiszen ötven éve nem emlékeztek ilyenre. Eszteregnyén két nagy létszámú kórus is működik. Lehet nagyon jó dolgokat csinálni, úgy gondolom – jegyezte meg elégedetten Gottfried atya.

Nekem célom, hogy a négy falut összehozzam. Így vannak ünnepek, amiket csak egyszer tartok meg, akkor Szepetnekre kell jönni. Egyik falunak sem ünnepelték meg soha a búcsúját, maximum egy misével. Én egész napos programot szerveztem rá, mindenütt, vendéglátással. Fontos, hogy összejárjunk, mert együvé tartozunk. Ami az egyik ünnepe, az mindegyik ünnepe. Valahol ez a lényeg, hogy mozduljunk meg, és ne idegenkedjünk egymástól, mert Szent István óta egy plébánia vagyunk. Rendkívül jól sikerült a plébánia zártkörű egyházi magánrendezvénye a Szentőrangyalok napján megtartott búcsúi bál. Úgy tűnik éledezünk, az Isten tartsa meg ezt a jót, ami megkezdődött bennünk – összegezte gondolatait Heiter Róbert Gottfried plébános.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. november 12-én megjelent számában olvasható.