Helytálltak a kanizsaiak 1848. október 3-án

A kanizsaiak saját erejükből szabadították fel magukat a horvát megszállás alól 1848. október 3-án. Történelmi visszatekintő sorozatunkban Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója ezúttal városunk egykori lakóinak hősies viselkedéséről számolt be Híradónknak.

1848 szeptemberében Jellasics elhagyta városunkat, ezt követően kisebb-nagyobb horvát megszálló csapatok állomásoztak Nagykanizsán, azonban Jellasics pákozdi veresége megpecsételte a katonák sorsát. Kanizsa népe megtámadta, majd a várost körülvevő nemzetőrök segítségével kiverte őket a településről. Halis István, nagykanizsai helytörténész, valamint Cser József, a forradalom eseményeinek egyik krónikásának a könyvében bővebben is olvashatunk a ’48-49-es dél-zalai történésekről.

– Bent a városban flangálnak ezek a horvát meg reguláris erők. Többféleképpen mesélik el a történetet. Valaki úgy értette, hogy arról beszélgetnek a katonák, hogy: figyeljetek, majd én adom a jelet, akkor indul a szabadrablás, és majd jól kiraboljuk a várost, hiszen úgyis el kell majd mennünk. Ezt hallotta valaki, aki ért szerbül, vagy horvátul és nagy csinnadrattát csapott. Elérik, hogy a harangokat meghúzzák és a város népe pedig összeszalad és elkezdi kiverni az idegen csapatokat a városból, elfogják a tiszteket, akik a vendéglőben vannak. Mindenki elbújt, aki tudna, az szaladna vissza a vasútállomás felé, de őket is elkapják. Az egyik leírás szerint még a Ferences Rendházból - tehát az Alsótemplom Rendház részéből - még a rendház vezetője is lődözött ki a menekülő katonákra – mondta el Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója.

K.R.

(Borítókép: Kanizsa TV)