Luca-napi hagyományok nyomában: a búzától az ostorig

Számos ünnepkörhöz, az évszakokhoz kötődő népszokást ismerünk. A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban a lejelentősebb a Luca napja. A hagyományok eredete nagy valószínűséggel az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év leghosszabb éjszakája.

December 13. Luca napja, mely idén vasárnapra esik. Bár az Úr napjának ünnepléséhez tartozó hagyományok is eltűnőben vannak, most vasárnap tényleg a pihenésé lehet a főszerep.

Régen Luca-napon ugyanis tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

Ezen a napon, december 13-án emlékezünk Szent Lúciára, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A szép fiatal leány egy olasz nemesi családban született időszámításunk után 280 körül. Amikor édesanyja súlyos beteg volt, elzarándokolt vele Szent Ágota kegyhelyéhez, ám anyja gyógyulásán felül ő is csodálatos ajándékban részesült. Egy jelenést látott, melyben Ágota a húgának nevezte őt, és biztosította, hogy Isten nagy dicsőségben részesíti majd. Lúciának nem is kellett több, hogy Jézus menyasszonya legyen, anyja is megígérte neki, hogy rendelkezhet hozományáról, és apácának állhat. Innen ered a sok jegyesség körüli tradíció, annak ellenére, hogy Luca története szomorú véget ért. Vőlegénye nem nézte jó szemmel az ártatlan leány adakozását a szegények és az egyház felé. A férfi, miután szembesült vele, hogy nemcsak egy csinos, fiatal lánytól, de annak anyagi javaitól is elesik, bíróság elé kényszerítette a szüzet. Ezzel kezdetét vette a hosszas kálvária, ami végül Luca vértanúhalálával végződött. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény szóval is kapcsolatba hozták már.

Szent Lúcia történeténél azonban sokkal vidámabbak a babonák és szokások, amelyek közül néhányat összegyűjtöttünk.

Magyarországon Luca-napon szokás volt, hogy a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, melyek közül az egyikbe pénzdarabot rejtenek. Aki ráharap, szerencsés lesz, tartja a hagyomány.

Sokan ismerik a Luca-naptárat, amely hazánkban a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme. Eszerint a következő esztendő januárjában az adott helyen olyan idő lesz, mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.

Egy másik időjósló módszer, a hagymakalendárium szerint egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak és a szeleteket megsózták. A hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyiknek megfelelő szelet benedvesedik.

Leggyakoribb szokás az, hogy Luca napján egy agyagcserépbe, vagy tálkába búzaszemeket vetnek, és ha azok karácsonyig kikelnek, akkor jó termés lesz a földeken, a leány férjhez megy és az állatok egészségesek maradnak. A Luca-búzával a templomi oltárt is díszítik és karácsonykor égő gyertyát állítanak a búzatövek közé.

A gyerekekhez kötődő népszokás a lucázás, melynek keretében a fiatalok körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe.

Luca-tököt Magyarországon, főként a Dunántúlon volt szokás készíteni és hagyományos volt sok egyéb Luca napi tréfálkozás. Ilyenkor szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak a kivájt sütőtökökbe, majd a házak ablakai elé tették, és azzal ijesztgették egymást. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor égő gyertyát tettek a Luca-tök belsejébe.

A lucaszék vagy Luca széke készítése is a szokások egyike. Ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Az elkészült széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 25-én az éjféli misére a „mesterek” a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt. Luca székén állva éjfélkor felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széttépjék őket.

A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat.

A Luca székét ezután otthon tűzre vetették. A tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, ez a tűz a boszorkák végét jelentette.

Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyenek.

A Luca ostora ennek a népszokásnak egy változata. Úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak, majd karácsony éjjelén pattogtattak vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok. Mindezeket érdemes ismerni és utánajárni, hiszen hagyományainkat az utókor számára érdemes megőrizni.

Összeállította: Hajnes Rita

Fotók forrása: internet