Húsvéti tradíciók – hagyományok az otthon falai között?

Az ünnepi hagyományok az internetnek és a digitális eszközöknek köszönhetően sokszor a virtuális világban élnek tovább – mindezt tavaly mondta egy néprajzkutató. A szakember akkor még nem tudta, hogy 2020-ban talán igaz lesz megállapítása. Vagy mégsem?

Idén elmaradt a horvát nemzetiségi önkormányzat húsvétváró programja (Fotó: Kanizsa TV)

Az idei más lesz. Nem lesznek nagy családi összejövetelek, talán a keresztgyermek sem kapja meg ajándékát, nem érkeznek meg a várva várt ifjú locsolók, elmarad a nagyival közös tojásfestés. A kereszténység legnagyobb ünnepét ezúttal nem a hagyományos módon éli meg a világ. Legalábbis, ami a szokásokat illeti. Hiszen az ünnep vallási vonatkozásai mellett a Húsvétot átszövik a néphagyományok gazdag változatai. Az évszázadok óta fennálló sokszínű tradíciók egy része a tavaszi mezőgazdasági tevékenységek eredményességét hivatott biztosítani, más részük pedig inkább a társasági élet megélését segíti.

A húsvéti népszokások egyik ismert eleme a barkaszentelés, amely a virágvasárnapi szentmisén történik. A koronavírus-járvány miatti intézkedések nem tették lehetővé, hogy a hívek személyesen vegyenek részt az eseményen, a papság azonban a hagyományoknak eleget téve ezúttal is megtartotta a barkaszentelést. A magyar népszokás szerint ezzel elhárítják a rontásokat, megvédik a házat a vihartól és tűztől, a szentelt barka pedig növeli a terményt a veteményesben.

A húsvéti ünnepkörhöz számos ősi elem tartozik, így például a víz több helyen is megjelenik. Nagypénteken az állatokat vitték fürdetni, húsvétvasárnap pedig „szótlan vizet” vittek a házba, ami azt jelenti, hogy sem jövet, sem menet nem lehetett megszólalni. A szokások egy része már a falvakban sem élő hagyomány, ilyen a húsvétvasárnaphoz kapcsolódó zöldághordás szokása is. A fiatal lányok és legények ekkor kimentek a közeli erdőbe, onnan zöld ágakat hoztak, majd ezeket szétszórták a falu utcáin, ezzel jelképezve, hogy behozták a tavaszt.

A „húsvéti víz” máig fennmaradó népszokását a locsolás jelenti. Hajdanán húsvéthétfőn a lányokat vödörből, kútvízzel locsolták meg. A hajadon lányok szépségét és egészségét hivatott megőrizni a friss víz, amely hagyományt manapság leginkább a néptáncegyüttesek örökítik tovább. A Szikrák például minden évben „összegyűjtik” a lányokat, akik aztán nyakukba kapják a frissítő nedűt. A tradíció szerint a locsolás a fiatalok kapcsolatfelvételének elősegítését is célozta a közösség előtt, játékos formában. S hogy mi lesz az idei locsolással? A férfiember veszélyhelyzetben sem hagyja hervadni a virágszálat, így ha szerényebb keretek között is - családon belül vagy akár képletesen, online formában -, de talán egy kis vers kíséretében kapnak a hölgyek vizet, kölnit, vagy akár parfümöt a nyakukba.

A húsvéti népszokások másik elengedhetetlen tartozéka a főként díszített, hímes tojás. A piros tojás készítése például a muramenti horvátság életében máig nélkülözhetetlen. Az elmúlt években az ünnep előtt különböző programokon sajátíthatták el a fiatalok a festési, díszítési technikákat. A hagyományosan viasszal írott tojásokra a természethez és a tavaszi munkákhoz kötődő motívumok kerültek, amelyek a nemzetiségi tradíció fontos elemei. Régen ruhafestékkel vagy hagyma héjával festették pirosra a tojásokat, amelyeken aztán a barka, a gereblye, a szőlő és a tölgyfalevél is megjelent mintaként. A nagypénteken elkészített hímes tojás aztán több ízben is fontos szerepet kapott. Vasárnap a keresztszülők vagy a szomszédok ajándékozták, húsvéthétfőn a locsoló kapta, de a húsvétot követő úgynevezett mátkáló vasárnapon is nagy szerepe volt a piros tojásnak. A fiatal lányok ekkor cseréltek legkedvesebb barátnőjükkel hímes tojást, ezzel életre szóló barátságot, mátkaságot, komaságot fogadva egymásnak. A keresztanyáktól kapott „mátkatojásokat” cserélt barátnők aztán egész életükben magázták egymást.

A népszokások zömét – járvány ide vagy oda - már nem tartja a ma embere. A hagyományokban, a Húsvét ünnepében megtaláljuk a megtisztulás, a kezdés, az előre tekintés gondolatát. A tavaszi megújulás mellett a Megváltó eljövetele előtti várakozást a bűnbánat, a gyász, az önmegtartóztatás, a vezeklés kell jellemezze. Tartsuk szem előtt az ünnepi és veszélyhelyzeti tilalmakat. Az idei ünnep más lesz…

Vuk Anita