„Ne bántsd a magyart!” - A friss Prima-díjas mai áthallásokat talált Zrínyinél

Zrínyi példája mutatja, hogy a Kelet és a Nyugat között őrlődő országban a politikusi személyiségnek, döntéseknek mekkora súlya van. Ennek az országnak a függetlensége, sorsa mindig azon áll, hogy kik és hogyan vezetik, és felismerik-e hogy saját függetlenségünk megtartása a legfontosabb.

Zrínyi Miklóst – dédapjától, a szigetvári hőstől megkülönböztetendő – költő és hadvezér titulussal szoktuk emlegetni. Ám méltán feltűnik emellett az író, katona, államférfi megjelölés is. Mert költői művei mellett legalább annyira fontosak prózai munkái, s mert fölismerte: kell az önálló magyar szuverenitás, erős gazdaság és állandó hadsereg. Ez a politikai krédója, szögezte le Balogh László, a Batthyány-gimnázium igazgatója néhány hónappal ezelőtt elmondott beszédében.

- Zágrábban őrzik ritka szerencsével egyben maradt magánkönyvtárát – folytatta a most kitüntetett képviselő és presbiter. - Izgalmas megismerni, mely sorokat húzott alá, mely gondolatokhoz fűzött megjegyzést. A Vitéz hadnagy című könyve is Tacitus olvasása közben, azon elmélkedve, néha vitázva született. Jószerencse, semmi más – azt hinnénk, ez a legjellemzőbb jelmondat, ami áll Zrínyire. Pedig a másik, kevésbé ismert, az idő helyes megválasztását hangsúlyozó jelmondata: Most vagy sohasem – sokkal jobban illik rá. A sürgetés, az ébresztgetés szava ez. Az aktivitásé, a tetté. Tacitus mondatához ezt fűzi: A henyélés megvesztegeti a vitézt, meg a lovat, meg a fegyvert és a vasat. A virtus tettben létezik, idézi Horatiust. Másutt: Adj munkát a vasnak, ha nem adsz, maga magát elvesztegeti, és a rozsda megeszi. Az erény a cselekvésben áll.

Zrínyi egyedül vette magára a mögötte fekvő Nyugat reménytelen helyzetét és az előtte álló Kelet fenyegetését. Senki nem mérlegelte addig még ilyen komolyan Európa érdekeit. Súlyos időkben reményt ébresztett a keresztény világban.Ő Európa szíve, hangsúlyozta Balogh László. Ami azt jelenti a korabeli nyelvben: Európa bátorsága, éltetője.

- Ez idáig a keresztény világ nagy fogyatékossága volt, hogy a védelemre szorítkozott, írja az úgynevezett Angol életrajz. Zrínyi Miklós a mai, elkényelmesedett Európának emberségről példát, vitézségről formát ad,Balassival szólva. Bizony, egyes mai európai vezetők megszívlelhetnék, amit leírt: Ha a mostani uralkodók szívében nem ég a nem közönséges dicsőség nemes szomja, lakozzék benne legalább a saját megőrzésüknek bölcsesség sugallta óhaja. De ezt is megfogadhatnák: Az egyik ostobasága a másik szerencséje. Másutt: A törököt a mi tunyaságunk teszi naggyá, és a mi széthúzásunk félelmetessé. Bár megfogadnák Európa mai „nagyjai” Zrínyi figyelmeztetését: A háborúban nem lehet kétszer hibázni.

Zrínyi Miklós a Mátyást dicsőítő költeményben aláhúzott két sort, egy nemzetkarakterológiai figyelmeztetést. Hunyadi János más népeknek engedi át a nyugalmat, mert a magyar népnek, illetve vezérének harc a sorsa. Zrínyi régi igazságot mond ki: Ugyanazon tűzben az arany felfénylik, a polyva elfüstöl. Avagy miért nem kell félnünk? Mert, Zrínyivel szólva: Az arany a tűzben, kormányos a szélvészben, vitéz a veszedelemben ismerszik meg…

Papp János