Méheknek panziót? Igen, segítsünk nekik, akár kertes, akár társas házban lakunk – meg is mutatom, hogyan

A méhek ma már világszerte veszélyeztetett fajnak számítanak, többek között az éghajlatváltozás, a természetes élőhelyek csökkenése valamint a rovarirtó szerek használata miatt. Egy évtized alatt az Egyesült Államok méhállománya 40%-os, míg az Egyesült Királyságé 45%-os veszteséget szenvedett, és nem sokkal jobb a helyzet a „vén Európa” öreg kontinensén sem: a 2019-es év ismét fekete esztendő lett a méhek, illetve a méhészek, de szerintem mindenki számára…

Hatalmas a baj, amit nehezen veszünk észre, mi, emberek, de a méhek tömeges pusztulása végzetes ökológiai katasztrófához vezethet: azt már észre fogjuk venni, az biztos…

Miért is fontosak a méhek? Elég csak arra gondolnunk, hogy mi lenne velünk méz nélkül. De ezen jóval túlmutat a méhek azon hasznossága, hogy ők végzik a termények és növények beporzásának több, mint 80 százalékát. Beporzók nélkül az élelmiszer-alapanyagok mintegy fele tűnhet el, és csak ebből kifolyólag sok millió ember élete érhet keserves véget.

A méhpopulációk megóvására irányuló törekvések kétirányúak: a legfontosabb a rovarirtószerek betiltása, ezek helyett lehetséges alternatívák kidolgozása, aztán a légszennyezés csökkentése, valamint az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeket okozó klímaváltozás megállítása – a szélsőséges időjárás legalább olyan veszélyes a méhekre és a méztermelésre, mint a rovarírtószerek használata –, illetve hasonlóan fontos a vadvirágos „zöld folyosók” kialakítása, melyek biztonságos élőhelyet és élelmet biztosítanak a méhek számára.

Nos, ebben nem csupán az állami közigazgatás tud segíteni a dolgos, méztermelő barátainknak, hanem a lakóközösségek, sőt, az egyes emberek is. Előbbire jó példa London: a világváros északi részén elhelyezkedő 22 közparkban – több, mint 11 kilométer hosszan – kezdtek el kialakítani vadvirágos zöldfolyosókat a méhek számára, hogy segítsék mindennapi életüket, és a túlélésüket.

Így tudunk segíteni mi…

Tévhit azt gondolni, hogy a méhek kizárólag kaptárakban, hatalmas családokban élnek. A méhek nagyobb része vadméh, akik ugyanúgy „felelősek” az erdők-mezők beporzásáért, mint a kaptárakban élő fajtársaik. Azt is kevesen tudják, hogy a vadméhek egy része nem kasokban, hanem magányosan éli mindennapjait: az ő esetükben nyújthat nagy segítséget a társadalom pozitív hozzáállása.

Alapvető, hogy ne zavarjuk el, ne üssük agyon a méheket és a darazsakat (szintén kevesen tudják, hogy a darazsak ugyancsak hasznosak, hiszen rengeteg kerti kártevőt elpusztítanak, de segítenek a beporzásban is), inkább örüljünk annak, hogy körüldongják az erkélyre kitett muskátlikat, vagy a kiskertünk rózsáit. Ne féljünk tőlük, mert nem fognak megcsípni bennünket, hacsak nem kergetjük őket ész nélkül: ők csupán virágról-virágra szállnak, és teszik a dolgukat, mindenki örömére, és a természet megelégedésére.

Tehát ne üldözzük el őket, hanem éppen ellenkezőleg: virágaink, gyümölcsfáink egészsége és termőképessége érdekében biztosítsunk nekik biztonságos élőhelyet! A magányosan élő fajok számára bárki készíthet méhpanziót és méhecske hoteleket, néhány perces munkával máris beporzó-baráttá alakíthatjuk a balkonunkat, kertünket.

Mindössze egy darab hasábfa és egy fúrógép kell hozzá: néhány kisebb-nagyobb lyuk a fába, és már kész is a méhpanziónk. Tegyük az erkély szélére, a muskátlis ládák közé, ha pedig van egy kiskertünk, akkor az egyik gyümölcsfa nagyobb ágának a tövébe, vagy pedig rejtsük a rózsabokrok közé, de jó helyen lesz annak közvetlen szomszédságában is, illetve tehetjük egyszerűen az eresz alá.

Én is eszkábáltam a vadméheknek kerti panziót. Egy használaton kívüli fatuskóról leszedtem a kérget, egy kicsit átdörzsöltem drótkefével, majd vagy kéttucatnyi lyukat fúrtam bele. Még egy kis tető is került rá, amit egyszerűen, egy léc segítségével erősítettem fel az oldalára fordított fatuskóra. Amint az a fotón is látható, a „tákolmányom” igazi dísze lett a rózsákkal teli, kavicsos ágyásnak. Egyáltalán nem rontja el a kert látványát, úgyhogy készítsünk ilyet bátran, segítsük a méheket!

Nagy szükség van az emberi segítségre: a 2019. esztendő szomorú adatai…

Az idei esztendő egy újabb fekete év volt az európai méhészek számára, ami főleg a kedvezőtlen időjárásnak, a légszennyezésnek, kisebb részben pedig a peszticidek használatának tudható be.

Itália mezőgazdaságának idei kilátásait – 2019 tavaszán és nyarán – több, mint 1000 rendkívüli időjárási jelenség nehezítette, amelyek hatására az előállított méz mennyisége Olaszországban az egy évvel korábbi 23.000 tonnának mintegy felére apadt. Franciaországban az idei tavasz végén egy hosszan tartó, erős lehűlés, majd júniustól egy hőhullám következett be, amelynek hatására egyes helyeken a kaptárakban a viasz megolvadt, és rabul ejtette a méheket. Ennek nyomán a franciák az egyik legrosszabb évre számítanak, mindössze 9.000 tonnás mézterméssel, amely a kilencvenes évek átlagtermésének alig egynegyedét teszi ki.

Hasonló helyzetben van az Európai Unió tagországai közül a legtöbb méhcsaládot tartó Spanyolország is, ahol a méztermés évek óta jóval elmarad az elvárásoktól. 2018-ban az Unió legnagyobb méztermelő országa Románia volt, 30.000 tonnás terméssel, ebben az évben viszont a románok is csak mintegy 15 százalékkal kevesebbet tudnak előállítani. Ennek oka nagyrészt a repcevetéseknek a csapadékhiány által okozott gyenge állapotában, illetve a nektárt sok helyütt elmosó heves esőzésekben keresendő.

Papp Attila