Emlékek a Csónakázó-tavi számháborúk helyszínéről

Számháborúk helyszíne, aztán sok kanizsai, kisgyermekes család hétvégéinek szószerinti játszótere, szerelmesek búvóhelye, baráti társaságok találkapontja: emilyen funkciókat biztos, hogy betöltött az egykor híres-neves, Csónakázó-tavi favár. Mára csak a várdomb maradt belőle, a vár facölöpökből épült falait és bástyáit az elmúlt évtizedek alatt szép lassan elfogyasztotta az a könyörtelen elmúlás…

Az idő vasfoga által négy évtized alatt teljesen elrágott favár is az 1970-es években épült, és elsősorban a kisgyermekes családokat célozta: jöjjenek, csatázzanak, számháborúzzanak, egyszóval érezzék jól magukat a falai között. Talán ma már senki nem emlékszik arra, hogy ki volt a favár megálmodója. Nagy szerencsémre id. dr. Páll Miklós ny. erdőmérnök, a Zalaerdő Zrt. nyugalmazott osztályvezetője emlékezett, mikor 2017 tavaszán interjút készítettem vele Nagykanizsa kedvenc tavának születéséről.

Ebből, azaz Miklós bácsi emlékeiből idézek néhány mondatot a Csó-tó favárával kapcsolatban: „Hadd említsem itt meg néhai kollégám, Bősze Aladár nevét, aki akkortájt az erdőfelügyelőségnél dolgozott. Ő ötölte ki és tervezte meg a Hétbükkfa forrástól nem messze felépített favárat, amelyből mára sajnos semmi nem maradt, csak a domb árválkodik ott, ahol egykor a favár állott. Pedig a kanizsai, gyermekes családok rendszeresen látogatták a helyszínt, óriási csatákat, számháborúkat vívtak ott egymással a gyerekek.”

Dr. Papp Attila