Szalárdon jártak a Nagykanizsai Református Egyházközség tagjai
A kilencfős küldöttség egy harang miatt kereste fel a Bihar megyei települést. A második világháború után a szalárdi templom mintegy 370 kilogrammos nagyharangja Nagykanizsára került, amit később visszakaptak a jogos tulajdonosok. Ez éppen hatvan évvel ezelőtt történt, az évforduló alkalmából pedig együtt ünnepelt a kanizsai és szalárdi református gyülekezet. Az eseményen a harangot öntő család leszármazottjai is részt vettek. Az istentiszteleten Hella Ferenc szolgált igehirdetéssel, valamint a kanizsai gyülekezet tagjai verssel, énekkel és egy külön ajándékkal is kedveskedtek. A nagykanizsai és szalárdi gyülekezet korábban már testvérkapcsolatra lépett, amit egy nyilatkozat aláírásával tovább erősítettek. A gyülekezet tagjai két napot töltöttek Erdélyben. Útjuk során pedig Nagyváradot és a kiskohi Medve-barlangot is felkeresték.
A harang hazaérkezésének hatvanadik évfordulója alkalmából találkozott a kanizsai és szalárdi református gyülekezet
– A második világháborúban a község kérte, hogy a szalárdiak szolgáltassák be a nagyharangot. Megmondták, hogy melyik harangot kell, és azt ugye akkor ledobták a toronyból, az a harang pedig bekerült a nagy kalapba. A második világháborút követően pedig szóltak a kanizsai gyülekezetnek, hogy el lehet menni harangot választani. A kanizsaiak elmentek, és a kanizsai reformátusok pont ezt, a szalárdiak harangját választották. Aztán a szalárdiak elkezdték keresni a harangjukat, kiderült, hogy Kanizsán van, és visszakérték. A kanizsaiak azt mondták, hogy veszünk másikat, öntetünk, adunk pénzt stb., hogy ne kelljen levenni, viszont ez az első világháborúban történt felajánlás volt. Tehát ott veszett egy fiatalember, és az ő családja az ő emlékére öntette. Ezért fontos volt, és visszakerült Szalárdra a harang 1959-ben – mondta el Hella Ferenc református lelkipásztor.