Nevelés egyenlő növelés

Múlt csütörtökön egy patika előtt két fia közül a nagyobbiknak mondta édesanyja: – Bemész, köszönsz. Ha megkérdezi a néni, mit kérsz, megmondod. Nyitott szemmel, füllel járva Kanizsán – hogyne kapna el az optimizmus? Józan városban élünk.

A költő féltette a jövő emberét. A családok tudnak tenni a normalitásért (Fotó: MTI)

Pedagógusnapra? Is. Hiszen Iskola – Család jó, ha egyfelé húz. Tavaly már emlegettem hasonló édesanyákat: a tejeshűtőnél engedi, hogy a kisebbik nyújtózkodjon a dobozos tejért. Megmutatja, melyik hagyma a jó, melyik a bikás. Az egészséges tettvágy és önállóság kapcsán a gyerekek természetes kíváncsiságáról és tanulni akarásáról is volt szó a Kanizsában.

Meglehet, gyorsabb lett volna, ha a fiatalasszony maga intézte volna. És?  Megszólítani, kapcsolatba kerülni a másikkal, nemde erről szól az élet? Virtuálisan, klaviatúrán – vagy valóságosan, szemtől szembe? Egyáltalán nem mindegy. Semmi sem magától értetődő, mindenért tenni kell. Nevelés egyenlő növelés.

Mert ma be lehet vásárolni úgy, hogy egy szót se szól közben az illető. Akár a pénztárost is elkerülheti, a vonalkódot önmaga leolvastathatja. Még köszönnie sem kell… A Pierre Richard által jó 40 éve életre keltett figura – a Félénk vagyok, de hódítani akarokban – éppen önmagát legyőzendő kért két gatyót az üzletben. Ma mit mondjunk az olyan felnőttre, aki köszönni se tud? Gátlásos. Pedig lehet, hogy csak – bunkó.

Kérek két gatyót! Ma már kérni se kell?

– Kávé lesz. Erre a mém szerint meg se mozdul a felszolgáló, hiszen a kijelentő módból az következik, nélküle is meglesz az a kávé. És a Gyakori kérdésekben valaki még meg is kérdezi: miért néztek rá emiatt furcsán? A több találó válasz közül az egyik: A kávé az nem lesz magától. Amikor azt mondod, hogy egy kávé lesz neked, akkor a folyamatból kihagyod az embert. Nem őt kéred meg, nem ismered el, hogy őnélküle nem jöhetne létre, hanem azt állítod, hogy az márpedig lesz, akármit is gondol a pultos. Ezzel szemben a kávéhoz csak ember által juthatsz hozzá, ezért ővele ember módjára kell bánnod, máskülönben egy gyökér vagy. De szerencsére vannak kávéautomaták is, azokkal hamar szót érthetsz.

Szeretjük Nagy Lászlót, de egyik versében nagyon nem volt igaza. „Nekem a kérés nagy szégyen, Adjon úgy is, ha nem kérem”,írta egy Újévkor gyakran előkerülőben.

Nagy László: Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket

Kapcsolódó félreértés, ha valaki úgy tartja, neki minden jár. – A szád jár, az – tartja a szólás.

A „nekem jár” emberek idejét éljük. Nekem jár a vanília fagyi, nekem jár az LCD TV, nekem jár a nyaralás a tengerparton, nekem jár, hogy feltétel nélkül kiszolgáltassák nekem a szentségeket, s végül, de nem utolsó sorban: nekem jár, hogy bármi áron gyermekem legyen. És már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy majd nekem jár, hogy meghatározhassam, milyen szeme, haja, füle, foga legyen a gyermekemnek, amit létrehozatok magamnak – fogalmazta meg egy házaspár, amely igenis ajándéknak tekinti a gyermeket.

Még egy: akad, aki az udvariasságot félreérti. Pedig már Szenczi Molnár Albert ismerte: Az urak kérése parancsolat. Igen, vannak följebbvalóink. Aki volt sorkatona, annak ez nem furcsa. Munkahelyen sincs másképp. Elvégre: aki fizet, az rendeli meg a zenét. Befejezésül egy dialógus: – Kell, hogy tiéd legyen az utolsó szó? – Igen! – Persze. Az, hogy: Értettem!

Papp János