EXKLUZÍV INTERJÚ IRIS SWOBODÁVAL, A NÉMET FEJKENDŐS MOZGALOM VEZETŐJÉVEL – „Aggódunk a megölt, leszúrt fiainkért, aggódunk az asszonyainkért és a lányainkért”
Patrióta Európára van szükség, olyanra, amelyben az erős nemzetállamok kormányai valóban a saját népük érdekeit képviselik. Ezt mondta a Kanizsának adott exkluzív interjúban Iris Swoboda, a német fejkendős mozgalom alapítója és vezetője. A civil szervezet a migránsok által elkövetett, elsősorban nőket ért erőszak miatt tiltakozik. A mozgalmár-politikus kilépett a szociáldemokrata SPD-ből, mert annak vezetője értékesebbnek tartja a migránsokat, mint a német nőket és anyákat.
„Alapjában véve ebbe a humanitárius köpönyegbe bújtatva akarják az iszlámot befészkelni…” Iris Swoboda a nagykanizsai civil fórumon (Fotó: Gergely Szilárd)
– A migrációs krízis, illetve az illegális bevándorlás miatt jelentősen romlott az asszonyok helyzete Németországban – fogalmazott Iris Swoboda. – A nők egyre növekvő erőszaknak, egyre több szexuális molesztálásnak vannak kitéve. Erősödik a nyomás, hogy feladjuk a szabadságunkat: esténként nem ajánlott kijárnunk, nyilvános helyeken tartózkodnunk, ruházatunknak pedig visszafogottnak kell lennie.
– Miért a fejkendőt választotta az erőszak elleni tiltakozás – és a mozgalom – jelképéül?
– A kendőt azokra az asszonyokra való emlékezésként hordom, akik a romeltakarításban vettek részt. A II. világháború utáni idők anyáira, asszonyaira gondolok, azokra, akik ott maradtak férfiak, férjek, apák nélkül, sok gyerekkel, s nem volt élelmük, tüzelőjük, ruhájuk. Mi, német nők a törmelékekből, a romokból szabadítottuk ki Németországot, nyavalygás és jajgatás nélkül. Ezek a nők a romeltakarítás idején fejkendővel védték hajukat, én pedig azért hordom, hogy a gyökereinkre, a német asszonyok, anyák történetére emlékeztessek. Arra, hogy milyen életet éltek, mi az, amit végigcsináltak, és hogy milyen utat készítettek elő nekünk azért, hogy szabadon élhessünk.
– Jól értem a párhuzamot? Ismét háborús helyzet van?
– Kettős nyomás alatt élnek a polgárok. Egyrészt a bevándorló – javarészt – muszlimok terrorra, agresszivitásra való hajlamától szenvednek, másrészt pedig az uralkodó politikától, hiszen azoknak az embereknek, akik ki akarják mondani, hogy félnek és tenni akarnának valamit, a száját befogja a politika. Nem szólalhatnak fel, nem mondhatják azt: „aggódunk a megölt, leszúrt fiainkért, aggódunk az asszonyainkért és a lányainkért”. Nem emelhetik fel a hangjukat, mert veszélyezteti őket, hogy elvesztik a munkájukat. El akarnak hallgattatni bennünket. Engem például nácinak bélyegeznek, mert egy olyan mozgalmat vezetek, amely a még élő asszonyokért, lányokért, illetve az elhunyt áldozatokért szót mer emelni.
– Nem tudom megkerülni a kérdést, mivel jól látható a feszület a nyakláncán… Németország, de úgy általában Európa is, őrzi még a keresztény gyökereit?
– Nem, és erre csak egyetlen példa, bár, sajnos, sok ilyen van. Egy Szíriából érkező katolikus nővér összehívott egy demonstrációt, mert rá akarta irányítani a figyelmet a világszerte megnyilvánuló keresztényüldözésre, a keresztények ellen elkövetett gyilkosságokra. A helyi evangélikus lelkész egy Düsseldorf melletti faluban viszont egyszerűen megtiltotta, leállította a szervezést. Alapjában véve tehát, aki például a német emberek életének kioltásáról akar beszélni, nem teheti meg. Pártolják a migránsokat, azt mondják, be kell őket fogadnunk, a lányainknak pedig kapcsolatba kell lépni velük, hiszen az idegenek mindnyájan kedvesek. Alapjában véve ebbe a humanitárius köpönyegbe bújtatva akarják az iszlámot befészkelni Németországba.
A nagy menet Kanizsa felé 2015-ben. Úgy néznek ki, mint akik elesettek s valóban menekültek…?!
– A migráció kapcsán meglehetősen szűrt információk jutnak el Nyugat-Európából Magyarországra, az ottani sajtó és a politika cenzúrája, diktatúrája miatt. De ön ott él, látja, tudja, hogy mi történik. Az illegális bevándorlók be akarnak illeszkedni, dolgoznak, elfogadják az európai értékrendet, szabályokat?
– Nem állítom azt, hogy minden idegennek és külföldről érkezőnek távoznia kell Németországból, mert természetesen nem lehet általánosítani, de azt látni kell: masszív iszlamizáció folyik. Ez elkezdődik már az óvodában, hiszen a hároméves gyerekek is fejkendőben ülnek. Amikor Merkel kancellár azt mondja, az iszlám hozzátartozik Németországhoz, súlyosan téved. Az ő alaptörvényeik teljesen mások, nem illeszkednek a mieinkhez, és az a legszomorúbb, hogy ezt Németországban nem mondhatjuk ki, ezeket a véleményeket lesöprik az asztalról. És az sem igaz, hogy a migráció megoldja a munkaerőpiaci problémákat. A német gazdaságnak képzett szakemberekre van szüksége, akik viszont idejönnek, nem azok: többségük írni-olvasni sem tud. Nem ilyen emberek kellenek, és már most látszik, hogy ezt a nyomást Németország nem bírja, a szociális háló össze fog omlani.
– Vannak olyan városrészek, kerületek, utcák, ahol nőként félni kell?
– Igen, sajnos, egész Németországban ez a helyzet. Minél nagyobb egy város, annál inkább jellemző ez a probléma. A legnagyobb hiátus az, hogy a kormányzat egyáltalán nem reagál erre, felmenti a különböző bűneseteket, elfordítja a fejét. A nők már nem mernek esténként futni menni, ha a férjük nem megy értük, akkor félnek kimenni az utcára. És ezt tulajdonképpen mi magunk csináljuk, mert nem mondjuk azt, hogy „állj, nem, ebbe nem egyezünk bele”…
– Vajon a német politikai elit és az Európai Unió döntéshozóinak jó része miért támogatja mégis a migrációt, amikor a probléma jól érzékelhető?
– A pénzről van szó. Olyan embereket hoznak be, akik tudatlanok, akik manipulálhatók, és így, velük, megalakítható az Európai Egyesült Államok. A lényeg az, hogy a különböző országokból érkező embereket összekeverjék, s így eltűnjön a karakteres európai jelleg, erő, hagyomány. Heccelik, kóstolgatják a német népet, hogy ez egy polgárháborúhoz vezessen, ami után új alaptörvényt lehet létrehozni, amivel meggyengítenék, padlóra tennék Németországot. Ez a cél.
– Akkor ennek az egész történetnek a hátterében az áll, hogy az erős, független nemzetállamokat tönkretegyék?
– Igen. Az IMF például az utóbbi években szűkre szabta a szegény afrikai országok támogatását, aminek következményeként az ott élők elindulnak Európába. Ezek az úgymond takarékoskodási intézkedések ide vezetnek. Szándékos kiéheztetésről van szó a harmadik világ országaiban.Ismerek egy grenadai közgazdászt, aki 12 éven át dolgozott az IMF-nek. A Google-ban rá lehet keresni, és megtalálhatóak azok a nyílt levelek, amelyeket közzétett. Ő fogalmazta meg, hogy az IMF szeme láttára több mint 7 millió öt év alatti gyermek halt éhen és szomjan a harmadik világ országaiban. És ehhez az UNICEF a beleegyezését adta.
– Akkor ebből következtethetünk arra, amit egyelőre mindenki tagad Európában, hogy mégiscsak szervezik a migrációt, s nem csupán egy spontán folyamat?
– Igen, és ez évek óta tart. De a népem hal meg eközben, az asszonyaink halnak bele. Anyák, akik egész életükben dolgoztak. Szorgalmasak voltunk, rendesek és békések voltunk, soha nem ártottunk senkinek. És most ezt kell tűrnünk. Milyen jövőt hagyunk a gyerekeinkre?! Rabszolgaságot?? Én azt mondom: soha, soha! Németországnak, a német nőknek és férfiaknak is segítségre van szüksége. Olyan politika kell, amely kiáll a polgáraiért.
Ha a migrációt támogató erők győznek vasárnap, ezek a települések is veszélybe kerülnek…
– Azt maga Merkel kancellár is beismerte, hogy az úgynevezett „Willkommenskultur” megbukott, pedig azt egy darabig ő építgette, támogatta. De ez a CDU. Ön viszont a német szociáldemokrata pártból lépett ki. Miért?
– Martin Schulz pártelnök nem védi a saját népét, nem védi az asszonyainkat, akiket olyanok támadások érnek, amiket korábban el sem tudtunk képzelni. Csoportos erőszak és megaláztatás az osztályrészünk. Martin Schulz azt mondta azokra a német nőkre, akik ez ellen szót emeletek, hogy csőcselék… A migránsokról, akik között vannak fegyveresek, bűnözők, akár AIDS-esek is, viszont azt állítja, olyanok, mint az aranyrögök: értékesek. Ez már nem az én pártom.
– Eddig az európai parlamenti választásokon általában arról döntöttünk, hogy melyik irányvonal, melyik frakció, melyik pártcsoport legyen a legerősebb, s jórészt gazdasági kérdésekről szólt a kampány. Most mintha nagyobb lenne a tét.
– Valóban sokkal nagyobb. Én olyan pártra adom le vasárnap a szavazatomat, amely azt képviseli, hogy legyen egységes Európa, de a nemzetállamok szuverenitása megmaradjon. Patrióta Európára van szükség.
Péter Árpád