CSUPA NAGYBETŰVEL NEMECSEK ERNŐ, gyere vissza!

Megvédeni gyerekeinket, magunkat, családunkat, hazánkat csak jósággal és engedékenységgel nem lehet. Az 1907-ben született A Pál utcai fiúk 100. évfordulóján virtuális kiállítást hozott létre a Petőfi Irodalmi Múzeum. Levelet íratott Nemecsek Ernőhöz a költővel, a tudóssal, a lélek ismerőjével is. Ezekből  idézünk.

Kedves Ernő! Semmi sem változott. A grundon dől el minden. Hiszem, hogy újra meg újra föltámadsz, s itt vagy közöttünk ma is. Hogy leleményességeddel, bátorságoddal, szolidaritásoddal, önfeláldozásoddal nemcsak a saját becsületedet, hanem a csapatét is megmented. És a csatát is Te döntöd el. S hogy tisztaságod és hősiességed az ellenfelet (ellenséget?) is meghajolni készteti, elgondolkoztatja. Bocsáss meg! Bertók László

Kedves Ernő! Igazából azért írok Neked, hogy elmondjam: akárhogyan is alakult a Grund sorsa, a Te áldozatod nem volt hiába való – nevedet most már örökre CSUPA NAGYBETŰVEL írjuk! Mint ahogy azokét a fiúkét is, akik példád nyomán – ott a Pál utca környékén – félszáz évvel utánad szintén életüket adták a Grundért. Tudd meg, Ernő, hogy a Te történeted nemcsak az itthoni, hanem a környező országokban élő magyar olvasóknak is egyik legemlékezetesebb olvasmánya, és hogy híred – különböző nyelvű könyvekben és filmekben – az egész világon elterjedt! A Te példád ma is él és hat: azt üzeni minden embernek, hogy ami nagyon kedves nekünk, azért ki kell állnunk, még ha ez „rövid távon” nem is kifizetődő. Mert az élet enélkül csak szolgaság…

Remélem, a következő száz évben is velünk maradsz, és unokáink unokáinak is kedves olvasmánya leszel, és nem űz el semmiféle okoskodó tanügyi reform! Hisz a jövőben is lesznek einstandoló pimaszok és megvédendő grundok – példáddal segítsed a jó ügyek későbbi védelmezőit is! Gereben Ferenc szociológus

…valamennyiünk nevében kérlek: GYERE VISSZA NEMECSEK! Itt ugyanis egyre kevesebb az olyan határozottan jellemes férfiú, mint amilyen Te voltál, Ernő! Ezek többsége elvesztette a lelki eleganciát, amivel Te még rendelkeztél, inkább csak kérkedni tudnak és nagyképűsködni, pózolnak, hazudnak, mocskosan beszélnek, kötőszavaik is piszkosak, jellemük...Jellemük akár a pókháló. Sok közöttük hűtlen és goromba. Hátha tanulnának Tőled.  Gyere vissza NEMECSEK ERNŐ, kedves kapitány! Várunk. Szeretettel üdvözöl: Mohás Lívia

A pszichológusnő egy 2013-as interjújában megfogalmazta: Voltaképp inkább a durvaság az, amit nap, mint nap látunk, tapasztalunk. A tömegembereknek köszönhető ez, akik elszaporodtak körülöttünk. Meg köszönhető a rosszul értelmezett toleranciának és a gyengekezű nevelésnek. Egyik jellemzőjük a tömegembereknek az, hogy bármilyen kis vagy nagy konfliktust és frusztrációt csakis ordítással, ütéssel, gorombasággal bírnak kezelni. Az agresszió az valami más! Egyszerűen mondva: erőforrás. Önmagában és lényegileg se jó, se rossz, hanem adottság, mint például a vérmérséklet vagy a bőrszín. Boldog lennék, ha minél több olvasó elfogadná, hogy a motiváció és cél teszi pozitívvá agressziónkat. Megvédeni gyerekeinket, magunkat, családunkat, hazánkat csak jósággal és engedékenységgel nem lehet. Elegánsan visszautasítani baromságokat, de elvállalni tisztességes eszméket, ehhez olykor kifejezetten agresszív beállítódásra van szükség. Mint ahogyan ahhoz is, hogy az európai értékrendet (a jóság, becsület, igazságosság, az emberi méltóság tisztelete és így tovább) ne hagyjuk elporladni.

A patrióták, akik szeretik a hazájukat, megértik egymást. A Pál utcai fiúkat számos nyelvre lefordították (Fotó: @Eljenagrund)

Én meghaltam a hazáért

– Pedig – mondta Nemecsek, és felült a párnájára –, pedig én úgy harcoltam értük is, mint a többiekért, hogy nekik is megmaradjon a grund, pedig én tudom, hogy én magamnak nem harcoltam, mert én már többé úgyis soha nem látom a grundot.

Elhallgatott. Törte kis fejét ezen a rettenetes gondolaton, hogy nem látja többé a grundot. Gyerek volt. Szívesen itt hagyott volna mindent ezen a földön, csak a grundot, a grundot, az „édes grundot” ne kellett volna itt hagynia.

– A grund – kiáltotta – az egy egész birodalom! Ti azt nem tudjátok, mert ti még sohasem harcoltatok a hazáért!

A kis kapitánnyal pedig most már nem lehetett bírni. Erőre kapott, és felállott az ágyban. Hosszú hálóingecskéje a bokájáig ért. Fején kackiásan félre volt csapva a piros-zöld sapka. Szalutált. Most már hörögve beszélt, és a tekintete valahol a semmiben révedezett.

– Jelentem alássan, tábornok úr, földhöz vágtam a vörösinges vezért, kérem az előléptetést! Úgy nézzetek rám, hogy én most már kapitány vagyok! Én harcoltam a hazáért, és én meghaltam a hazáért! Trará! Trará! Fújjad, Kolnay!

Papp János összeállítása