A szabadság súlyos teher is, melyet csak erős nemzetek képesek vállukon hordozni

Állhatatosan meg kell védenünk hőseink országát minden külső és belső ellenségtől, politikai és gazdasági támadástól. Nem állhatunk felemelt kézzel senki előtt, még európaiságra hivatkozó szélhámoskodók előtt sem, ahogyan hőseink sem álltak soha felemelt kézzel, amikor bátorságot, kitartást, elvhűséget kellett mutatni – már a migráció csúcsosodása előtt két évvel figyelmeztetett erre az akkori kanizsai polgármester.

Az emlékév elmúlhat, üzenete nem. A Dunántúl oroszlánja okán mintegy testvérvárosunk Várpalota. Irigyelhetjük a kapitány kifejező szobrát, Ohmann Béla műve 1958 óta ad példát a Várkerti Általános Iskola nebulóinak (Fotó: krudylib.hu)

Érdemes fellapozni Cseresnyés Péter egy 2004-es beszédét is.

– A szabadságot jelenti az európai közösséghez való jogi visszatérés lehetősége is. De a szabadság súlyos teher is, melyet csak erős nemzetek képesek vállukon hordozni – szögezte le az Unióhoz történt csatlakozásunk hajnalán. Így folytatta: Az Európai Unió, ahová május 1-je után tartozni fogunk, nem szociális, jóléti intézmény, hanem a nemzetek közötti verseny legkíméletlenebb színtere. Mindenért meg kell küzdeni. Az unió nem ad, hanem esélyt kínál. És hogy mit kezdünk vele, csak rajtunk múlik.

Minden magyar gyerek jobban élhet majd, mint a szülei (Fotó: MTVA)

A mi felelősségünk az, hogy ne távoli, szegény rokonok, hanem egyenrangú felek legyünk ebben a közösségben. Képesek leszünk-e élni a kitáruló lehetőségekkel? A nemzettel szemben érzett felelősség mutatója minden meghatározó politikai erő számára, hogy a nemzeti érdekeket a leghatékonyabban képviseli-e? Ne örüljön mások vállon veregetésének, ne örüljön feltétlenül a dicsérő szónak, ne hajlongjon elvtelenül, hanem tartsa szem előtt a nemzet érdekeit.

Mintha csak ma mondaná az államtitkár, pedig már 15 éve, ellenzékből kellett erre figyelmeztetni a szocialista Medgyessy adminisztrációt.

Fiataljaink okosabbak és tehetségesebbek, mint mi voltunk, és ha összekapják magukat, munkabírásban is utolérhetnek minket (Fotó: Kanizsa TV)

Mitől erős egy nemzet? Érdemes ebből a szempontból is sorba venni Orbán Viktor  minapi évértékelőjét.

– Egy országként nézünk szembe a világgal, és egy nemzetként nézünk szembe a magyar élet próbatételeivel. Nemzetünk mintegy tíz év alatt talpra állt. Völgymenetből hegymenetbe fordította az országot. Visszavette a sorsa feletti rendelkezés jogát, és ezért, csak ezért készen áll, győzelmi esélyekkel áll készen arra, hogy megvívja a reá váró küzdelmeket. Röviden a válaszom: győzni fogunk. Újra és újra győzni fogunk! Nem engedjük el a vezérfonalunkat, nem adjuk fel a tervünket, hogy a magyar gazdaság növekedése minden évben legalább 2 százalékkal meghaladja az Európai Unió átlagát. Ha a többiek lassulnak, akkor mi a kanyarban fogunk előzni. Meggyőződésem, hogy a legnagyszerűbb eredményeink még hátravannak. A kutatások szerint a kormány családpolitikáját az emberek 80 százaléka támogatja. A mi szakmánkban ritka, mint a fehér holló, hogy a kormány ilyen szilárd talajon állhasson. Az emberek azt akarják, hogy folytassuk, amit megkezdtünk. Rendőreink és katonáink biztos kézzel védik a határt. Tisztjeink gőzerővel építik az új magyar hadsereget. Képviselőink Brüsszelben állják a sarat. Mindjárt ötmillióan dolgozunk a tízmillióból. Fiataljaink okosabbak és tehetségesebbek, mint mi voltunk, és ha összekapják magukat, munkabírásban is utolérhetnek minket. Szomszédaink tisztelnek bennünket, és szívesen társulnak velünk. Véget ért a száz év magyar magány korszaka.

Papp János összeállítása