Péter Árpád: Olasz levél

In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Ámen.

Mindnyájan (kereszt)úton vagyunk, de tán észre sem vesszük a stációkat. Pedig már az első beszédes: a világi hatalom ítélkezik a mennyei felett, még úgy is, hogy az egyik múlandó, elporlad, a másik örökkévaló. Poncius Pilatus például – nem sokkal azután, hogy földi ítészként keresztre küldte Isten ma is élő Fiát – száműzetésben, megszégyenülten halt meg. Sorsszerű?! Nem, annál több.

A jeleket, üzeneteket – úton s keresztúton egyaránt – észre kell vennünk, gyengeségünkben, esendőségünkben is.

San Giovanni Rotondóban, az olasz csizma sarkantyúján áll az a kapucinus kolostor (illetve a köré, mellé épített templom s az új bazilika), amelyben Pietrelcinai Szent Pio atya szolgálta Istent és az embereket. Ötven évig viselte hittel tűrt fájdalmait, Krisztus szent sebeit, és harcolt a sátánnal, a hitetlen egyházi elöljáróinak kétkedésből fakadó rosszindulatával. De tűrt, hitt és gyóntatott – aki hozzá ment, szólnia sem kellett: Pio felismerte bűneit és kéréseit. Már földi működését csodák, gyógyulások kísérték, kit testi bajától, kit az ördögtől szabadított meg. Bűnbánatban, bajban ma is sokan fordulnak hozzá, imádkozva üvegkoprosóba zárt, épen maradt teste előtt. Isteni kegyelem egykori gyóntatószéke előtt állva enyhülést, feloldozást kérni, remélni.

Fotó: Péter Árpád

A XX. század talán legkarizmatikusabb szerzetese – bizonyítottan – képes volt a bilokációra, vagyis a kettős jelenlétre, 150 ilyen esetről van feljegyzés. Ugyan San Giovanni Rotondót sosem hagyta el, de járt a kommunisták által börtönbe vetetett Mindszenty bíboros cellájában is, ahol együtt mutattak be szentmisét. Ez a momentum az olaszok számára rendkívül fontos – előlünk meg a képmutató XX. századi történelemtanítás elhallgatta –, olyannyira, hogy Pio atya kriptájának közelében egy mozaikképen is megörökítették. Az alkotást 2009-ben XVI. Benedek pápa áldotta meg.

Ott állsz, nézed, és semmi kétséged sincs, hogy így történt. Imádkozol – mint oly sokan a világ számos pontján – Mindszenty József boldoggá avatásáért. Fontos a dátum, február 13., a Szűzanya napja.

Másnap hajnalban, a loretói látogatás előtt, valahogy, valamiért, a távirati iroda híreit olvasgatod, és rábukkansz: Ferenc pápa engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímása hősies erényeinek elismerését. Ez a boldoggá avatási eljárás nagyon fontos lépése, ha tetszik, profánul, az előszobája. A kongregációnak ezt követően, már „csak” egy csodát kell igazolnia, Mindszenty József esetében egy orvosilag megmagyarázhatatlannak tűnő rákos gyógyulást értékel majd a testület.

A hírt az előző napon, február 13-án tették közzé. A Szűzanya napján, amikor te ott álltál a mozaikkép előtt.

Soli Deo gloria. Deo gratias.

Az élet(ed) csodái sosem földiek, de ha jó felé nézel, talán tudsz olvasni a sorok között. Hogy gyengeségben, esendőségben,úton s keresztúton megértsd a jeleket, üzeneteket, kell az isteni kegyelem.

Itt kezdődik az élet.

San Giovanni Rotondo, 2019. február 14.