Érdekes emberek, érdekes történetek 129. - A világzenész zarándokútjai

Szabados György, Kossuth- Liszt- és Magyar Örökség-díjas zeneszerző Jarrett című prózaversét Keith Jarrett trió 1972-es székesfehérvári koncertje ihlette: „A jazz titokzatos dolog és megkívánja a zarándoklatot. Aki megteszi, soha nem bánja meg: a jazz olyan titkot ad, amit ma semmi más ezen a földön. Szeretetet és összetartást.”

Beszélgetésünk fő motívumát Kém Sándorral, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola gitár, jazz-bőgő, bőgő, jazz-gitár tanárával és zenekarvezetővel egy versidézet adta. 

Az összetartást szeretném kiemelni az idézetből. Igen, titokzatosság is van benne – hangsúlyozta a világjárt Kém Sándor. Érzékeny és összetartó. Éppen a minap volt a 25 éves érettségi találkozónk, és sokat kérdeztek arról, hogy nekem ez a szociális élet, hogy egy bandában, egy zenekarban lenni miért fontos? – Én sosem voltam szóló előadó, ez a szociális összetartás rettenetesen sok értéket ad. Nagyon fontos aspektusa az idézetnek a zarándoklat, hogy én is elmehettem máshova, és ebből a szociális aspektusból az Antarktisz kivételével a világ összes kontinensén felléptem, igaz, ebben a nyelvismeretnek is fontos szerepe volt. A jövő generációjának és a növendékeimnek is erősen ajánlom az idegen nyelvtanulást. A nyelvismeret adja azt a lehetőséget, hogy bármikor el tudok menni Indonéziába, Venezuelába vagy Bolíviába. A turnék előtt mindig leültem, és megtanultam azt az 5-10 mondatot, ami sokat tett hozzá ahhoz, hogy az ember ajtókat tudjon kinyitni. 

A zarándokútjaim során nem az volt a legfontosabb, hogy elkerültem Kínába, vagy Japánba, és meg tudtam nézni a turisztikai látványosságokat, hanem a nyelvnek köszönhetően szívesen ismerkedik az ember. A zene által el tudtam kerülni olyan helyekre is, ahol turista nem járt. Ha az ember egy hangmérnökkel elkezd viccelődni és 3 jó szót szól az anyanyelvén, akkor a hangmérnök már este meghívott hozzájuk és mutatott egy olyan vízesést, ahol egy turista sem volt. Meg szeretném említeni, hogy a jazz egy pici dolog még a világzenéhez viszonyítva. Szerencsém volt 2000-ben, hogy 18 évesen felvettek a rotterdami konzervatóriumba, a zeneművészeti főiskolára. Az volt akkor Európában az első, egyetlen világzenei tanszak. Igaz, hogy én jazz tanszakra jártam, de láttam ott kubai kongást, arab énekest, portugál bossa novást és brazil szambásokat. Ezek nyitották ki a szememet a világra, arra, hogy sokszínű a világ, a világzene. 26 éve, ahogy kikerültem a konziba, a második évben már egyből tanítottam. 

Sokan azt hiszik Kém Sándorról, hogy csak a jazzhez ért. Nemrégiben összerakták a Corcovado Acoustic kvintett nevű, kanizsai zeneiskolai tanárokból álló zenekart, akik igenis világzenét játszanak. A tangó a fő zenei stílusuk, de hozzátartozik a bossa nova, a szamba, a rumba, a bolero. Ezek mind egy „zsákban” vannak – magyarázta.

Felléptek a Zene Világnapján és a Kanizsai Dödöllefesztiválon is az Erzsébet téren.

Van még több aktív zenekarunk, de az egyik említésre méltó a Benoit Martyn Band. Benoit Martin egy luxemburgi dobos és zeneszerző, aki saját magáról nevezte el a zenekart. Osztálytársam is volt, együtt tanultunk az iskolában. Számtalan DVD-t és CD-t, valamint több albumot adtunk ki, és digitális platformokon is hallgathatók a zenekarunk számai. Tavasszal utazok vissza megint a stúdióba.

Először dobos voltam

Három fotót is hozott magával a zenész szerkesztőségünkbe. A jazz-gyerekzenekar BLG-ben készült képe is azt mutatja, hogy amit annak idején Tiborcz Iván jazz-zenésztől kapott – aki gyerekként őt is magával vitte koncertezni –, azt most ő is ugyanúgy továbbadja a fiataloknak. Velük már összeállított egy jazz-zenekart, amellyel több koncerten is felléptek.

Persze, a nagypapám hegedűje volt a kezem alatt, és az édesapám zongorájától jöttem, de a JazzLand a bizonyíték arra, hogy én is gyerekzenekarban szerepeltem, és ez indított el a pályán. Igenis, amikor a barátokkal egy garázsban összeültünk és csörömpöltünk, az volt a pozitív szociális élményem. Először dobos voltam, mint ahogy a másik kép is igazolja. Szerintem minden gyerek először dobos. Egy gyerek biztos, hogy tud dobolni, csapni, ütni, verni a hangszert. Most is azt mondom a zeneelméletre, hogy az egy olyan háromlábú szék, ami nem döcög. Az egyik láb a ritmus, hiszen mindenki ritmusra él, ritmusra dobog a szívünk, reggel kelünk, este fekszünk, ritmusra élünk. Mindenki dobos, ha akarja, ha nem.

A másik ága a zenének a harmónia: az akkordok, a hangvezetések. Mindenkinek tudni kéne bőgőzni, az alaphangot hozni a megadott ritmikai módban. Egy ilyen alaphangra, amit mindenki meg tud csinálni, a világ összes dalát el lehet játszani. Ezt már többször bebizonyítottam mindenkinek. A ritmus, a harmónia és a dallam a melódia összefoglaló neve.

A zarándokút állomásai

Az osztálytalálkozón egy nagyon érdekes társasjátékot játszottunk, és sokszor előjött egy olyan kártya, ami feltette azt a kérdést, hogy mi a boldogság, mitől vagy boldog. Én erre nagyon sok példát tudok mondani. Állhattál New York kellős közepén, az Empire State Building tetején, de éppen átázott a cipőd, fáztál és nem érezted jól magad. Igen, álltam a híres Carnegie Hall előtt de fújt a szél, hideg volt, éhes voltam, és nem volt jó, pedig a híres Ron Carter amerikai jazzbőgős játszott éppen, akihez volt szerencsém New Yorkba járni. Voltunk Kínában és elmentünk a terrakotta hadsereget is megnézni. A boldogság nem azt jelenti, hogy nagyképernyős tévéd, Mercedes gépkocsid és drága cipőd van, mert ha belelépsz a pocsolyába, az ugyanúgy sáros lesz. A gyerekeknek is ezt a szemléletmódot tudom tovább adni. A zarándokutamon gyökértelen voltam, nem volt otthonom. A turnéra hotelszobából mentem vagy éppen vonaton aludtam, nem volt egy otthonérzetem ahhoz, hogy hova fektethetem bele az energiámat, hova ültetem el a magocskákat. Persze nagyon sok helyen boldog voltam. Jártunk Venezuelában, ahol gépfegyveres gengszterek futkostak az utcákon, és a lezárt területekre nem szabadott bemenni. Hogy hol és merre jártam? – Nagyon sokat töprengtem földgömbbel a kezemben, hogy hol lenne jó a földgolyón élni, ahol nem fogok fázni, ahol nem lesz melegem, ahol van étel a fán, és hol lehetek boldog. Számomra a Kárpát-medence nagyon biztonságos hely több szempontból is. Egyébként én egy hurrikán túlélő vagyok, 2005-ben New Orleansban túléltük a Katrina hurrikánt. Kijelenthetem, egy Édenkertben élünk itt. Hogy miért költöztem haza? –Mert Törökországban sivatag van, és ott nincs élet, itt meg terem az alma a fán, és akik nem voltak éhesek Egyiptomban, és nem voltak szomjasak Bolíviában, mert ott nincs tiszta ivóvíz, azok ezt nem tudják felfogni, hogy milyen érzés. Nincs tiszta ivóvíz Törökországban és Kínában sem. Ilyen dolgokat nem fog föl az ember, ha nem élte át a zarándokútja során. Igenis, barátságos emberek kellettek ahhoz, hogy iható innivalót tudjunk szerezni néha. Nálunk van tiszta ivóvíz és finom étel, ami még mindig nincs sok helyen. Hogy miért jó ez a Kárpát-medence? – Mert egy biztonságos hely, amit otthonunknak nevezhetünk, de erről nagyon sokat beszélhetnénk még.

Hazaértem és itthon vagyok

Nekiálltam helyre rakni nagypapám borospincéjét a Csó-tó mögött húzódó domboldalon, és két éve odaköltöztem. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem Pestre, a Váci utcába költözök. Nekem elég volt a betontömkelegből, a városból, és jó itt a természetben élni. Amerikába többször visszautaztam. Nem is tudom összeszámolni, hányszor turnéztunk Németországban, Svájcban, Franciaországban, Portugáliában vagy Spanyolországban.

–Nem hiányzik már a nyüzsgés?

–Nem. Elég volt. Az ember amikor még kalandra, zarándokútra vágyik 20-30 évesen, akkor még jól lehet bírni és szüksége is van rá, hogy menjen. De miután rájössz, hogy ha egy turnéra utazol 30 órát, és pakolsz 2 és fél órát csak azért, hogy lemenjen egy 45 perces koncerted, amit fáradtan, mosolyogva kell előadni a színpadon, az elgondolkodtató. Föl sem fogja a közönség, hogy mit takar egy művésznek ott állni és előadnia magát. A fiataloknak ennek ellenére azt kell mondanom, hogy menjenek el, és lépjenek ki a komfortzónájukból. 

Évek óta mindenkinek azt tanácsolom, hogy a nagypapa 60. születésnapjára nem karórát kell venni, hanem egy gitárt. Ha azt az 1-3 akkordot megtanulja, az már egy életörömöt ad. Képzeld el, miközben az unokák elkezdenek játszani, a nagypapa előkapja a gitárját és ő is tud az unokával érvényesülni, zenélni. Nem kell hozzá nagy tudás, 1-2 óra alapot mindenkinek meg tudok mutatni. Elmondhatom, a zeneiskolai oktatás Magyarországon sok segítséget kap, megfizethetők a zenetanulás költségei. 

Arra a kérdésünkre, hogy menő-e a jazz Kanizsán, azt válaszolta a világot járt zenész; az, hogy van, az menő, de a jazz szót kikerekítette: a tiszta jazzt már nem játsszák. Nagyon sok irányzat van, nagyon sok új információról, új zenekarról, új felfogásról lehet olvasni akár a telefonunkon is. Pozitívan fogja megváltoztatni az életünk egészségügyi és szociológiai oldalát. Nekem szerencsém volt belekóstolni a világzenének a különböző ágaiba, és otthonosan érzem magamat benne. 

A zenekarvezető, zenetanár fontosnak tartja a táncot is. Több évig járt tangózni és járt néptáncolni. 20 évig élt külföldön és 5 éve tért haza. Köszönettel tartozik a zeneiskolának, és Murka Lászlónak, aki az édesapja zenekarának basszusgitárosa volt. Amikor még kisgyerekként édesapjával járt koncertezni, nem gondolta volna, hogy ő lesz a tanára. Igazából most generációváltás történik, mert picit ő veszi át Laci bácsi szerepét, amit örömmel tesz.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. október 21-ei számában.)