Ásó, kapa, gereblye 165. - Mediterrán sziget a tízemeletes tövében

Egy talpalatnyi zöld a panelrengetegben. Van, ahol gondozzák, van, ahol kevésbé, de egyre több helyen láthatjuk, hogy a lakók igyekeznek szebbé, otthonosabbá tenni környezetüket. A Berzsenyi Dániel utca 14/A lépcsőháza mellett már évtizedek óta virul egy kis kert, amelyet a lakók közösen alakítottak és gondoznak.

A Berzsenyi Dániel utca 14/A és 14/B lépcsőháza között megbújó kis kert első látásra is kitűnik a környezetéből. A tízemeletesek árnyékában zöldellő, virágzó területet már nagyjából harminc éve gondozzák. A kert az A lépcsőházhoz tartozik, lelke pedig Molnár Dezsőné, Kati, a házmester, aki hosszú évek óta figyel arra, hogy mindig legyen mitől szebbnek látni a két épület közötti területet.

– Egy jó 30 éve alakult ez ki, akkor még más volt a házmester. És hát szeretjük a zöldet, ki akartunk alakítani egy szép kis otthonos, kertes területet. Akkor a közös képviselő először a sövényeket rendelte meg, aztán mindig jött virág, a lakók is hoztak, én is sokat vettem a piacon, és így kezdődött – mesélte.

A kezdetekkor még jóval sivárabb volt a környék. A házak körül szinte minden betonból készült, ezért a lakók fákat is ültettek. Az évek során aztán egy-egy csemete, virág és cserje is helyet kapott a területen. A házzal szembeni hatalmas betonozott parkolóban ma már szinte burjánzik a borostyán. Az első töveket Kati annak idején a temetőből hozta.

A kert kialakítása azonban nem egyetlen ember munkája. A lakók kezdettől fogva magukénak érezték a környezetet, és ma is figyelnek rá.

– Hála a jó Istennek, mindenki hozzájárul. Itt nincs olyan, hogy tönkretennének, kitépnének valamit. Szeretik a lakók a virágokat, a növényeket. Nem bántják, nem lopnak, sőt, segítenek. Úgyhogy egy nagyon jó kis közösség, mondhatnám, családias légkör – fogalmazott Kati.

A két lépcsőház közötti terület sajátos adottságai miatt azonban nem könnyű minden növényt életben tartani. A kert a nap nagy részében árnyékos, a két épület között pedig a levegő is könnyen megreked. Az utóbbi évek egyre forróbb nyarai ráadásul a növényválasztást is átformálták.

– A páfrányok, a hortenziák szeretik ezt az árnyékot, de ez a meleg most majdnem mindent tönkretett. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján átállunk a mediterrán növényekre, mint látszik is, pálmák vannak, cikászok, leanderek, melyek jobban bírják a nagyobb meleget. Utóbbiakat én teleltetem át a folyosókon vagy a tetőtéren. Tehát figyelünk arra, hogy árnyéktűrő növényeink legyenek.

Az idei forróság így is alaposan próbára tette a kertet.

– Az egyik tujánk teljesen elszáradt, a sziklakertben a vízvirágok, a pistikék is megadták magukat. Pedig napi szinten, minden reggel öntöztem mindent, de hát nem bírták ki a forróságot... Ugye megszorul a két ház között a levegő, ha fúj a szél, akkor huzat van, azt sem mindegyik növény tűri – így vészeltük át a nyarat – mondta.

A kis oázis nemcsak a növényeknek ad otthont: madárbarát terület is. Etetők és itatók várják a környék madarait, a lakók pedig ebben is kiveszik a részüket.

– Egész télen itt vannak a cinkéink, a rigóink, etetve vannak. Most a vízre figyelünk oda, itatjuk őket, és itt megemlíteném ismét a lakókat is, ők is odafigyelnek, hoznak eleséget, bármit, ami kell. Élvezzük reggel, amikor csiripelnek – mondta Kati.

A kert az évszakokkal együtt változik. A házmester az aktuális évszakhoz igazítja a díszítést, az őszi dekoráció elkészítésében pedig már a fiatalok is szívesen segítenek.

A munkához a közös képviselő, Alpár Zoltán is támogatást nyújt. Ha szükség van rá, legyen szó egy-egy tő virágról vagy akár marhatrágyáról, a lakók számíthatnak a segítségére.

A Berzsenyi utcában így a betonrengeteg közepén évtizedek alatt egy igazi kis oázis született. Egy olyan kert, amelynek nemcsak a növényeit, hanem a közösségét is folyamatosan gondozzák.

VINCZE Adél

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. augusztus 26-ai számában.)