Még mindig kevés apa megy GYED-re vagy GYES-re – Mi a baj a hazai rendszerrel?

Amikor családpolitikai intézkedésekről beszélünk, gyakran az anyáknak és/vagy a gyermekeknek nyújtott támogatásokra, juttatásokra gondolunk. Szerencsére manapság már egyre több szó esik az apák szerepéről is, azonban még mindig nincsenek kellően támogatva a gyermekükről gondoskodó férfiak. A témával kapcsolatban számos tanulmány áll rendelkezésre, melyek egytől egyik megerősítik, hogy mind a gyermek, mind pedig a szülők szempontjából nagyon előnyös, ha az édesapa aktívan kiveszi a részét a gondozási feladatokból. De mi a helyzet Magyarországon? Azt biztosan kijelenthetjük, hogy hazánkban nagy igény mutatkozik az ún. bevonódó apaságra, ugyanakkor mégis azt látjuk, hogy leggyakrabban a nők maradnak otthon GYED-en vagy GYES-en, illetve a gyermekgondozás és a háztartási feladatok később is nagyrészt rájuk hárulnak. Felmerül tehát a kérdés: mi akadályozza az apák részvételét és mi lehet a megoldás?

Kettős szerepelvárás, kettős terhelés

A hagyományos nemi szerepek értelmében az apa feladata a család eltartása, míg az anyáé annak összetartása. Vagyis míg a férfi megteremti az anyagi biztonságot, addig a nő vezeti a háztartást, elvégzi a gyermek- és idősgondozást, valamint minden olyan tevékenységet, mely által egy „meleg otthon” teremthető meg.

A XX. század második felében azonban számos gazdasági, társadalmi változás történt, aminek következtében elterjedt a kétkeresős családmodell, vagyis a nők is tömegesen beléptek a munkaerőpiacra. Mindez a legtöbb országban magával hozta az ún. kettős terhelést, mely azt jelenti, hogy nőként egyszerre kell helytállni a munka világában, valamint az otthoni, fizetetlen gondozói tevékenységekben.

Ezzel párhuzamosan megszületett az igény arra, hogy a férfiak is jobban kivegyék a részüket az otthoni munkákból és a gyermeknevelésből, mindemellett pedig továbbra is teremtsék meg az anyagi biztonságot. Számos hazai és nemzetközi kutatás bizonyítja, hogy manapság már mindkét nem részéről megjelenik az igény arra, hogy családi és munkahelyi kötelezettségeiket össze tudják egyeztetni. Ez utóbbit egyre több ország ismeri fel és hoz olyan intézkedéseket, melyek segítik e cél megvalósulását. Az apai bevonódás egyik fontos (de nem kizárólagos) állami eszköze az apáknak nyújtott (pót)szabadság.

Apaszabadság

Magyarországon az apák gyermekük születésétől számított negyedik hónap végéig tíz munkanap pótszabadságra jogosultak. A szabadság első öt munkanapjára teljes távolléti díj illeti meg a dolgozó apát, míg a hatodik naptól kezdődően már csak a távolléti díj 40%-ára jogosult. Fontos kiemelni, hogy erre az időszakra felmondási védelem lép érvénybe, illetve az örökbefogadó apák számára is nyitott a lehetőség.

Az apáknak járó pótszabadság korábban mindössze öt, ikergyermekek esetén hét nap volt, azonban egy EU-s irányelvnek köszönhetően 2023-ban a kormány egységesen tíz napban állapította meg a szabadság mértékét. Mindez kétségkívül előremutató, de Magyarország ezzel csupán az uniós minimumot teljesíti.

Nemzetközi helyzet

Több európai uniós tagállam jóval nagyvonalúbb támogatást biztosít, mint hazánk: Ausztria, Észtország, Franciaország, Litvánia, Szlovénia négy hét, Hollandia akár hat hét apaszabadságot is nyújt, általában teljes bér mellett. Spanyolországban és Finnországban pedig már megszűnt a hagyományos értelemben vett apaszabadság, helyette olyan rendszert vezettek be, amely mindkét szülő számára lehetővé teszi, hogy a gyermek születésétől kezdve közösen osszák meg a gondozási feladatokat.

Talán feltűnő, hogy Svédország – a szociális juttatások egyik mintaországa – szintén mindössze két hét szabadságot biztosít az apáknak. Amennyiben azonban jobban megvizsgáljuk az igénybe vehető egyéb szülői szabadságokat, láthatjuk, hogy a legújabb reformok alapján szinte már alig tesznek különbséget a szülők közt. Mind az anya, mind pedig az apa jogosult legfeljebb 240 nap fizetett szabadságra, melyből 90 nap kivételével bármennyi átruházható a másik félre. Az első 390 napra a fizetés 80%-a, a maradék 90 napra pedig napi 180 korona (kb. 6400 Ft) jár. A svéd családbarát politika úgy tűnik, működik: egy friss tanulmány alapján ugyanis a 2017-ben született svédországi gyermekek apáinak mindössze 19%-a nem vett igénybe semmilyen szabadságot az első két évben.

Természetesen hazánkban is léteznek egyéb támogatások, melyeket az apák is igénybe vehetnek. De vajon hogyan alakul hazánkban a GYES-en, GYED-en lévő férfiak száma?

Apák GYES-en vagy GYED-en

Sztáray Kézdy Éva és Drjenovszky Zsófia alapvetően úgy foglalták össze a hazai helyzetet, hogy a rendszer ugyan lehetőséget ad az apáknak az otthonmaradásra, ugyanakkor nem motiválja őket. Eközben egyre több országban vezetnek be ún. apakvótákat, mellyel kifejezetten az a cél, hogy a férfiak hosszabb ideig otthon gondozzák a gyermeküket. Ezekben az országokban nem ritka, hogy az támogatásokat igénybevevők 40-45%-a férfi.

Hazánkban azonban annak ellenére, hogy növekedett az otthon maradó apák száma, még mindig ritkaságszáma megy, hogy nem a nő a gyermek elsődleges gondozója. 2008-ban a GYES-t mindössze az apák 5%-a, a GYED-et pedig 1%-a vette igénybe. A GYED igénybevétele – vélhetően a GYED-extra bevezetése miatt – jelentősen megnőtt az apák körében 2014-től kezdve, ez az arány 2020-ban már 22% volt. A kutatások alapján azonban egyáltalán nem biztos, hogy ezek az apák ténylegesen otthon is maradnak a gyermekükkel. Bár mindez teljes mértékben jogszerű, a gyakorlatban gyakran továbbra is az történik, hogy az anya látja el a gondozási feladatokat – akár úgy is, hogy közben semmilyen ellátásban nem részesül.

Az apák szerepe ma Magyarországon

Amennyiben megvizsgáljuk a családokkal kapcsolatos kormányzati kommunikációt, illetve a bevezetett intézkedéseket, könnyen kitalálhatjuk, hogy nem kiemelt cél az apák otthonmaradása. A meglévő rendszer egyszerre várja el a nőktől a munkaerőpiaci helytállást és a gyermekgondozást, míg az apákat meghagyja kenyérkeresői szerepben. Érdekes példa lehet erre a nagyszülői GYED bevezetése, mely esetében a döntéshozók előbb gondoltak a nagyszülők (nagymamák) gyermekgondozási szabadságára, mint az apák lehetőségeinek bővítésére. Emellett a nőkkel, anyákkal kapcsolatos kormányzati kommunikáció is a hagyományos nemi szerepeket preferálja. Bár az apák számára is adott az otthoni gyermekgondozás lehetősége, semmi nem motiválja őket arra, hogy igénybe is vegyék azt.

Interjús kutatásokból továbbá az is kiderül, hogy számos családban anyagi okok miatt döntenek úgy, hogy kizárólag az anya marad otthon.

A nemek közti bérkülönbség, a kisgyermekes anyákat érő munkaerőpiaci hátrányok és a rugalmas foglalkoztatási formák korlátozott elérhetősége összességében megnehezítik a családok helyzetét, és nem teremtenek olyan feltételeket, amelyek ösztönöznék az apákat az otthoni gondozási feladatok nagyobb átvállalására. A probléma tehát komplex megoldást kíván, melynek egyaránt tartalmaznia kellene pénzügyi ösztönzőket, munkaerőpiaci politikákat és társadalmi szemléletformálást is.

portfolio.hu