Önkritika, következetesség, fejlődés – Berke Balázs útja a nemzetközi kupákig

Az elmúlt években többször választották meg a legjobb hazai játékvezetőnek a nagykanizsai születésű Berke Balázst. A sípmester az elmúlt években számos nemzetközi találkozót fújt, olyan csapatok mérkőzésein működött közre, mint a norvég válogatott, a Celta Vigo és a Fiorentina. Interjúnkban a pályafutása mellett a szakmai filozófiájáról is beszélgettünk a szakemberrel. 

Mi vitte a játékvezetői pályára?

Fociztam és nem voltam túl jó játékos és nem is lett volna komoly karrierem játékosként. Azt nem tudtam, hogy mi fog kisülni a játékvezetői pályafutásomból. Édesapám játékvezető volt, NB III-as szinten is működött. Kipróbáltam magam a játékvezetésben és eljutottam ameddig. Benne akartam maradni a futballban, szerettem és a mai napig szeretem ezt a futballközeget. 

Volt szakmai példaképe?

Konkrét példakép nem volt. Annak idején nagyon sokat néztük a Bundesliga-meccseket, a német játékvezetőknek – például Markus Merk, Wolfgang Stark, Herbert Fandel - a karakán határozott, kemény stílusa nagyon tetszett. Próbáltam hasonló stílust felvenni, ami a saját személyiségemhez, karakteremhez illik, igyekszem ezt a mai napig képviselni és fenntartani. 

Mi volt az első meccs ahol közreműködött?

Az első felnőtt meccs, amit vezettem az egy Páka-Baktüttös meccs volt 2006. áprilisban, ez megye II. volt. Szeptemberben már egy Letenye-Tungsram meccset vezettem, ami megye I-es volt és áprilisban már az NB III-ban fújtam egy Sárvár-Csorna mérkőzést. 2005-ben kezdtem és 2009-ben már NB II-t vezettem, ott BKV Előre-Bőcs volt az első meccsem, a Bőcs azóta már megszűnt, az Előre pedig már NB III-ban van. 

Elég hamar eljutott NB-s szintig, ma ez lehetséges lenne?

Viszonylag gyorsan lépkedtem a ranglétrán, akkor volt egy fiatalítási hullám a játékvezetésben. Most már ez sokan változott, ma már nem úgy működik, hogy a futballkarriert abbahagyod és utána játékvezető leszel. Viszonylag fiatalon el kell kezdeni, megfelelő erőnléttel rendelkezve, szakmai tudással és úgy tudsz a szakmai ranglétrán felfelé lépkedni. Akkor beleestem a fiatalítási hullámba. 

2011-ben debütált az NB I-ben. Hogyan emlékszik a kezdeti időszakra?

Július 30-án debütáltam egy Siófok-Újpest meccsel. Utána volt egy ki szünet, történet egy keretszűkítés, sajnos abból kimaradtam. Nyilván az egy törés volt a karrieremben, de nem estem kétségbe és eszemben sem volt abbahagyni. Dacossá tett és úgy voltam vele, hogy akkor is megmutatom és bebizonyítom, hogy van ott keresnivalóm és helyem. Ha azt veszem, hogy több, mint 200 NB I-es meccsem van és hét éve FIFA-bíró vagyok, akkor azt hiszem sikerült is bizonyítanom. 

A nemzetközi karrierje hogy indult?

2019. óta vagyok FIFA-játékvezető, először egy utánpótlástornán vettem részt Hollandiában voltam először. Azóta sok ilyen tornán részt vettem. Ott is szépen lassan lépkedtem a ranglétrán. Vezettem nemzetközi meccseket és 2023-ban bekerültem az 1-es keretbe. Azóta már a csoportkörben vezethetek Európa Ligát és Konferencia Ligát. Bízom benne, hogy nem ez a végállomás. 

A szakma többször is elismerte már. Mit jelentenek önnek a díjak?

Elsőnek lenni mindig jó érzés bármilyen játékban. Ha a gyerekekkel kártyázom, ott sem nagyon szeretek kikapni. A csakfoci.hu portál minden év végén csinál egy szavazást a csapavezetőkkel és hatodik alkalommal rám szavaztam. Örülök neki nyilván, mert a csapatok elismerik a munkámat. Nyilván nem ez a fő szempont, nem úgy kezdek egy évet, hogy x, y rám szavazzon, de nem rossz, hogyha a csapatok elégedettek a teljesítményemmel.

Mi az ami a legfontosabb volt ahhoz, hogy fejlődjön?

 Amit nagyon fontosnak tartok az a kellő önkritika. Azt gondolom, hogy azért tudtam fejlődni, mert önkritikus voltam magammal mindig. Soha nem csaptam be magam, ha hibáztam, azt mindig elismertem magamnak is, másoknak is. Ezután is el fogom ismerni. Ha ezt nem tenném, akkor ez lenne a fejlődésnek a gátja. A legfontosabb, hogy tudjam azt a mérkőzéseim után, hogy mi volt az, ami rossz volt és mi az amit javítani kell, de nyilván a jót is fontos tudni. 

Ön használta először a VAR-t magyar bajnokin. Hogyan vélekedik a technika szerepéről a labdarúgásban?

2021. július 30-án, a Paks-Mezőkövesd mérkőzés volt az első videóbírós mérkőzés Magyarországon. Rengeteget fejlődött a játékvezetés és a világ is eltolódott a technika használata felé. Szerintem már kikerülhetetlen volt, hogy bevezessék a futballba a videóbíró rendszerét. Egy-egy emberi hiba ne döntse el csapatoknak a sorsát.

Mikor érezte leginkább, hogy szükséges a VAR bevezetése?

 2020. június 27-én vezettem egy Debrecen-Paks meccset, azon dőlt el, hogy melyik csapat fog kiesni. A hosszabbításban Ferenczi Jani kapura lőtt és a felső lécről lepattant a labda. Végül jól döntöttünk, mert kívül volt és nem volt gól. Gondoljunk bele, ha mi ott rosszul döntünk, akkor egy emberi hiba miatt kiesik a Paks, de végül a csapatok döntötték el a kiesésnek a sorsát. Egy ilyen eset ha megtörténik és rosszul döntünk, akkor kárt szenved egy csapat, de ha van videóbíró, akkor ezt ki tudjuk javítani, akkor végül az igazság győz. 

Mennyire jelent biztos hátteret a technika? Mennyire zárja ki végleg az emberi hibát?

Úgy gondolom, hogy azt jelent. Nem úgy megyek ki a meccsekre, hogy van videóbíró, majd megold helyettem minden, mert a játékvezetésnek meg kell maradnia, kommunikálni kell a játékosokkal, a problémás játékosokat kezelni kell, következetesnek kell lenni. Az, hogy van egy-két nyilvánvaló hiba amit rosszul ítélünk meg és azt kijavítja a videóbíró az nagyon hasznos, nem szenvednek kárt a csapatok és utána nem is nagyon beszélnek arról az esetről, mert kijavítottuk és mehetünk tovább. 

Hogyan zajlik a felkészülés egy mérkőzésre?

2-3 nappal a mérkőzés előtt értesítenek bennünket, hogy melyik mérkőzést fogjuk vezetni. Akkor még nem válik hivatalossá a csapatok számára, csak nekünk játékvezetőknek, hivatalossá 24 órával előtte válik. Annyiból könnyebb a dolgom most már, hogy ismerem a csapatokat, tudom, hogy melyik csapatban kik a problémás játékosok és mire számíthatok. Ebből felkészülök fejben és mentálisan. Fizikálisan pedig minden nap edzek, van szövetségi edzőnk, az ő felügyelete alatt készülünk. 

Miben másabb a felkészülés egy külföldi találkozóra?

Előtte mindig megnézem azt a teljes meccseket abból a két csapatból, mivel ugye nekik nem vezetek hétről-hétre. Látnom kell, hogy kik problémásak és, hogy kik azok, akik jó futballisták, mert velük szemben valószínűleg többet szabálytalankodnak, de figyelni kell arra is, hogy a kapusnak milyen taktikája van, esetleg húzza-e az időt. Az itthoniaknál ismerek, hogy kik azok, akik esetleg problémát okozhatnak. Nem előítélettel megyek meccsre, de tudom, hogy kire kell jobban odafigyelni. Annyi a különbség az itteni meccsekhez képest, hogy sokkal több a tiszta játékidő és sokkal gyorsabb a játék, több esemény történik. Fejben talán jobban elfáradok, mert még több koncentrációt igényel. Nagyon sokat zajlik a játék a büntetőterületen belül és annak környékén, emiatt nagyon ébernek és koncentráltnak kell lenni. 

Van kedvenc arénája, ahol vezetett?

A kedvenc stadionom továbbra is a bilbaói. Ott vezettem az első EL-meccsemet, egy Bilbao-Alkmaar találkozót. Ott fantasztikus volt, 50 ezer néző előtt, nagyon jó hangulatban nagyon jó meccs volt. Ilyen meccsekért is megéri játékvezetőnek lenni. 

Mentális szempontból hogyan lehet készülni az ilyen találkozókra?

Ott is megnéztem a mérkőzéseiket, de néztem kis videókat is, hogy milyen hangulatra lehet ott számítani. A mérkőzés előtti nap már edzünk a stadionban, ott már rá tudunk hangolódni. Ami még segít, az a rutin, amit az évek alatt magára szed az ember, abból lehet meríteni és abból tud az ember valamit a maga javára billenteni a felkészülésben. Magyarországon is, amikor felkerültem az NB I-be, akkor még a kevésbé „kirakatmeccseket” vezettem és szépen lassan kaptam a nagyobb meccseket. Egy Groupama Arénában, amikor van 18-20 ezer ember, akkor már tudhatunk edződni a nemzetközi szinthez. 

Hogyan jut hozzá például egy norvég vagy egy moldáv válogatott mérkőzésének felvételéhez?

Van egy platformunk Wyscoutnak hívják, azt biztosítja az UEFA nekünk és azon keresztül a világ bármely pontjáról bármilyen meccset meg tudunk nézni. Nagyon hasznos. 

Van szakmai álma?

Nincsenek konkrét nagy álmaim. Szeretném tartani azt a nívót, amit eddig elértem itthon és külföldön is. Ha lehet, akkor persze szeretnék minél több meccset vezetni az Európa Ligában. Nem tudom, hogy magasabb szint kisülhet-e, ami rajtam múlik, mindent megteszek. Ha a több, mint 200 NB I-es meccsem számát tudom növelni, már örülök. Hat derbit vezettem már, ha azok számát tudom növelni, akkor még jobban örülök. Kupadöntő idáig egy volt. 

Milyennek látja a hazai játékvezetői társadalom helyzetét?

Ha az NB I-es keretet figyelembe veszem, akkor van egy pár rutinosabb kolléga és sokan vannak, akik most kerültek be az élvonalba és erősödnek meg. Ez most egy jó egyvelegnek mondhatók, a fiatalok tudnak ellesni egy-két dolgot a rutinosabb kollégáktól. Szerintem szépen be fognak épülni, az NB II-es és az NB III-as keretben is van pár fiatal srác, akik tehetségesek ők is tudnak erősödni és be tudnak majd illeszkedni az NB I-es keretbe. 

A Sípmester Fesztiválon készítjük el az interjút. Mit gondol erről a kezdeményezésről?

 Szerintem mutatja ez a torna is, hogy összetartó a játékvezetői társadalom. Két nap alatt sok sztori elhangzik egymás közt, jó sportbarátságok köttetnek, jó hangulat uralkodik. Az ország minden pontjáról összegyűlünk, jól érzem itt magam, remélem másik is hasonlóan gondolkodnak. 

Amikor majd befejezi a pályafutását, szeretne-e részt venni a bíróképzésben?

Még egy pár évet szeretnék eltölteni a pályán, de ha úgy alakul akkor utána nagyon szívesen átadom a tapasztalataimat. 

A civil életet hogyan lehet összehangolni azzal, hogy hetente akár két meccset is vezet?

2016-ig hivatalnokként dolgoztam egy önkormányzatnál. Akkor választanom kellett, hogy hivatásos játékvezető leszek, vagy maradok NB II-es játékvezető és a munkám is megmarad, akkor lehet, hogy kicsit rizikós döntés volt. De utólag azt mondom, hogy jól döntöttem, mert FIFA-bíró lehetek és reális amit elértem. Most csak ezzel foglalkozom, jut időm mindenre. 

A fórumokon visszanézi, hogy mit gondolnak az adott teljesítményéről?

Nem. Tudatosan kizárom ilyenkor a közösségi médiát, a kommenteket, fórumokat. Saját magammal foglalkozok, minden meccsemet visszanézek, főleg a kritikus szituációkat. Még egy meccsem után sem álltam úgy fel a laptoptól, hogy minden rendben volt, mindig találtam valamit, hogy mi az amit javítani kell. Ha egy javaslatom lehet a fiataloknak akkor az az, hogy nagyon önkritikusak legyenek, mert ha saját magukat csapják be, akkor nem fognak fejlődni.  

KÁLOVICS Tibor 

képek forrása: Berke Balázs