Érdekes emberek, érdekes történetek 114. - Aki több kultúrában, több világban otthonos – gazdagabb, mert több élet sokféle lehetőségeit látja

Dr. Kőfalvi Csilla 30 éven keresztül dolgozott muzeológusként, örökségvédelmi és világörökségi szakértőként, valamint tanárként. Több múzeumi gyűjteményi és kiállítási intézményi stratégia kidolgozásában vett részt, két állandó kiállítás, valamint számos magyarországi és nemzetközi időszaki kiállítás létrehozásában működött közre forgatókönyvíróként, kurátorként és projektmenedzserként. Lehetősége volt Izraelben 2015-től kutatni, és 2017–2021 között nemzetközi kutatásban vett részt, amely az UNESCO világörökségi nevezési anyag összeállítását támogatta. Nagykanizsán született, a Landler Jenő Gimnáziumban érettségizett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, a doktori címet a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg, summa cum laude eredménnyel. 2014-ben költözött el Nagykanizsáról. Beszélgetésünkben nemcsak a hogyléte felől érdeklődtünk, hanem arról is, mit jelentettek számára a kanizsai évek.

Nagykanizsa a szülővárosom, itt nőttem fel, itt élt a családunk. Itt jártam általános iskolába, középiskolába és zeneiskolába. A Nagykanizsai Szimfonikus Zenekarban játszottam, kórustag voltam a gimnázium vegyeskarában, valamint a Zenebarátok Kamarakórusában. Sokat köszönhetek édesanyámnak, aki matematika–kémia szakos tanár volt. Gyerekkoromban gyakran jártunk színházba, koncertekre, múzeumokba, és a könyvtárban töltöttem minden szabadidőmet. Támogató, gondos családban nőttem fel a testvéremmel.

Kulturális aranykor Nagykanizsán az 1970–80-as években

Az 1970–80-as években különös, kegyelmi időszak jellemezte Nagykanizsát. A Hevesi Sándor Művelődési Központban két színházi társulat előadásait láthattuk: a kaposvári Csiky Gergely Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház rendszeresen elhozta a legújabb produkciókat. A művelődési házban megrendezett teaházak, koncertek, a Thúry György Múzeum kiállításai és előadásai, valamint a Fabik Károly Úttörőház színjátszó csoportja állandóan vonzották a figyelmemet. Egy szó mint száz, létezett egy másik világ a szocializmus utolsó évtizedeiben a városban, túl a tárgyakon, lakókörnyezeten és iskolai épületeken. Kincsként őrzöm a szívemben tanáraim emlékét, különösen négy tanáregyéniség volt meghatározó számomra. Pék Pál magyar irodalmat és nyelvtant tanított az általános iskolában; gimnáziumi tanáraim között igazi óriások voltak: osztályfőnökünk, Harkány László tanár úr, a magyar nyelv és irodalom tanárunk, Lehota János történelemtanárunk, valamint a zeneiskolában Baráth Béla zenetanárunk. Béla bácsiról a muzsikálás örömét és a zene szépségét őrzöm emlékezetemben; egész gyerekkorunkra érvényes türelmes tanári attitűdje kedves és szelíd személyiségével párosult, komoly szorgalommal és elhivatottsággal. Hálás vagyok két legendás gimnáziumi tanár, dr. Márkus Ferenc és dr. Ördög Ferenc tanár úr figyelméért és támogatásáért.

Muzeológus évek

A rendszerváltozás már nem ért Nagykanizsán, de sok információval rendelkeztem a városban történt jelentősebb eseményekről, és rendszeresen hazalátogattunk. A Szépművészeti Múzeum Antik Osztályán voltam gyakornok, Budapesten tanítottam, majd a Göcseji Múzeumban dolgoztam. Feladataim közé tartozott többek között történeti és régészeti időszaki kiállítások tervezése, teljes körű szervezése és rendezése, valamint kiállítási vezetők és katalógusok szerkesztése. Három tudományos projektben is részt vettem. A múzeumban töltött időszak jelentős munkái közé tartozott a „Weitschawar–Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon” című kiállítás, amelyet Zalaegerszegen (2002), a budapesti Hadtörténeti Múzeumban (2003), valamint Grazban, a Landesmuseum Joanneum Schloss Eggenberg ódon falai között (2005) láthatott a közönség. Két állandó kiállítást is rendeztem: „Zala megye a római korban” (1999) és „Központok a Zala mentén. Salla, a római kori központ” (2000).

A közösség szolgálata

Nem szakmai előzmények nélkül tértem vissza Nagykanizsára 2006-ban. Méltán bíztam abban, hogy idővel városi fenntartásba kerül a múzeum, a muzeális gyűjteményeket integrálják, és a város új kulturális intézményi stratégiát épít. Az Erzsébet tér és a Thúry György Múzeum gyerekkorom meghatározó helyszínei voltak. Dr. Kerecsényi Edit igazgatónő, valamint Horváth Krisztina történész-muzeológus kutatásai szemléltették, hogy a múzeum tárgyak, képek, szövegek és gondolatok gyűjteménye, a világ megismerésének sokrétű forrása, valamint a társadalmi jelenségek kutatásának és bemutatásának reflexív helyszíne. A kanizsai múzeum a 20. század utolsó két évtizedére azonban mégsem vált múzeumtudományi műhellyé, és nem épített intenzív szakmai kapcsolatot a Dunántúli régióban meghatározó szerepet betöltő közgyűjteményekkel és egyetemekkel. Pedig gyűjteménye más tudományok és a művészet számára is kiindulópontot jelentett a kulturális emlékezet, a kulturális sokszínűség, valamint a változó identitások megértéséhez, elfogadásához és tiszteletéhez. 2003-ban a Zalai Múzeum 12. számában jelent meg dr. Németh József ny. megyei múzeumigazgató tanulmánya Hoffmann Mór – Hevesi Sándor édesapja – munkásságáról. Az értekezés a dualizmus kori Nagykanizsát mutatta be, Zala megye legjelentősebb városaként. Élénk vasúti közlekedés csomópontja volt, forgalmas piaca, pénzintézetei, pezsgő társadalmi és kulturális élete. A szerző számos kutatásra alkalmas témát ajánlott figyelmembe, és alig vizsgált jelenségként írt Kanizsa kibocsátó hatásáról: több, főleg zsidó család gyermeke szerzett az itt megismert szellemi légkörre alapozva országos vagy világhírt.

Válhat-e egy polgári kisváros múzeuma nyitott kulturális térré, ahol összeér a múlt a jelennel, a tudomány a tanítással, ahol kultúrák és generációk találkoznak és beszélnek egymással? – erre kerestem a válaszokat, amikor a városi muzeális közgyűjteményekben elkezdtem a munkát. 2006 és 2013 között közgyűjteményi intézményegység-vezetőként dolgoztam Nagykanizsán. Munkámban a közösség szolgálatát helyeztem fókuszba; ez volt muzeológusi tevékenységem origója. Ekkor történt többek között a Sass Brunner Erzsébet–Brunner Erzsébet gyűjtemény Indiából történő hazahozatala, a „Thrák királyok völgye” című nemzetközi kiállítás, valamint számos történeti és kortárs plakátkiállítás, képzőművészeti kiállítás, múzeumi esemény és koncert megszervezése. Mindez egyúttal főhajtás volt Nagykanizsa előtt.

Döntések és választások

A szakmai és civil támogatás, valamint elismerés ellenére sem kapott értő figyelmet a közgyűjteményekben végzett muzeológusi munkásságom. Senki nem marad érintetlen a történelem valóságától: míg a Kádár-kori értelmiség nagy része apolitikus volt, elsősorban a családjának és a munkájának élt, a rendszerváltozás után Nagykanizsán is kialakult egy sajátos tanácsadói értelmiségi réteg. A szaktudásra való hivatkozás azonban politikai eszközzé vált, és az értelmiségi elit a 2010-es évekre eltűnt a nyilvánosságból, visszahúzódott a privát élet sáncai mögé. 2014-ben végleg elköltöztem a városból.

Izrael, európai világörökségi helyszínek, örökségvédelem

2015-től kutatóként dolgoztam a Bar-Ilan Egyetem égisze alatt működő Temple Mount Archaeological Projectben, Dr. Gabriel Barkay szakmai irányítása alatt. A jeruzsálemi Templom-hegy leletmentő projektben vettem részt, ahol műtárgyakat határoztam meg, valamint dokumentációt állítottam össze. A 2017–2021 közötti időszakban világörökségi szakértőként tevékenykedtem a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. Tudományos Igazgatóságán, a Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt. Régészeti és Tudományos Igazgatóságán, a Miniszterelnökség Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkárságán, továbbá a Lechner Nonprofit Kft. Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóságán. Feladataim közé tartozott a magyarországi világörökségi helyszínek monitoringterveinek elkészítése, különös tekintettel a kiemelkedő egyetemes értékek megőrzésére; a világörökségi gondnokságok kezelési terveinek felülvizsgálata; valamint az UNESCO Világörökségi Bizottsága számára készülő, a világörökségi helyszínekről szóló jelentések összeállítása. Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet megbízásából múzeumi konferenciákat és múzeumpedagógiai rendezvényeket koordináltam, valamint pályázati projektek szakmai vezetői feladatait láttam el. Az elmúlt években a Szent István Király Múzeumban három kiállítás szakmai projektvezetője voltam. 2025-től örökségvédelmi szakértőként dolgozom. – Mit jelent számomra a kulturális örökség? – Valójában mindig ugyanazok a kérdések foglalkoztattak: honnan jövünk, mit jelent a származásunk, és mit tudunk a szellemi és tárgyi hagyatékból megmutatni, megőrizni és továbbörökíteni. A kulturális örökség mítosza számomra azt jelenti, hogy a múlt takarásából kutatunk elő emlékeket, és új narratívát fogalmazunk meg.

A történelem az élet tanítómestere

Az idők során elcsendesedtem, kevesebb szakértői missziót vállalok. A mindennapjaim fókuszában a családom áll. Gyermekeim csodálatos felnőttek: egyetemet végzett, kiváló szakemberek. Budapesten élek, a székesfehérvári Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely komplex módszertani kutatásának tanulmányozásával foglalkozom; időszaki kiállításokat rendezek, tanítok, konferenciákon és szakmai tanácskozásokon veszek részt, múzeumi gyűjtemények műtárgyait tanulmányozom, könyvet írok. A történelem más, mint a jelen. A történeti korszakok mintákat kínálnak a másféle élet lehetőségeire, éppen úgy, mint amikor regényt olvasunk vagy történeti forrásokat elemzünk: más emberek világa elevenedik meg előttünk. Jeruzsálemben gyakran megfordultam a Davidson Régészeti Központban és a Szent Sír-templomban. A közel-keleti forgatagban lelassult az idő: figyeltem a turistákat, a zarándokokat, a jeruzsálemi embereket, a mindig siető rabbikat, a jesivában tanuló fiatalokat, a fel-alá szaladgáló gyerekeket. Ott értettem meg, hogy aki több kultúrában, több világban is otthonos, gazdagabb: több élet sokféle lehetőségét látja. A saját életében mindenki folyamatosan döntések elé kerül. A történelem példákat mutat választási helyzetekre és döntésekre, valamint példázatokat az elszalasztott lehetőségekre is. A döntésekkel azonban felelősség jár, és éppen a történelemből ismerjük meg a következményeket. Ha tehát a történelem a választás, a döntés felelősségének és következményeinek mintája, akkor tanulmányozása a polgári felelősség iskolája.

BAKONYI Erzsébet

(A nagykanizsai képek Varga György, Szakony Attila és Molnár László felvételei)

(Megjelent a Kanizs Újság 2026. január 28-ai számában.)