Ennyivel keresnek kevesebbet az emberek vidéken

Akár 30-40 százalékos, de nem ritkán 50 százalékos bérkülönbség is lehet az azonos munkakörök között Magyarországon attól függően, hogy valaki Budapesten, Nyugat- vagy Kelet-Magyarországon dolgozik. A regionális bérszakadék nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkaköröket is érinti, igaz, utóbbiaknál kisebb mértékben. A Pénzcentrum annak járt utána, mi áll a különbségek mögött, van-e esély a felzárkózásra, és mely térségek lehetnek a következő évek nyertesei. Kérdéseinkre Bodor Fruzsina, a Prohuman Zrt. közvetítési üzletág vezetője, és Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója válaszolt.

Magyarországon évek óta látványos különbségek vannak az egyes régiók bérszínvonala között. Míg Budapesten és Pest vármegyében a bérek a megélhetési költségekhez igazodva gyorsan emelkedtek, addig több vidéki térség egyre inkább leszakadni látszik. Az azonos pozíciókért kínált fizetések között akár 30–40, sőt egyes esetekben 50 százalékos különbségek is előfordulnak az országon belül.

A jelenség nemcsak a fizikai munkaköröket érinti, a szellemi állásoknál is jól mérhető a regionális bérszakadék. Felmerül a kérdés, mi áll a jelentős eltérések hátterében, és mennyire tekinthető ez tartós jelenségnek. Vajon képesek lehetnek-e egyes térségek felzárkózni, vagy a különbségek hosszú távon is fennmaradnak? Milyen szerepe van ebben a beruházásoknak, a munkaerő mobilitásának és a multinacionális cégek bérpolitikájának? Ezekre a kérdésekre adott átfogó képet Bodor Fruzsina és Nógrádi József, akik részletesen elemezteóék a hazai regionális bérkülönbségek okait és a várható jövőbeli trendeket.

Arra a kérdésünkre, hogy mekkora ma az átlagos bérkülönbség azonos pozíciók esetén Budapest, Nyugat-Magyarország és Kelet-Magyarország között Nógrádi József elmondta, hogy jellemzően Budapesten és Pest vármegyében a legmagasabbak a bérek mind a fizikai mind a szellemi munkakörökben. Ezeket a területeket követi a Győr és az Észak-Dunántúli térség, átlagosan 10-20%-os lemaradással, Kecskeméten és térségében pedig ehhez képest még további 5-10%-os lemaradás tapasztalható.

Nógrádi József kiemelte, hogy Északkelet-, illetve Délnyugat-Magyarország a leggyengébben fizetett térség, ahol további 10-20%-os bérelmaradás van.

A legmagasabb és a legalacsonyabb bérek között tehát akár 30-40 százalékos szakadék is lehet, de nem ritka az 50%-os bérkülönbség is a hasonló pozíciókat vizsgálva – mutatott rá Nógrádi József.

Hozzátette, hogy jellemzően a szellemi munkakörökben nem engedhetnek meg ekkora különbséget a munkáltatók, mert mobilisak a dolgozók, de 25-30%-os differencia itt is mérhető.

Bodor Fruzsina ugyanakkor azt mondta el, hogy a bérkülönbségek tekintetében korábban valóban beszélhettünk egyfajta „keleti–nyugati–fővárosi” felosztásról, azonban az elmúlt évek új beruházásai a kelet-magyarországi régióban jelentősen átrajzolták ezt a képet.

Országos lefedettségű HR-szolgáltatóként rengeteg adatunk van, és ma sokkal inkább azt látjuk, hogy az ország északi megyékre és déli megyékre oszlik. Az északi területeken (köztük a fővárosi régióban) magasabb bérek a jellemzők, míg délen (a Zala–Békés „vonalon”) alacsonyabb fizetéseket látunk. Ez alól várhatóan Csongrád-Csanád megye lesz kivétel a következő években, hiszen az ott zajló beruházások magukkal hozzák a bérszínvonal emelkedését – magyarázta Bodor Fruzsina.

Hozzátette, hogy a nyugati megyékben csökkenő ütemű bérnövekedést tapasztaltak az elmúlt években – leginkább azokban a városokban nőttek a fizetések, melyek ingázó távolságban vannak az osztrák határtól, a közép-nyugati és délnyugati régiókban lelassult a növekedés. Mint mondta, összességében elmondtható, hogy vannak különbségek, és bár különböző ütemben, de folyamatosan nőnek a bérek minden régióban.

Ez a bérszakadék legfőbb oka

A bérszakadék okaira rátérve Nógrádi József megjegyezte, hogy ennek több oka is van. Mint mondta, egyfelől a beruházások eleve az adott régió bérszínvonalával számolnak, amikor az adott térségbe megérkeznek, és nagyon nehéz innen elmozdulni, hiszen sok esetben éppen azért ott ruháztak be, mert olyan béreket jelentettek a beruházónak, akinek emiatt is megéri odatelepülni. Ilyenkor sok esetben hosszú évekig tart, mire az adott bérfelzárkóztatás megtörténik.

Másik okként említette, hogy az alacsonyabb bérkörnyezet minden téren alacsonyabb rezsiköltségeket is jelent, például egy budapesti vagy Pest megyei lokációban az ipari parkok bérleti díja a bérekhez hasonló különbségeket mutat, de ez jellemző azokra a szolgáltatásokra is, amelyeket ezen cégek igénybe vesznek.

Bodor Fruzsina is azt emelte ki, hogy a bérek közötti különbségek elsősorban a régiónként eltérő mértékű külföldi beruházásokkal magyarázhatóak. Hozzátette, hogy mivel már évek óta masszív munkaerőhiány tapasztalható, a bérek az ország szinte teljes területén folyamatosan nőnek, megindult a bérspirál, hiszen mindenki a legjobb szakembereket szeretné alkalmazni, és még mindig a bér a legmeghatározóbb tényező a munkakereséskor.

A probléma, hogy a munkaerőhiányos területekre nagyon nehezen lehet átirányítani, átcsoportosítani a dolgozókat, mert országon belül a magyar munkavállalók jellemzően nem nyitottak arra, hogy átköltözzenek máshova, még akkor sem, ha ott több és jobban fizetett munkalehetőség van – fejtett ki Bodor Fruzsina.

A Prohuman Zrt. munkatársa arról is beszélt, hogy ahhoz, hogy egy iparilag elmaradott régió vonzó legyen a beruházások számára, tapasztalataik szerint a célzott beruházásösztönzés mellett kulcsfontosságú az infrastruktúra és a humántőke fejlesztése, utóbbihoz pedig az oktatásba, szakképzésbe való befektetés.

Nógrádi József is hasonló véleményen volt: szerinte sokkal könnyebben lehetne felzárkóztatni egy régiót Nyugat-európai mintára épített klaszterek kiépítésével, ezáltal ugyanis a bérek is jobban menedzselhetők. Kifejtette, hogy ezek nem szakmai klaszterek, hanem a lényegük az, hogy önkormányzatokkal, az oktatási intézményekekel és egy sor szolgáltatóval (egészségügy, kultúra, építőipar stb.) közösen azon dolgoznak, hogy olyan többrétegű együttműködést alakítsanak ki, amely versenyképes oktatást, ezáltal minőségi utánpótlást, magas színvonalú lakhatást, szórakozást és kikapcsolódást, valamint ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat telepít az adott térségbe. Ez pedig a térségbe vonzza a magasabb színvonalú munkaerőt is, ami együtt jár többek között a bérszínvonal emelkedésével is.

A teljes cikk itt olvasható. 

penzcentrum.hu