Érdekes emberek, érdekes történetek 111. - Számunkra Kanizsa és az itt élő emberek a legfontosabbak

Száraz Csilla régész-főmuzeológus, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója az Alföldről költözött Kanizsára. Szentkirály, az ásványvízéről híres település a szülőfaluja. Az általános iskola befejezése után Kecskeméten, az Egészségügyi Szakközépiskolában szerzett általános ápolói és asszisztensi végzettséget, majd rögtön jelentkezett a Szegedi Tudományegyetem történelem szakára. Egy év után lehetősége nyílt felvételizni a régész szakra is. 1998-ban történelem szakos középiskolai tanárként és régészként végzett. Középiskolásként már részt vett feltárásokon, és dolgozott a Kecskemét környéki ásatásokon. Kulcsár Valéria régész segítette őt a régészet gyakorlati útján, és őt tekinti mentorának. 32 évesen került a helyi múzeum élére. Úgy érezte, hogy a nagykanizsai múzeum a kanizsaiaké, és hogy neki a nagykanizsaiakat kell képviselnie, valamint értük kell dolgoznia. 

Első munkahelyemen, a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban, ahol másfél évet dolgoztam szerződésesként, olvastam egy múzeumi hírlevélben, hogy a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban régészt keresnek – idézte fel az igazgató a Kanizsa előtti éveket. – Beadtam a pályázatomat, felkerestem Vándor László igazgatót egy elbeszélgetésre, és végül megkaptam a régész állást. 

Az M7-es autópálya leletmentő ásatásai akkor már folyamatban voltak Nagykanizsa környékén, így én is bekapcsolódtam a munkába. Az autópálya megépítése után az összes leletanyag végül a Thúry György Múzeum régészeti gyűjteményébe került, és jelenleg Becsehelyen, a múzeumhoz tartozó raktárépületben tároljuk. 

A megelőző régészeti feltárásokat 2000. május 15-től 2007-ig vezettem az M7-es autópálya és egyéb nagyberuházások nyomvonalán. Közben, 2003-ban Nagykanizsára költöztem, és ekkor vásároltam meg az első lakásomat. Aztán jött a lehetőség, hogy Horváth László régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója nyugdíjba vonul, és megpályázhatóvá vált a helye. 2006 februárjában megpályáztam, és jövőre lesz 20 éve, hogy átvettem a múzeum vezetését és irányítom a csapatot. Akkorra már megépült az autópálya, és lecsökkent a régészeti feltárások száma, így a terepmunka mellett több figyelmet tudtam fordítani a múzeum igazgatására is. 

Azokkal a kollégáimmal, akik már itt dolgoztak – Kunics Zsuzsa, Hohl Zoltán, Kálovicsné Lebár Edit – úgy gondoltuk, hogy bár a megyei múzeumhoz tartozunk, a kanizsai értékeket kell szem előtt tartanunk. Ez a koncepció jónak bizonyult, és a mai napig is úgy van, hogy számunkra Kanizsa és az itt élő emberek a legfontosabbak. Közben, a múzeum történetének megismerésével és Kerecsényi Edit néprajzkutató muzeológus, valamint Horváth László munkásságának megértésével, rájöttünk, hogy ők is azért küzdöttek és dolgoztak, hogy a Thúry György Múzeum a területi múzeumok között országos szinten is kiemelkedjen, miközben a helyieket szolgálja. Hiszen a város és a Nagykanizsa környéki falvak lakói adták a múzeumnak azokat a tárgyakat, amelyeknek köszönhetően a Thúry György Múzeum ma az, ami. A nagykanizsaiak a XIX–XX. század fordulójának polgári értékeiből egy jelentős helytörténeti gyűjteményt ajánlottak fel, nem beszélve az értékes néprajzi gyűjteményről, amely többek között a horvát falvak lakóitól került a múzeumba. De a Dél-Zala falvaiból ide bekerült tárgyi anyagok is unikális értéket képviselnek. Az egész Dunántúlon különleges jelentőséggel bír a textilgyűjteményünk, de a pásztorfaragványokat is kiemelném. Mindemellett a helytörténet és a néprajz határán helyezkednek el azok a fontos kismesterségek is, mint például a kalapos műhely, a csizmadia, a cipész, a kovács, a kötélverő, a szitás, a kádár, a bádogos és egyéb műhelyekből származó szerszámok, műhelyberendezések, valamint a méhészettel kapcsolatos tárgyak. Ezek a műtárgyak nemcsak a múzeumunkban találhatóak, hanem országos és dunántúli szinten is kiemelik a Thúry György Múzeum gyűjteményeinek jelentőségét más múzeumokhoz viszonyítva. 

A nagykanizsai múzeum régészeti gyűjteménye Horváth László munkásságának és az M7–M70 autópályák megelőző feltárásainak, európai hírű leleteinek köszönhetően vált országosan is figyelemre méltóvá. Horváth László munkásságának nagy erénye az volt, hogy elvégezte a régészeti terepbejárásokat a Thúry György Múzeum gyűjtőterületén Letenyétől egészen a Kis-Balatoni falvakig. Ez a munka, valamint az európai hírű leletek a neolitikum, a rézkor és a késő bronzkor időszakából tették a múzeum régészeti gyűjteményét olyan színvonalúvá, hogy az itt található tárgyak már a nemzetközi régészeti szakirodalomban is szerepelnek. 

A múzeumigazgató élettörténetében a legfontosabb szerepet a Thúry György Múzeum játssza. A múzeum menedzselését, valamint a gyűjtemények megőrzését és gyarapítását kiemelten fontos feladatának tartja, biztosítva, hogy az intézmény a szakfelügyeleti ellenőrzések során is megállja a helyét. Nagyon fontosak számukra a szervezett programok: a Múzeumi esték előadásai, a múzeumpedagógiai foglalkozások, a családi napok és a könyvbemutatók – sorolja a látványos rendezvényeiket. Emellett kiemelt céljuk, hogy az országos múzeumszakmai körben is képviseltessék magukat.

– Legutóbb a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének közgyűlésén vettem részt Szegeden, ahol a múzeumokat érintő aktuális témákat tárgyaltuk meg. A szakmában felmerülő kérdéseket, például a bérrendezéssel kapcsolatos problémákat vagy az új jogszabályokat is megismertük és megvitattuk -hangsúlyozta a szakember.

– Igyekszünk folyamatosan bemutatni az európai hírű régészeti tárgyakat is. A mostani, „110 év, 100 + 10 műtárgy” című kiállításunkban a neolitikumtól a bronzkorig szerepelnek azok a legfontosabb, leglátványosabb és leghíresebb leletek, például újkőkori idolok, istenszobrocskák, rézkori testpecsételők és kora bronzkori kocsimodellek. Az óriási anyagot tudományosan is feldolgozzuk. Két doktori disszertáció már született belőle: az egyik P. Barna Judit régész munkája, amely az újkőkorral foglalkozik, és könyv formájában is megjelent; a másik pedig a saját kutatásom, amely Zala megye teljes területét érintő mikrorégió késő bronzkorát dolgozza fel. Reményeim szerint ennek a tudományos feldolgozásnak a publikálása, kötetben történő megjelentetése is hamarosan megtörténik.

A múzeumigazgató megjegyezte, hogy a város környékén továbbra is van kutatnivaló: Kanizsán szinte minden földmunka során előkerülnek török kori leletek. A napokban nyilvánosságra került Horváth Jácint polgármester bejelentése, miszerint egy elnyert Interreg-pályázat keretében hamarosan megvalósul a múzeumban egy látványos „Kanizsa vár” történeti kiállítás, és megújul a múzeum tetőszerkezete is. 

Az elért eredményekről Száraz Csilla kifejtette: Életem során mindig megismerkedtem olyan emberekkel, akik segítettek, és elmondhatom magamról, hogy rendkívül kitartó vagyok. Tulajdonképpen a 2020. novemberében megvédett doktori értekezésemet is hobbimként készítettem el, hiszen a múzeum egyéb feladatai mellett gyakorlatilag a szabadidőmben dolgoztam rajta. A hároméves képzéssel együtt, amelyet az ELTE-n végeztem, összesen hét évet fordítottam erre a munkára – de ezt azóta sem bántam meg. A munkám a hobbim, és úgy érzem, nagyon jól választottam ezt a régész életpályát. Ehhez azonban szükség volt és van a folyamatos kitartásra. Nagy vágyam volt a PhD-fokozat megszerzése, és örömmel mondhatom, hogy sikerült elérnem. A szakmai pályámon erre vagyok a legbüszkébb – hangsúlyozta. A múzeumi munkában kiemelten fontosnak tartja, hogy mindig meg tudjon újulni, és a kollégákkal együtt folyamatosan fejlődjenek. Ennek feltétele a támogató környezet, amelyet a Thúry György Múzeum biztosít. –  2006 óta, amióta a múzeum élén állok, minden polgármester és a megválasztott közgyűlés minden tagja egyhangúlag a múzeum mellett szavazott, mindenki értékelte a múzeum munkáját, ami motivációt jelent számunkra, a múzeum munkatársai számára is – tette hozzá.

Országos viszonylatban azt tapasztalom, hogy Kanizsán a múzeum rendkívül fontos szerepet tölt be, amit talán Kerecsényi Editnek köszönhetünk. Mi, az utódok, azon dolgozunk, hogy ez a jelentőség mindig megmaradjon. Nagyon jó érzés látni, hogy a város kulturális életében és közösségében sok olyan ember van, akinek fontos ez az intézmény. Soha nem merült fel az a gondolat, hogy a múzeum bezárásra kerüljön, vagy olyan szintű leépítés történjen, mint ami más múzeumokban előfordult. Ezt a kanizsai közösség erejének és a támogató környezetnek tulajdonítom. 

Az eredményekben fontos pillérnek számít a csapat 

A múzeum egyik stabil pillérét a teammunka és az a szakmai tudás adja, amely az elmúlt évtizedekben, akár az elmúlt 40 évben felhalmozódott. A gyűjtemények mellett ez a másik fontos alapja az intézménynek. Kunics Zsuzsa tudása pótolhatatlan, Szmodics-Tugya Beáta kolléganőm pedig különösen a Sass Brunner–Brunner képzőművészeti gyűjteményben halmozott fel meghatározó ismereteket, és ő tartja a legtöbb interaktív múzeumpedagógiai foglalkozást éves szinten. Gyanó Szilvia néprajzos kolléganőnk a hagyományos népi értékek népszerűsítésében jár elől. Múzeumvezetőként úgy tartom, hogy mindent meg kell tudnunk beszélni. Nem vagyok az a típus, aki elvonul és a tekintélyét így próbálja megőrizni. Én is a csapat tagja vagyok, akinek feladata, hogy meghatározza az irányokat, és kijelölje, merre haladjunk.

Száraz Csilla az Alföldről származik. „Visszavágyik az ember az Alföldre” – vallja nem titkoltan, de sajnos már nincs ott sok rokona, így jobbára csak a temetőbe jár vissza. – 2014-ben, amikor a nagymamám meghalt, anyukámat is ideköltöztettem. Együtt szoktunk hazajárni. Persze még megvan a családi ház, anyukám testvére ott él Szentkirályon, van hova hazamennünk. Most már azonban Kanizsa az otthonom, párom és családja is ideköt, és nagyon megszerettem a dombokat – mesélte. A legérdekesebb ásatásai közé tartozik a Zalaszentiván-Kisfaludi hegyen végzett kutatás Zalaegerszeg mellett 2004–2005-ben, ahol nagyon különleges késő bronzkori és kora vaskori leletek kerültek elő. Doktori disszertációjában a Zala megye területén előkerült, ismert magaslati települések kutatásával is foglalkozott. Emellett kiemelkedő eredmények közé tartoznak a kanizsai várhoz kötődő ásatások, a szekérút nyomvonalának feltárása, valamint az Erzsébet téren található belső kerített város sarokbástyájának megtalálása. Régészeti téren sokat köszönhet Horváth Lászlónak, valamint a török kori kutatásokban mind a mai napig Vándor László régész-történész támogatásának.

BAKONYI Erzsébet 

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. december 10-ei számában.)