Arra vágyunk mindannyian...

Még néhány nap, és itt a karácsony, a kereszténység második legnagyobb ünnepe. Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az öröm, a békesség, a család, az otthon és a szülőföld ünnepe. Sok nem keresztény ember is megüli világszerte az emberi szeretet ünnepeként. Hogy a mai világunkban hogyan ünnepeljünk, és mit jelent a ma emberének a karácsony, arról Molnár Ákost, a Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia káplánját, családreferenst kérdeztük.

– Karácsony ünnepére készülve fontos azt tudatosítanunk magunkban, hogy mi is karácsony ünnepe számunkra, és mi a világ számára. Nagyon sokan csak a felszínen élik életüket. Emberi kapcsolataink sok esetben felületesek és nagyon sokszor ez kihat az ünnepeinkre is. A felszínen éljük meg egyházi, világi és családi ünnepeinket egyaránt. Karácsony is ennek áldozatul esik. Sokan éreznek erős késztetést, sőt társadalmi elvárást is, hogy a külső sürgés-forgásban, a karácsonyi asztal megterítésében, elkészítésében, a karácsonyi menüsor megfőzésében, ajándékok beszerzésében merüljön ki az ünnep. Így aztán igencsak elfáradnak, idő előtt várják az ünnep végét, hogy újra visszatérhessenek a régi kerékvágásba. Valójában mindannyian arra vágyunk, hogy ünnepeinkben tudjunk töltekezni, lelkileg megerősödni. Sokszor a karácsonyban az elvesztett gyermekkort vágyjuk visszakapni, a gyermekkorunk élményvilágát, érzéseit, illatait, ízeit próbáljuk megteremteni. Ez önmagában véve nem baj, vágyunk a biztonságot adó élményekre, érzelmekre. De ha az élménykeresésünk állandósul, és életünk központi céljává válik, akkor a mindig újabb és újabb élmények függésében élve hamar kimerülünk és lelkileg is könnyen megbetegedhetünk – hívta fel a figyelmet Ákos atya.

– Mit is ünneplünk karácsonykor?

– A Béke Királyát ünnepeljük, az Úr Jézus megszületését, aki 2000 évvel ezelőtt világunkba lépett és emberré lett, vállalva emberi kiszolgáltatottságunkat, a kitaszított emberi sorsunkat, hiszen nem palotában, nem fényes kastélyban született, hanem egy hideg, dohos, állatszagú barlangistállóban jött közénk. A világ teremtője, azért jött közénk, hogy békét hozzon a földre. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy a világban nincsen béke, sőt egyre több a békétlenség, a feszültség, a széthúzás. Világviszonylatban, illetve családjainkban, közösségeinkben is nagyon sokszor tapasztaljuk a béke törékenységét, sérülékenységét. Érezzük, hogy a Jézus által közénk hozott béke más, mint ami a világban van, amit a világ próbál megteremteni. Az Úr Jézus világosan megkülönbözteti azt a békét, ami a világ szemében béke, attól, amit ő hozott nekünk.

– Hogyan látja a világ a békét?

– Saját tapasztalatainkat és a megfigyeléseinket kell értelmeznünk – hangsúlyozta Ákos atya. – A világ a békét részben, vagy teljesen az Istentől való elfordulásban és a földi javak igézetében látja. A tulajdon, a hatalom, az élvezetek imádásában. Ezzel szemben Urunk azt mondja, hogy én nem ilyen békét adok nektek, hanem az én békémet adom nektek. Krisztus azzal hozza el a békét, hogy meghirdeti Isten mindenkit személyesen megszólító szeretetét, irgalmát, vagyis Isten országát, mely Isten szeretet-uralma köztünk és bennünk. Istennek ezt a szeretet-uralmát, mint ajándékot viszont el is kell fogadnunk, ahogy a karácsony Szenteste kapott ajándékot. Az ajándék akkor ér célba, hogyha azt szeretettel és hálával elfogadják, ha az öröm és a várakozás állapotában kapjuk meg az ajándékot. Akkor válik igazán értékessé. Ezért van az advent, hogy erre a várakozásra, Isten közeledő eljövetelére felkészítsen bennünket. Az advent a várakozás és a vágyakozás időszaka. Hogy tisztítsuk meg a szívünket a rendetlen vágyakozásoktól, és helyet teremtsünk az Istennek az életünkben. Hogy a Vele való rendszeres és minél személyesebb kapcsolat legyen a középpontja az életünknek. S akkor a tárgyi dolgainkkal, az önmagunkkal - vágyainkkal és érzésvilágunkkal, valamint az embertársainkkal megélt kapcsolataink is rendeződnek. Megtaláljuk mindezekben a helyes fontossági sorrendet.

Az Úr Jézus békét akar adni a szívünkbe minden karácsony ünnepén, minden évben, hogy mi is a békesség közvetítői tudjunk lenni a békétlen, és ezért az Isten békéjére vágyakozó világnak. Erre a békére vágyunk, és ezt kérjük karácsonykor. Ennek a megtapasztalását kívánom én is minden családi otthonba, minden szívbe.

– Hogy telik Ákos atyának a karácsony?

– A hívekkel együtt telik, a közös szentmiséken fogunk együtt ünnepelni karácsony napján, másnapján és Szenteste is. Itt a plébánián papi közösségben élünk, hárman vagyunk atyák, és mielőtt elkezdődnének a szentmisék, Szenteste közös karácsonyozással szoktuk elkezdeni az ünnepet, ajándékozással és közös énekléssel köszöntve a közénk jött Urat. A családomhoz majd januárban, az ünnepek elmúltával megyek haza és ott folytatódik az ünneplés a Szegedtől 10 km-re lévő Sándorfalván. Ott ünnepelünk szűk családi körben.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. december 17-ei számában.)