Parancsnokként büszke vagyok
A Murakeresztúri Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1888. június 17-én alakult meg. Ezzel egyike a Zala vármegyében legrégebben alapított egyesületeknek. Létrejöttének egyik fő oka a gyakorta előforduló pusztító tűzvész volt, melyre a lakosság nem volt kellőképp felkészülve, illetve sem megfelelő felszerelésük, sem kiképzésük nem volt az oltáshoz. A nagy múltú egyesület napjainkban is aktívan ellátja a falu és a környékbeli 8 település kárelhárítással és tűzoltással járó feladatait. Továbbá aktívan részt vesznek a környék, a falu kulturális rendezvényein akár főzésben, akár a rendezvény biztosításában. Írásunkban a parancsnoki tisztet 3 évtizede betöltő Tislerics Antal vázolja fel a tevékenységüket.
A parancsnok elöljáróban kiemelte: A rendszerváltás után egy Németországban dolgozó egyesületi tagunk kapcsolatot létesített a Neuenbürgi Tűzoltó Egyesülettel, és 1994-ben aláírták a hivatalos együttműködést. Emellett az egyesület felvette a kapcsolatot a szomszédos Kotoribai és Donja Dubravai Tűzoltó Egyesülettel is, melyet azóta is ápol.
1995-ben újra kellett szervezni a tűzoltó egyesületeket az országban és a vezetőségben lennie kellett egy szakmai iskolával rendelkező személynek is. Mivel hivatásos tűzoltó voltam Nagykanizsán, felkértek, hogy vállaljam el ezt a pozíciót. A kérésnek eleget tettem, de fogalmam sem volt, hogy ennek miként kell működni, mert hivatásos tűzoltóként be kell vallanom, lenéztük az önkéntes tűzoltókat. Ez a véleményem később megváltozott.
A folyamatos építkezés jellemző a munkájukra. Jelentős lépésnek számított, hogy 2002-ben a régi szertárból – ahova szégyellték behívni a német vendégeiket –, az önkormányzat garázsába költöztették a felszereléseket, az iroda pedig a bölcsődében kapott helyet. Miután alapítványt hoztak létre az anyagi forrás megteremtése érdekében és sikerült nagyobb összeget összegyűjteni, 2006-ban nagy lendülettel önerőből nekiláttak társadalmi munkában a garázst szertárrá átépíteni. Egy idő után azonban a pénz és a lendület is elfogyott, a munkálatok félbeszakadtak. 2009-ben Tislerics Antal újjászervezte az egyesületet és Murakeresztúri Önkéntes Tűzoltó Egyesület lett az új nevük. Az új vezetőség – Szertics László, Danajka Bianka, Csicsek Anita, Tislerics Antal, Gyuranecz Zoltán –, akinek az egyesület a folytonosságot köszönheti, csak 2012-ig tudta vállalni a feladatát. Ez idő alatt eladták az ajándékba kapott autókat és vásároltak egy IFA fecskendőt ami már 2 ezer liter oltóvizet szállított. Ebben az évben a tagság másik vezetőket választott: – Pál Attila, Koósz Miklós, Mészárosné Grabant Erika, Tislerics Antal, Szűcs László –, személyében. Ők tervezték az új működési szabályzatot, saját címert készítettek, új tagokat vettek fel. Önkéntes munkával és anyagi felajánlással tovább folytatták a szertárépítést. Minden évben egy kicsivel előrébb jutottak. A helységet bővítették, új tetőt alakítottak ki, járólapoztak, festettek. Aki civil emberként segített, annak később viszonozni kellett a munkáját.
2010-ben 7 fővel részt vettek a devecseri és a kolontári vörösiszap okozta károk felszámolásában, ami után a tönkrement felszerelések helyett újakat kaptak. Ebben az évben megvásárolták a Nagykanizsai Tűzoltóságtól a mentőcsónakot, és így már a vízi mentésben is részt vehettek. Azzal is tudtak bérmunkát végezni. Fát vágtak, különböző civil munkákat vállaltak, hogy pénzt tudjanak szerezi a további fejlődésükhöz.
2012-ben alapító tagjai lettek a Zala Mentő Csoportnak. 2013-ban részt vettek a dunai árvízvédelmi feladatokban, 2014-ben pedig a mindenkori legnagyobb murai árvízvédekezésben. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési pályázaton 13 milliós projekt keretében buszokat nyertek. 2016-ban felavatták az új tűzoltószertárt. 2017 januárjától pedig Önálló Beavatkozó Tűzoltó Egyesület lettek, ami azt jelenti, hogy ügyeleti szolgálatot láthatnak el, a hivatásos tűzoltókkal együtt kapják a riasztást és katasztrófahelyzet esetén a vármegye bármely részébe riaszthatják őket. Évi 4500 óra ügyeletet kell vállalniuk.
Tartjuk a német barátainkkal a kapcsolatot, folyamatosan részt veszünk a megyei és országos tűzoltó versenyeken, jó a kapcsolatunk a környékbeli tűzoltó egyesületekkel és a hivatásos tűzoltókkal. Nagy előrelépés volt számunkra, amikor 2012-ben a német barátaink kedvezményes áron felajánlották a 2000 liter oltóvizet szállító tűzoltó fecskendőjüket, amire sikerült összeszedi a pénzt – nyugtázta elégedetten a parancsnok, érintve a jövő feladatait: természetesen a fizikai erőnlétre szükségünk van, próbáljuk magunkat karbantartani egészségileg. Szeretnénk új tagokat felvenni, mert sajnos el is hagyják az egyesületet. Valójában mi szolgálatot látunk el, és ehhez létszám szükséges.
A nyugati mintát követve próbálkoztunk az önkormányzatnál, hogy adókedvezménnyel segítsék a tűzoltók munkáját, de sajnos ebben nem találtunk partnerre.
BAKONYI Erzsébet
(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. június 11-ei számában.)
