Klímapolitikai Intézet: nincs más út, alkalmazkodni kell a klímaváltozáshoz – akár még hasznunkra is válhat a felmelegedés

A 2020-tól kezdődő időszak időjárási jellege egyre inkább eltér a Kárpát-medencére korábban jellemző klímatrendektől. Az elmúlt öt év során – ha az idei nyarat is beleszámítjuk – négy évben is az átlagosnál jóval melegebb, aszályos időszakokat tapasztalunk – áll az elemzésben.

Idén is jókora csapadékhiány jellemzi Közép-Európa nagy részét, beleértve a Kárpát-medencét és Magyarországot is. Közép-Európa jelentős részén a talajvízszint már 85-90 centiméterrel alacsonyabb az átlagosnál, miközben a Duna, a Rajna és a Pó vízgyűjtőin hidrológiai aszály alakult ki, Magyarországon pedig – különösen az Alföldön – már most erős aszályt figyelhetünk meg. Ausztriában és Svájcban is vissza kellett fogni több vízierőmű teljesítményét. Az sem kecsegtető, hogy idén a csapadékhiány jóval előbb, már tavasszal elkezdődött, amit csak tetéznek az egyre hosszabb és intenzívebb hőhullámok.

Nincs visszaút

Mostanra egyértelműen kiderült, az emberiség már nem képes érdemben lassítani a megindult folyamatokat. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja folyamatosan rekordokat dönt, miközben az Európai Unión – és benne Magyarországon – kívül alig látunk valóban ambiciózus kibocsátáscsökkentési (mitigációs) politikákat.

Magyarországon bizonyosan bőven meghaladjuk a Párizsi Klímaegyezményben rögzített 1,5 Celsius-fokos küszöbértéket, mivel hazánk és a Kárpát-medence a felmelegedésnek egyik legkitettebb régió, zárt medence jellegének és az alacsony tengerszint feletti magasságának „köszönhetően”. A 2010-es évektől kezdődően gyakoribbá váltak a tartós száraz időszakok, amelyek intenzitása és hossza 2020 után új csúcsokat ért el Magyarországon. A klímamodellek szimulációi alapján a globális és regionális melegedési trendek folytatódása esetén a hőkupolás időszakok száma 2040 után akár megduplázódhat, 2070-et követően pedig akár négyszeresére is emelkedhet. A nyári időszakra jellemző hőmérsékletek a század közepére márciusra és októberre is kiterjedhetnek.

Magyarország hosszú távú éghajlatára jellemző, hogy körülbelül háromévente fordul elő egy átlagosnál szárazabb vagy csapadékosabb év, azonban az elmúlt tíz évben hat év is az átlagnál szárazabb volt, sőt 2022 az elmúlt 450 év legcsapadékszegényebb esztendejeként került be a történelemkönyvekbe, nemcsak nálunk, hanem az északi félteke több mint kétharmadán.

Vízgazdálkodás – tessék teljesen újragondolni az aszály miatt

Ugyan a tavaszi-nyári hónapokban összességében egyre kevesebb csapadék hullik, mégis – ha esik - akkor egyre gyakoribbak a kis kiterjedésű, özönvízszerű felhőszakadások is.

A víz elvezetésének szükségessége mellett a csapadékvíz megtartása, későbbi hasznosítása is elengedhetetlen lesz. A változás kényszerének kézzelfogható jelei is vannak már, elég a budapesti agglomerációban tapasztalható rendszeres korlátozásokra gondolni.

A villámárvizek a települési környezeten túl a mezőgazdaság számára is komoly kihívást jelentenek, várhatóan a zivatarok is egyre intenzívebbek lesznek, a kísérő orkánerejű szél is súlyos károkat okozhat. Ha mindez nem lenne elég, még gondolni kell a tavaszi, késő tavaszi fagyok okozta pusztításra is. Ennek ellentettje, a hőhullámos napok száma is legalább 12–24 nappal növekedni fog 2050-ig, míg a fagyos napok száma 26–33-mal csökken. A trópusi éjszakák száma, azaz amikor a legalacsonyabb hőmérséklet 20 fok felett van, megduplázódik 2050-ig az országban, Budapesten háromszorozódik. Hőhullámok idején a szív- és érrendszeri betegségekből eredő halálesetek száma a fővárosban megháromszorozódhat.

A kulcs: alkalmazkodás

A tanulmány szerint összességében hazánk jól áll az adaptáció területén, a tíz legjobban teljesítő ország közé tartozunk az Európai Unióban. Hátradőlni azonban nem szabad, ugyanis a mostani döntések határozzák meg gyermekeink sorsát, életkörülményeit. Érdemes kiemelni, hogy a naperőművek és a háztartási méretű napelemek együttesen már az ország villamosenergia-termelésének negyedét adják.

A mezőgazdaság bizonyosan jócskán átalakul: rá sem fogunk ismerni a magyar mezőgazdaságra, eltűnhet a kukorica, a napraforgó, ugyanakkor új fajták megjelenése is borítékolható.  

A hazai szőlő- és borágazat, illetve a gyümölcstermesztés lehet az egyik legnagyobb nyertese az évszázad közepéig a melegedő éghajlatnak. 

A precíziós, digitalizáción alapuló gazdálkodás elengedhetetelenné válik – örömteli, hogy a fiatal gazdák fogékonyak erre.  

Óriási előnyt jelent majd, hogy Magyarországnak világviszonylatban is egyedülálló növényi génbankja van Tápiószelén, így folyamatosan tudjuk nemesíteni a klímához alakított vetőmagokat. A Homokhátságot évtizedek óta fenyegeti a kiszáradás, a sivatagosodás veszélye, a talajvíz szintje egyre lejjebb húzódik. A kormány és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízvisszapótlást indított, amely hosszú távon segíthet a Homohátság elsivatagosodásával szemben. A hagyományos öntözési módszerek sok esetben pazarlók, a mikroöntözés térnyerése szükséges, a felszín alatti csepegtető öntözéssel pedig a párolgási veszteség csökkenthető.

Turizmus – teljes átalakulás

Meghosszabbodik a nyári turisztikai szezon, és a téli városnézős turizmus idénye is kitolódik az egyre enyhébb időjárás miatt.

Ezek együtt növelhetik a belföldi és beutazó (nemzetközi) turizmusból származó bevételeket is. A városokban a zöldfelületek jelentősége felértékelődik, ugyanis ezek enyhítik a hőszigethatást. Ezzel párhuzamosan elengedhetetlenné válik a városok klímareziliens tervezése is, illetve a tömeges faültetéseknek is el kell terjedniük.

Összegzésképpen megállapítható, hogy megfelelő alkalmazkodási intézkedésekkel mérsékelhető az ország természeti, gazdasági és társadalmi sérülékenysége. Sőt, bizonyos térségekben és ágazatokban – például az energia, a gyümölcstermesztés vagy a turizmus terén – lehetőség nyílhat arra, hogy a változó éghajlati viszonyokat előnnyé formáljuk – áll a Klímapolitikai Intézet tanulmányában. 

vg.hu