Itt lehetne a legnagyobb eséllyel víztölcsért látni a Balatonon

A vízfelszínek egyre magasabb hőmérséklete miatt a Föld különböző területein egye gyakrabban alakulnak ki víztölcsérek, a Balatonnál azonban teljességgel ellentétes tendencia rajzolódik ki.

Újabb érdekes összeállítás jelent meg a Balaton időjárásának főbb kérdéseit feltáró cikksorozatban a HungaroMet oldalán. Ebben szakértők azt részletezik, mik is a víztölcsérek, hol alakultak ki korábban, és hol bukkanhatnának fel most a legnagyobb eséllyel. Már ha lesznek egyáltalán, mert egyes folyamatok épp a víztölcsérek kialakulásával ellentétesen hatnak.

A víztölcsér egy víz feletti tornádó, amit trombának is szokás nevezni. A tornádó egy zivatarfelhőből lenyúló, örvénylő légoszlop, amelyet általában a levegőből kicsapódó vízpára, illetve a felszínről felkapott törmelék vagy víz fest meg. A tornádók átmérője általában legfeljebb párszáz méter, ebben a keskeny sávban haladva azonban igen jelentős pusztítást végezhetnek.

Két fő típusuk különíthető el:

• a jellemzően erősebb, különösen veszélyes tornádók egy örvénylő zivatarfelhő (szupercella) forgó feláramlásából alakulnak ki.
• az általában kevésbé heves társaik akkor jönnek létre, amikor egy zivatarfelhő egy tartós felszíni összeáramlási zóna fölé helyeződik.

Utóbbi kategóriába tartozik a víztölcsérek többsége.

A víztölcsérek világos, fehéres színű vízoszlopként jelennek meg. Ez a vízoszlop a felszín közelében látszólag meg is szakadhat, ugyanis a víztölcsérnek csak egy kisebb része származik a tengerből vagy tóból felszívott vízből, nagyobb részét a felhő adja.

Az összeállításban számos víztölcsért/tornádót bemutatnak, köztük azt, amelyet a Balaton keleti medencéjében fényképeztek le 1909. augusztus 29-én (ez a legelső, magyarországi tornádóról készített fénykép is egyben), vagy pedig a Tihanynál 1972. május 19-én kialakult víztölcsért, amely aztán elérte a szárazföldet is és a füredi tornádó néven vált ismertté.

Miután rekonstruálni tudták 13, a Balatonnál dokumentált víztölcsér mozgását, térképre vitték őket, és ezek adják meg a víztölcsérek legvalószínűbb előfordulási helyét és mozgási irányát. A jelenség kilenc alkalommal délnyugat felől érkező zivatarhoz, három alkalommal északnyugat felől érkező zivatarhoz, egyetlen alkalommal pedig északkelet felől érkező zivatarhoz kapcsolódóan alakult ki víztölcsér.

Legnagyobb eséllyel tehát a délnyugat felől érkező, magányos vagy éppen zivatarláncba épülő szupercellákban alakul ki balatoni víztölcsér.

Két térség tűnik kifejezetten alkalmasnak víztölcsérek kialakulására: a Balaton középső területe megközelítőleg a Badacsony-Fonyód vonaltól a Révfülöp-Balatonlelle vonalig, illetve a Balaton keleti medencéje.

Felmerül a kérdés, hogy ha vízfelszínek egyre magasabb hőmérséklete miatt a Föld különböző területein egye gyakrabban alakulnak ki víztölcsérek, a Balatonnál miért rajzolódik ki ezzel teljesen ellentétes tendencia? A Balatonon 1972 előtt ugyanis átlagosan 8-10 évente visszatérő vendégek voltak a víztölcsérek, az elmúlt 50 évben azonban a rendelkezésre álló információk alapján eltűntek a tóról. Ez a tendencia ellentétes irányú azzal, amit a tengerek esetében tapasztalható.

A víztölcsérek eltűnésében része van a véletlennek. Felhőtölcsérek (tubák) gyakrabban is előfordulnak, a legtöbb esetben azonban az örvény nem nyúlik le a felszín közelébe, így nem lesz belőle víztölcsér. Az elmúlt 20 évből két kivétel ismert, amikor a tuba rövid időre elérte a talajt a Balaton partján, ezzel tornádóvá vált.

• 2007. augusztus 20-án Balatonaligánál, a szárazföld felett figyeltek meg felhőtölcsért, amely pár másodpercig elérte a felszínt.
• 2023. november 6-án Balatonföldvár térségében jött létre egy nagyon látványos és fejlett felhőtölcsér. Nem sokon múlt, hogy a Balaton vízét elérve víztölcsérré alakuljon, a parton pedig le is ért a talajra, így tornádónak tekinthető.

Mindemellett azonban jelentős tényező, hogy a klímaváltozás egyrészt eltérő mértékben növeli a szárazföld és a víz feletti levegő hőmérsékletét, módosítva ezzel egymáshoz viszonyított hőmérséklet-különbséget is, ami hatással van a zivatarok, sőt, a szupercellák fejlődésére is. Másrészt a jellemző nagytérségű időjárási helyzetek is változnak:

a mediterrán térség erőteljes felmelegedése miatt ritkulnak a délnyugat felől érkező zivatarláncok, a ciklonok és frontjaik északibb pályán mozognak, a hidegfrontok sokszor csak súrolják a Balaton térségét.

A pontos okok és a jövőben várható tendenciák meghatározása azonban még további kutatásokat igényel – zárul a HungaroMet összegzése, melyet esetleírásokkal, fotókkal, adatokkal, teljes hosszában itt lehet elolvasni.

infostart.hu

(Képek: met.hu)