Érdekes emberek, érdekes történetek 102.: Önként vállalt küldetés – mindent azért teszek, hogy népszerűsítsem a Balatont

Ezer szállal kötődik a Balatonhoz. Kétlaki életében a legjobb tudása szerint képviseli a Balaton értékeit. Ha valaki szeretne valamit megtudni a Balatonról, vagy kíváncsi egy elmúlt esemény képeire, kérésére biztosan megkapja a választ tőle. Kérdezd Oszit, ő biztosan tudja!  – gyakran hangzott el ez az útbaigazítás az ottaniaktól. Az Egyesült Izzóból indult Osvald Gábor, ahogy a kanizsaiak becézik, Oszi karrierje. 

Műszerész végzettséggel lépett be az Izzóba, de hamarosan a cég nyomdájában találta magát. Az ólombetűk szedésének élménye végérvényesen magához ragadta, és a betűk iránti vonzódása máig megmaradt. Az internetes újságok, podcastok világában megmásíthatatlanul ragaszkodik a papír alapra nyomtatott újságokhoz. Hiányzik neki az újság illata. Figyelmesen forgatja, gyakran az utolsó oldalnál kezdve a lapokat. Még nem nyugdíjas, de mint mondja, annyi a napi elfoglaltsága, mint egy nyugdíjasnak. A környezetében is folyton azt hallja a nyugdíjas  ismerőseitől, hogy nincs semmire sem idejük. Az esküvői és céges meghívók szerkesztése máig felvillanyozza a fantáziáját. Most éppen a legfiatalabb lánya, Eszter esküvőjére készülnek, amit hol máshol rendeznek meg, mint a Balaton partján. 

Érettségi után a Tungsramban kezdtem el dolgozni műszerészként, két műszakban. Mivel abban az időszakban diszkóztam is, nem nagyon tetszett a főnökeimnek, hogy műszakot cseréltem a munkatársaimmal. Szerencsére váratlanul adódott egy lehetőség, bár nem volt a szakmám, átkerültem a gyár nyomdájába, egyműszakos munkarendbe. Huszonéves voltam és érdekelt az új feladat, persze, hogy elvállaltam. Fél év alatt beletanultam, elsajátítottam a betűszedés technikáját, és beleszerettem. Érdekességként elmondhatom, hogy a ’80-as évek végén még ólombetűkkel szedtük a kiadványokat. A lámpák jelöléséhez bélyegzőket, címkéket, készítettünk. Úgy érzem, volt egy kis grafikai érzékem is a munkához. Aztán jött a cég életében egy átalakulás, amikor mindenkit kiszerveztek kft-be. Visszamehettünk volna a kollégámmal műszerésznek, de mi elvállaltuk a feladatot a Szponzor Kft-ben. Beszereztek egy nyomdai fényképezőgépet, egy csúcskategóriának számító számítógépes rendszert és egy bélyegzőkészítő technológiát, amivel mi foglalkoztunk egyedül Magyarországon a Tungsram gyáregységein belül. A ’90-es évek elején a Tungsramban még alig volt számítógép. Szerencsére ott olyan főnökeim voltak, akik engedélyezték az új szakkönyvek beszerzését és elmehettünk a szakmai, csomagolástechnika, nyomdaipari kiállításokra is. Időközben elmentem hangtechnikusnak a HSMK-ba és az ős Kanizsa rádióban voltam hangtechnikus, zenei szerkesztő. Közben elkezdtem rádiózni is a Magyar Rádió Nagykanizsai Körzeti Stúdiójában, a Zala Rádióban, ahol hangmérnöki tevékenységet végeztem másodállásban. Ez nem volt könnyű időszak az életemben, előfordult, hogy éjfélkor értem haza és reggel 5 órakor már indulni kellett hazulról az adáskezdés miatt. Elég fárasztó volt helytállni. A 2000-es évek elejétől már főállásban is rádióztam, egészen a stúdió 2007-es megszűnéséig. Ott is jó társaságban dolgozhattam. Igazából máig  hiányzik a rádiózás. Nem a mostani, ahol 30 számot ismételnek egész nap, hanem egy kis helyi rádió, a napi helyi hírekkel szolgáltatásjellegűen. Szerkesztettem különböző képújságokat a városban, többek között pár évig a Kanizsa Tévében is. Nagyon sok városi rendezvény, koszorúzás eseményein hangosítottam, többször voltam Balaton-parti táborokban, diszkókban, farsangi és gólyabálokban. Abban az időben sokkal nehezebb feladat volt összeépíteni a hang- és fénytechnikát, mint manapság. 

A nyomdában az ember megtanult mást is szerkeszteni. Amikor megjelent a digitális technika, megtanultam használni a rajzprogramokat és vállalkozóként, másodállásban elkezdtem meghívókat készíteni. Vásároltam számítógépet és nyomtatót, volt, hogy egymásnak adták a kilincset a megrendelők. Megkerestek viszonteladóként, de tavaly például 3 nagykereskedelmi cég is megszűnt Magyarországon, jelentős lett a visszaesés. A papírköltségek is megduplázódtak az elmúlt 2-3 évben. Most nincs nagyon megrendelés, 5-10 darabokért jönnek az emberek. 

Mániám a négy évszakos Balaton népszerűsítése

Már a szüleimnek is volt nyaralója az ’50-es években. A feleségemmel 41 éve, az iskola befejezése után összeházasodtunk, megvettük a szomszédos telket, amihez a nagyszüleimtől is kaptunk egy darabot és építettünk egy saját házat. Azóta igyekszem sokat tartózkodni ott. A gyerekeink már felnőttek, de az unokáink szeretnek jönni hozzánk. Március elejétől december közepéig sokat vagyunk kint. A január és a február az esküvői kiállítás lebonyolításával telik, karácsonykor pedig várjuk a gyerekeket és az unokákat. 

Bátran megmártózol a téli Balatonban, márciusban a Tavaszköszöntő csobbanásban is részt veszel és együtt bolondoztok a vízimádókkal. Szeptemberben vidáman csúszdázol a tó vízében a feleségeddel. Nem fázol meg a hideg vízben? 

Egy időben az a babona járta, hogy aki újévkor megfürdik, azt elkerülik a betegségek abban az évben. Emiatt még nem voltam sohasem náthás. Szigligeten találta ki egy baráti társaság a január 1-jei fürdőzést, ami évről évre fontos eseménye lett a tónak. A parton 4-5 ezer ember is összejön ilyenkor. Szeretem a csisztapusztai forró gyógyvizet is és ezt is. Olyan érzés amikor belemész, mintha szurkálná valami  a talpadat és égne. Néhány percig ki lehet bírni a jeges vízben. Az öreg fürdőzők azt  mondják, annyi percet lehet büntetlenül bent lenni teljes testtel, amilyen hideg a víz. Ha csak állsz bent, elfagy a lábad. Meggyőződésem, nem azért fulladsz meg, mert szívrohamot kapsz, hanem egyszerűen nem bírsz megállni, mert elnehezedik a lábad, mintha elfagyasztanák. Hatalmas élmény a téli Balaton vízében megfürödni. Vannak olyan ismerőseim, akik az ország másik feléből ideutaznak évente erre az egy alkalomra, és örömmel üdvözöljük egymást. 

Több fürdős csapat is kialakult a tó körül. Adventkor is van szervezett rendezvény például Vonyarcvashegyen, Keszthelyen. December 24-én délelőtt megajándékozzák a Balatont egy kis karácsonyfával, melyre én is fölhelyezem az ajándékomat. A gyerekeket zenés programokkal szórakoztatják, s mire vége az ünnepségnek, otthon is feldíszítik a család karácsonyfáját. 

Osvald Gábor hobbifotósnak tartja magát, fényképezőgéppel végigkövette Balatonfenyves és Csisztapuszta között a kisvasút bezárását és újjáépítését. Fotózza a környéket, legyen szó a Berek vagy a Fehérvízi-láp madárvilágáról. Az ő értékmentő ösztönzésére próbálták lelkes önkéntes csoportok felkarolni Ify Lajos egykori fonyódi plébános Emmaus nevű kápolnáját, mely a Balaton egyik legszebb táján, a Szent György-hegyen áll. Abban reménykedett, hogy egy illetékes személy felfigyel rá, mielőtt a természet, a víz, a szél visszaveszi a 100 éves épületeket (sajnos a torony közben leomlott). A hegyen található sírja felett védnökséget vállalt. Fonyódon már utcanév és tábla is őrizi a Szent György-hegyi remete alakját.

Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de mindent azért teszek, hogy népszerűsítsem a Balatont. Próbálom dokumentálni képileg a balatoni rendezvényeket, de véleményt nem mondok semmiről. Nincs mögöttem semmilyen szervezet, csupán hozzájárulok ahhoz, hogy más is jól érezze magát. Ha kedvem tartja, beülök a kocsiba és elvezetek Siófokra mondjuk egy kiállítást vagy előadást megnézni, és ettől jól érzem magam, engem kielégít. Megnyugszom. Teljesen más ott a levegő, mint itthon. Ha beleszagolsz a levegőbe, tudod, hogy mikor lesz vihar, pedig még nem is látod az előjelét. Minden évszaknak megvan a szépsége. 

Kanizsai Esküvő Kiállítás tizenötször

Az ötlet hirtelen jött, magamnak akartam vele reklámot csinálni. A ’90-es évektől készítek esküvői meghívókat. Igaz, mostanra már nagyon megcsappant a megrendelők száma. Manapság már nincs annyi néző, résztvevő a kiállításon. Őszintén szólva lefelé megy a divatja. 300-400 ember jön be, míg régebben 1000-1200-an is kíváncsiak voltak rá. Zalában már csak mi foglalkozunk vele. Sokat kell érte dolgozni, és ha nem lesz belőle a zsebben haszon, lemondanak róla. Inkább kisebb esküvői nyílt napokat szerveznek. Nehéz összeszedni a kiállítókat, mert minden drágább lett, kevesebb a házasuló pár és mindenki drágábban szeretné árulni a szolgáltatását. 

Hogy telnek a napok mostanában?

Inkább élményekre vágyom, mint megfogható dolgokra. A vállalkozásba már nem érdemes beruházni, ahogy nézem a KSH adatait, szinte havonta csökken az esküvők száma, a költsége pedig az egekben jár. Négy gyermekem van, 5 unokám, 3 fogadott és 1 lízingelt unokám. A gyerekeket hordom, viszem, és egy családi házban mindig van tennivaló. Néha azonban hiányzik a nyüzsgés. Túl sok mindennel foglalkoztam, de nem ragadtam bele semmibe. Ősszel tervezek egy online fotókiállítást a Balatonról és motoszkál a fejemben egy Balatoni retro kiállítás szervezése a ’70-80-as évek tárgyaiból. És szeretnék még unokákat – tette hozzá búcsúzóul Oszi, azaz Osvald Gábor. 

Bakonyi Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. június 11-ei számában.)