Ásó, kapa, gereblye 141.: Harmóniában a természettel – önellátás Sáncban

Minden egyes kert egy csoda a maga nemében. És minden egyes alkalommal rácsodálkozunk arra, hogy egyes gazdák vagy gazdasszonyok, hölgyek és urak milyen szépen, szeretettel gondozzák a maguk portáját. Nos, Sáncban, egy József Attila utcai háznál szinte a kert beszélt a tulajdonosa helyett.

A kapun belépve virágok tömkelege, terasz, pihenőhely – nem is egy… A cserépedényekbe ültetett virágok közt kerámiák, a burjánzó bokrok és dísznövények közt még egy árnyékos pihenőhely – röviden összefoglalva ez a látvány fogadja a vendéget Bódis Lászlóné Ani birodalmában, Sáncban. De az ember fülét megütheti a baromfiudvar kellemes zaja, a szem pedig ellát a hátsó kertig, ahol a veteményes növényei sütkéreznek a júniusi napsütésben. A történetet itt is kezdjük, a veteményesnél – hiszen manapság a nagy kertek legtöbbjében pázsit található, esetleg gyümölcsfák, egyre ritkább, amikor valaki azzal tölti a szabadidejét, hogy zöldségféléket ültet, veteményez, palántáz… folytatja azt, amit megszokott, amibe belenőtt. – Sánci vagyok. Mindig volt kertünk. Gyerekkoromban is ezt láttam a szüleimtől, és annak idején bizony mi is kint voltunk a kertben. Iskola után megvolt mindenkinek a feladata, édesapám még kézi kaszával is megtanított kaszálni. A mai napig szeretem azt megenni, amit én termelek. Nem permetezek semmit. És nagyon szeretek a kertben lenni. Egy harmónia. a lányom egyszer viccelődött velem, hogy „Anya, miért dolgozol kint ennyit, hiszen nem vagy rászorulva.” Mondtam neki, Kicsim, mindig az a paradicsom, az a paprika a jó neked, amit én megtermelek. És így is van. Ezt szeretik a gyerekeim. A lányom, mikor jön haza, meg szokta kérdezni, anya, bemehetek a Markt-ba? Az a spájzom. Ott mindig van kompót, öt-hatféle lekvár, szörpök, savanyúságok. Egyébként ezt a természetszeretetet a lányom és a fiam is megtanulta – árulta el Bódis Lászlóné.

A hatalmas, egykor normális méretnek tekintett kertben nagy helyet foglal el a kukorica – ami nem véletlen, hiszen a baromfiudvar lakóit etetni kell. De mellette a krumpli, a bab, a káposzta, hagyma, fokhagyma, cukorborsó, cékla – fóliában a paradicsom, a paprika a kígyóuborka… a kertben tényleg minden megterem. – Nem kell semmit megvennem. Egy héten egyszer bemegyek a városba vásárolni, van két cicusom és egy kutyusom, nekik vásárolok. De itt a kertben van egy kemence, azt februárban építtettem, még a kenyeret is én sütöm – mondta el Ani, – aki egyébként nem régóta nyugdíjas, de még nyugdíj mellett is dolgozik. A kertbe viszont érdemes visszaugrani egy-két gondolat erejéig, hiszen nem csupán a másfél méter magas fokhagymán akad meg az ember szeme, egyéb érdekességek is vannak… – A fokhagymát a fiamtól kaptam, ő Kalocsán él, ez egy különleges fajta. Van egy-két olyan bokrom is a kertben, amit kimondottan a vakondok ellen ültettem, így nem károsítanak.

Bódis Lászlónénak különféle praktikái is vannak, nézzünk belőlük néhányat! – Itt a házam előtt lenyírták a füvet, azt behoztam és körberaktam vele a növények tövét. Aszályos éveket tudunk magunk után, nagyon kevés a csapadék, ezért nagyon jó, ha a növények töve takarva van. Így ha reggel korán vagy este öntözöm őket, nem száradnak annyira ki, és a napsugárzástól is védi őket. Plussz, ahogy a zöld növény rothad, tele van tápanyaggal, az öntözés során bekerül a földbe. A cukkinivel kapcsolatban sok a panasz, hogy hozza a virágot a palánta, aztán nem megy semmire. Van egy praktikám. Amikor két-három virág megjelenik, fültisztító pálcikával óvatosan, a virág belsejéből azt a finom port a másikra átviszem, mintha a méhecskék megporoznák. Volt, hogy nálam sem termett, de amióta ezt megteszem, gyönyörű cukkinik teremnek – fogalmazott a csodabirtok tulajdonosa.

És ezen a portán bizony még baromfi udvar is van – a háziasszony a baromfitrágyát keveri csalán lével – így nincs szüksége vegyszerre. Ám az udvarban nem hagyományos tyúkok kapirgálnak, gyöngytyúkokat tart Bódis Lászlóné.  – A szomszédomban vannak nyulak. Ezért sok volt a patkány. Utánanéztem, és azt tudtam meg, hogy a gyöngytyúkok hangjától menekül a patkány… ugyanis nem akartam mérgezni. Egy kolléganőm édesapja gyöngytyúkokkal foglalkozik, onnan hoztam őket. És bevált. Nincs patkány. Baromfit egyébként azért is tartok, mert a házi tojásnak nincs párja, a lányomnak is tudok adni. Most éppen ül két tyúkom is, ha minden igaz, lesznek kiscsirkék…

Bódis Lászlóné Ani birodalma a nyugalom szigete és valóban harmónia a természettel. A József Attila utcai birtok minden egyes szeglete arról tanúskodik, az elődök példája átöröklődött, a tanítás nem veszett kárba.

VINCZE Adél

fotó: BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. június 11-ei számában.)