Érdekes emberek, érdekes történetek 101.: A lábamban a ritmus már benne volt, és nagyon szerettem a zenét

A srác izgatottan várta a kanizsai vasútállomáson a vásárból hazaérkező apját. Volt oka az izgalomra, hiszen hozott neki egy fekete hegedűt, hogy azzal keresse meg a kenyerét. A megható videóklip egy olyan történetet mesél el, ami sokunkra ráillik. A zenélésről és a kenyérkeresésről – mondja Horváth Zoltán, a Kanizsa Csillagai együttes művészeti vezetője, menedzsere, aki zenét szerez, hangszeren játszik, szöveget ír és táncol. 

A Kanizsa Csillagai együttes 1993-ban alakult nagykanizsai oláh és beás cigány fiatalokból. Az együttes felállása azóta nem változott, ami talán annak is köszönhető, hogy tagjai tulajdonképpen családtagok. Azon ritka együttesek közé tartoznak, akik a magyarországi cigányság kultúrájából a beás népcsoport dalait, táncait is ápolják és megismertetik a világgal. Az együttes bejárta koncertjeivel Európát, Tajvant, de számos felkérésnek tettek eleget Magyarországon is. Néhány hazai fellépés, a teljesség igénye nélkül: Ki Mit Tud? televíziós vetélkedő, Sziget Fesztivál, Duna Karnevál, Nemzetközi Cigány Karnevál, Esti Showder, Népművelők Országos Vándorgyűlése, Savaria Karnevál. 

Ha megnézzük az együttes határidőnaplójának a bejegyzéseit, a programjaikból kitűnik, hogy fesztiválról fesztiválra járnak muzsikálni. Legutóbb Pécsen léptek fel, május utolsó vasárnapján pedig Sormáson, a családi napon, de közben voltak és lesznek is megállóhelyeik. 

Most a hétvégén Kaposszerdahelyen léptünk fel a Roma napon, 2 hete voltunk a lányommal a 371csillag elnevezésű, a Bátorság és a Roma Ifjúság napja alkalmából a Nemzeti Színházban megrendezett megemlékezésen. A 10. alkalommal megtartott emlékműsor gálaestjén a holokauszt roma áldozatairól és a legendás birkenaui lázadásról emlékezett meg a közel 100 neves előadóművész, színész. 

Többek között ott volt Snétberger Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas gitárművész és Nemcsák Károly, Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház igazgatója, akivel közös volt az öltözőszobánk. Lányommal, 
Laura Lolával a Siess anyám című lassú hallgatót énekeltük el. Járunk városnapi, roma nemzetiségi napi rendezvényekre, fesztiválokra. A Nemzetközi Cigány Dal Napján is mindig számítanak ránk. Olyan programokra is hívnak bennünket, amikor két-három órán keresztül foglalkozunk gyerekekkel. Cigány népzenét, néptáncot tanítunk nekik és hangszerbemutatókat tartunk. Megtanítjuk őket kannázni, kanalazni, szájbőgőzni. Ezek a hétvégi programjaink. Most van a szezon, s amikor ez egy kicsit csillapodik, akkor alkotunk.

Én 2000 óta tanítok a FUND Cigány Alapfokú Művészeti Iskola több telephelyén, most a zalakomári iskolában tanítok cigány népzenét és néptáncot – sorolja életútjának állomásait Zoli. – A pályámat néptáncosként kezdtem általánosiskolás-koromban, és 5-6 éven keresztül a Kanizsa Táncegyüttesben táncoltam. Mellette természetesen a cigány tánc is megvolt. Végül is néptáncosból lettem zenész – mondja rövid gondolkodási idő után. – Az első egy-két lemezünket elsősorban a saját gyűjtésünkből állítottuk össze, azokat dolgoztam fel. A szövegeket kiegészítettem, később pedig a dallamvilágot és a szövegkörnyezetet megtartva alkottam és komponáltam új dalokat. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Egyesületnél több mint 100 művem van és azoknak legalább a fele teljesen saját szerzemény. 

Az együttes csillaga folyamatosan felfelé ívelő pályán halad

A lábamban a ritmus már benne volt, és nagyon szerettem a zenét. Azért táncoltam, mert szerettem a zenét. Nem is tudtam eldönteni igazából, hogy melyik fontosabb. Mindig szerettem táncolni, és a kettő együtt jár. Az erdélyi népzenék különösen közel álltak hozzám. Akkoriban még fiatal gyerekként ismerkedtem meg az örkői cigány népzenével, de jó pár évnek el kellett telni hozzá, hogy az egyik örkői népdal feldolgozásával megalkossam a Másfél hete című dalt, amit az egész ország énekelt, még Bangó Margit Kossuth-díjas előadóművész is. 

A lemezeitek és a fellépéseitek számát tekintve elmondható, az együttes csillaga folyamatosan felfelé ívelő pályán halad. Voltak közben nehézségek, kire számíthattatok ilyenkor?

Elmondhatom, hogy volt fent is meg lent is, de erről azt hiszem, mi magunk többet tehettünk. Amikor 32 éve elkezdtünk zenélgetni, és ’93-ban, valamint ’96-ban bekerültünk a jelentős országos vetélkedőnek számító Ki Mit Tud-ba, a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató műsorába, azok nagy dolgok voltak az életünkben, tényleg megismert az ország bennünket. Akkoriban csak az az egy tehetségkutató létezett, és ilyenkor mindenki a tv előtt ült. Ahogy utaztunk a Metrón, megismertek bennünket az emberek. Ennek köszönhetően kaptuk a fellépéseket, felkéréseket, és ’97-ben megjelent az első lemezünk a Bahia Kiadó gondozásában. Ők nagyon mellénk álltak, amit utólag is köszönök nekik, mert a 2. lemezünk után is folyamatosan szerveztek nekünk sajtótájékoztatókat és koncerteket, így egész Európát bejártuk. Közben megszülettek a gyerekeink, de mi továbbra is utazhattunk, mert az anyukám vigyázott rájuk. Eljutottunk a tengeren túlra, Tajvanra is. Amikor felnőttek a gyerekeink – a lányom Laura Lola és a fiam Zoltán Zotya –, beszálltak ők is a csoportba, és együtt utaztunk velük. Amikor pedig huszonévesek lettek, náluk is jöttek a gyerekek, és a 7-10 napos fesztiválokról le kellett mondanunk, mert a kisgyerekeket nem vihettük magunkkal, csak 2-3 napra utazhattunk el. Németországnál messzebbre nem is nagyon mentünk. Most már úgy döntöttek, hogy lassan folyatni lehetne, mert nagyobbak az unokák. Talán egy-két év múlva már ismét jöhetnek a külföldi utak is. 

Egyensúlyban van az életünk 

Magyarország területén belül bőven van fellépésünk, mondhatom, egyensúlyban van az életünk, mert együtt lehetünk a családunkkal. Most már nem fordul elő az, mint régebben, hogy egy hétvégén 3 fellépésünk is volt. Nem is bírnánk. Nekünk így egészségesebb. Nem a zenélésből élünk, mindegyikünknek van civil foglalkozása és mellette egy olyan hobbija, ami hasznos is. 

Kik alkotják az együttest? 

A legelején, ’93-tól a 2000-es évek elejéig az öcsém, Horváth Sándor is velünk zenélt. A sógorom, Havasi Attila énekelt, tamburázott, kannázott, szájbőgőzött, a kiszemeltem, a későbbi feleségem, Havasi Ibolya, Horváth Zoltánné énekelt, valamint a keresztapám fia, Orsós Vendel, Kuszu énekes volt és kanalazott. ’97-től már járt velünk bőgősként a más együttesekben is fellépő Szatmári László Szati. Időközben néhányan azt mondták, hogy másban keresik meg a lehetőséget. Kuszu volt az első, aki politikai pályára lépett, később pedig az öcsém és a sógorom is kiment Németországba dolgozni. 

Dalainkban sok az ének, ezért is szeretnek bennünket. A fellépéseink alkalmával arra mindig ügyelünk, hogy sok hagyományos dal hangozzon el. Szólamok, vokálok, tercek, általában így szólalunk meg négyes felállással. A lányok énekelnek, csörgő, fakanál is megfordul a kezükben, ha olyan ritmust kell adni. Illetve jómagam gitáron, buzukin szólózok, gitározgatok, akkordozok és éneklek ugyanúgy és persze mindnyájan táncolunk. A fiam a ritmust adja, ha kell kanalazik, kannázik, szájbőgőzik és egy-egy dalban a gitárt is megfogja. 

Mindegyik dalunknak van története. Sokszor 2-3 sor a valós benne, amiért megalkottam. Több olyan dalunk is arról szól, hogy sokan külföldön keresik a megélhetésük jobb módját. Van dalunk a lányomról, az unokákról. A Köszönöm Istenem arról szól, ahogy a lányom szereti az unokánkat. Nagyon büszkék vagyunk arra a lassú számra, hallgatóra, aminek Siess anyám a címe, a lányom énekli és a 3 millió felé közelít a meghallgatások száma. Illetve fel vannak töltve a különböző zenei platformokra a zenéink és folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket róluk. A floridai ARC Music lemezkiadó az első 2 lemezünkből megjelentetett egy nagyobb válogatást, és az egész világon terjesztik. 

Jönnek a visszajelzések, hogy például Mexikóban 14 lemezünket megvásárolták vagy Szingapúrban hatot töltöttek le. Jól esik, hogy ott is hallgatnak bennünket és táncolnak a muzsikánkra. A hagyományok őrzése, megörökítése kapcsán összeállítottunk jó néhány programot. Az első 4 DVD-n Cigánytáncok Horváth Zoltánnal címmel oktató lemezeket készítettünk. Az első, szabolcsi férfitáncot, szabolcsi páros táncot, zalai beás cigány táncokat tartalmazott több leckén keresztül, de az utolsó anyagokat már videóként tesszük fel a világhálóra. Ezáltal megörökítettük a tánchagyományokat is. Nagyon sok néptáncegyüttes fejezte ki nekünk az örömét. A fellépéseink mellett ismét össze kellene állítanunk egy daloskönyvet. A legutóbbi 20 éve készült el a rokonaimtól összegyűjtött dalokból, melynek a mellékletében CD-n keresztül lehetett hallgatni az alapdallamokat. Annak idején nagyon sok iskola rendelt is belőle. A Pécsi Tudományegyetemen is felhasználták a hagyományok tanítása során. Mindig nagy öröm volt számunkra amikor kifejezték a tetszésüket. Volt olyan dalunk, amelyet tánczenekarok is feldolgoztak és olyan is van, hogy egy 100 fős kórus énekli a mi szerzeményünket. Örülök, hogy sokfelé megfordulnak a dalaim. Folyamatosan tanulok és még sok mindent szeretnék megtanulni a zenéről…

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. május 28-ai számában.)