Teljesen megkavarták a szezonális járványokat a Covid-lezárások

A világjárvány alatt bevezetett szigorú korlátozások hatékonyan megfékezték a SARS-CoV-2 vírus terjedését – ahogyan a többi, ugyanabban az időszakban terjedő más légúti vírusét is. Az influenza, az RSV vagy a rhinovírusok is drámaian visszaszorultak ebben az időszakban. Ez eleinte jó hírnek tűnt, mostanában viszont egyre többször hallunk robbanásszerű járványkitörésekről, aminek a hátterében a tudósok szerint az immunadósság jelensége áll – mondta a 31. Országos Védőoltási Továbbképző Tanfolyamon Tauber Zsófia biológus, a Gondolatok egy biológustól blog szerzője.

A természetes kórokozókkal való évenkénti találkozás – főleg a gyerekeknél – egyfajta edzés az immunrendszer számára. A járvány alatti lezárások miatt azonban ez a tréning elmaradt, ezért a szervezet nemcsak elfelejtette, hogyan reagáljon bizonyos vírusokra, de kialakult egy fertőzésekre fogékonyabb, kevésbé felkészült populáció is. Ennek következtében az iskolák, óvodák, közösségi terek újranyitásával a vírusok valósággal berobbantak a közösségekbe.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Covid mennyire állt már be szezonálisan, azt viszont tudjuk, hogy a világjárvány óta a szokásosan terjedő vírusok terjedése megváltozott. A járványszezon alapvetően az alábbi vírusok számlájára írható:

Rhinovírusok

Ezek továbbra is a leggyakoribb kórokozók közé tartoznak, egész évben jelen vannak, ezért a Covid miatti lezárások nem szóltak bele az időbeli dinamikájukba. Ezek főként enyhébb légúti tüneteket okoznak, de a gyerekeknél súlyosabb formában is előfordulhatnak, különösen, ha más vírusokkal egyidejűleg jelentkeznek.

Influenza-A

Ez a típus változékonyabb, gyorsabban képes új variánsokat létrehozni, és minden korcsoportot érint. Ha két különböző A típusú influenza egyszerre fertőzi meg ugyanazt a sejtet, új vírusvariánsok keletkezhetnek, ami jelentős járványügyi kockázatot jelent. Az influenza B kevésbé változékony, elsősorban gyerekeket fertőz, és kisebb járványokat okoz. Érdekes, hogy az idei szezonban az influenza A helyét átvette az influenza B, és komoly járványkitörést produkált. Az influenza C enyhe megbetegedéseket vált ki, klinikai jelentősége csekély, az influenza D pedig elsősorban állatok kórokozója. Az influenzaszezon a mérsékelt égövön jellemzően októberben indul, december és március között tetőzik – itthon általában januárban éri el a csúcspontját. A vírus terjedését segíti a téli száraz, hideg levegő, a zsúfolt beltéri helyek, valamint az iskolák újranyitása az őszi-téli szünetek után.

RSV

Az RSV kiemelt jelentőségű a gyerekgyógyászatban, mivel elsősorban csecsemő- és kisgyerekkorban támadja meg a légutakat, és súlyosabb esetekben kórházi ellátást is igényelhet. Emellett az idősek körében is okozhat súlyos tüneteket. A szezonja általában késő ősszel kezdődik, az influenzát követően indul meg felfelé, és december–január környékén tetőzik.

Humán metapneumovírus

A HMPV kevésbé ismert, mégis jelentős szereplő a légúti megbetegedések között. Jellemzően az RSV után jelenik meg, és főként kora tavasszal, február-márciusban okoz komolyabb megbetegedési hullámokat. 2024 januárjában például kisebb pánikkeltés alakult ki körülötte a hazai médiában, pedig valójában nem volt szó szokatlan járványhelyzetről.

PIV

A parainfluenza vírusok több szerotípussal rendelkeznek, ezek közül az 1-es és 2-es típus jellemzően az őszi hónapokban terjed. Ezek nem tévesztendők össze az influenzavírusokkal, bár a betegség tünetei hasonlóak lehetnek.

Humán koronavírusok

Ezek általában enyhébb, náthaszerű megbetegedéseket okoznak, és jellemzően tél végén, kora tavasszal jelennek meg. Nem mutatnak éles szezonális csúcsokat, inkább kisebb hullámokban fordulnak elő az ősztől tavaszig terjedő időszakban.

SARS-CoV-2

Ezt mind jól ismerjük, a Covid-19 világjárvány kórokozója. Jelenleg nem mutat olyan egyértelmű szezonális viselkedést, mint a többi légúti vírus. Jelenléte folyamatos, és a variánsoktól függően hullámzó intenzitással jelenik meg a populációban.

Adenovírusok

Ezek egész évben előfordulhatnak, és változatos klinikai képet okozhatnak: a klasszikus torokgyulladáson túl gyakori a kötőhártya-gyulladás is, járványszerű megjelenésük sem ritka.

Enterovírusok

Ezek a kórokozók – különösen a D68 szerotípus – képesek súlyosabb alsó légúti tüneteket okozni, és ritkán bénulásos szövődmények is előfordulhatnak, ezért néha „új polióként” is emlegetik őket, bár ez némiképp túlzó. Az enterovírusok közé tartoznak a coxsackie vírusok is, amelyek szintén légúti és egyéb, például kéz–, láb– és szájmegbetegedéseket okozhatnak. Ezek két-három évente okoznak nagyobb járványokat, 2020-ban kellett volna jönnie nagyjából a következőnek a menetrend szerint, de a járványügyi intézkedések miatt ezek a vírusok is „kimaradtak”, viszont azóta visszatértek a szezonális keringésbe.

De mi okozza a vírusok szezonalitását?

Az egyértelműbb okok közé tartozik az, hogy a nyári időszak után ősszel többet tartózkodunk együtt, zárt térben, kevesebbet szellőztetünk a hideg miatt. „Ezzel már önmagában elősegítjük a vírusok és a baktériumok terjedését” – mondta Tauber Zsófia. A másik alapvető dolog a hőmérséklet és a páratartalom: a hideg, száraz levegő kedvez a vírusok terjedésének, és hidegben a nyálkahártyáink is szárazabbak, sérülékenyebbek. A lipidburokkal rendelkező vírusok (mint az influenza vagy SARS-CoV-2) különösen jól túlélnek alacsony páratartalom mellett, mert a gyorsan elpárolgó aeroszolcseppekben védőréteg képződik körülöttük.

A kórokozók terjedésének sorrendjét meghatározhatja az is, hogy a vírusok között egyfajta verseny zajlik: a tudósok virális interferenciának nevezik azt a jelenséget, amikor egy vírusfertőzés meggátolhatja egy másik szaporodását. Ez annak köszönhető, hogy az elsőként megfertőzött sejtek interferonokat termelnek, amik antivirális állapotba hozzák a környező sejteket. Ez időleges, és nem is mindegyik vírus fog ugyanolyan interferonválaszt kiváltani. A rhinovírus például kifejezetten ügyes ebben: ahol ősszel erős rhinovírusos járvány zajlik, ott az influenza kevésbé terjed, és friss kutatások szerint ugyanígy gátolhatja a SARS-CoV-2 terjedését is. Fordítva azonban már nem ez a helyzet.

„Ezek a mintázatok a pandémia előtt évről évre ugyanúgy jelentek meg” – mondta Tauber Zsófia, hozzátéve, hogy természetesen némi változatosság ekkor is jelentkezett. A koronavírus miatti lezárások azonban belezavartak ebbe a mintázatba. „Elmondható, hogy ezek az intézkedések nagyon sikeresek, gátolják a kórokozókat, de van ennek egy árnyoldala is, hogy a lakosság nem találkozott velük ebben az időszakban. Így elmaradt a lakosság immunitása.” Ez kétféle immunológiai hiányállapotot hozott létre: az egyik, hogy többen lettek fogékonyak, mert kimaradt egy természetes fertőzési ciklus. Főleg igaz ez a gyerekekre, akiknél még fejlődik az immunrendszer. Másrészt csökkent az immunrendszer edzettsége. Minél erősebb és hosszabb volt a lezárás, egyenes arányban annál nagyobb volt a visszaesés, és az újranyitás utáni esetek száma.

„Felmerült a kérdés, hogy a SARS-CoV-2 okozhat-e olyan immunszuprimáló hatást, ami kihat a többi fertőzésre. A válasz az, hogy még nem tudjuk, de vizsgálják, lehet, hogy ez is benne van” – mondta a szakértő.

Mindebből az következik, hogy a pandémia után sok vírus nem a megszokott szezonban tért vissza. Új-Zélandon például az RSV nyáron tört ki, míg Magyarországon 2022-ben még márciusban is emelkedett az influenzás esetek száma. Ráadásul 2022 őszén egyszerre terjedt az influenza, RSV és a SARS-CoV-2 is.

2023-ra kezdett visszatérni a megszokott szezonalitás, de továbbra is megfigyelhetők eltérések. „Viszont azt várjuk, hogy idővel vissza fog térni a kihagyás után a szezonalitás úgy, ahogy korábban ismertük” – mondta Tauber Zsófia.

telex.hu