Az egyesületünk betölti a feladatát - 30 éves a Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesülete
A képzőművészek igénye a baráti együttműködésre, a nagyközönség előtti közös megmutatkozásra már korábban megvolt. Igazolja ezt a rendszerváltozás előtt, a ’80-as években Ludvig Zoltán, Kotnyek István és Szekeres Emil kezdeményezésére létrehozott stúdió, melyhez rövid idő után Stamler Lajos is csatlakozott. Mint fiatal tanárnak és képzőművész palántának, őneki is fontos volt az inspiráló baráti közösség, az együtt gondolkodásra ösztönző alkotóműhely. A rendszerváltozás után létrehozta a fiatal képzőművészekből, elsősorban a volt tanítványaiból álló Z’ART Kör Képző- és Iparművészeti Egyesületet, melyhez egy-egy nyári kiállításra szerveződve mások is hozzácsapódtak. Zalaegerszegen, még a rendszerváltozást megelőző időszakban az egerszegi művészek megalapították az egész megyének otthont adó Zala Art Egyesületet, mely elsősorban anyagi okok miatt megszűnt.
A Z’ART Kör Egyesület párhuzamosan működött a későbbi Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesületével és ez utóbbi igazából 1995-ben jött létre. Egy album megjelentetése volt az oka az egyesületbe szerveződésnek, így jogi keretet adva a működésüknek, pályázati pénzhez juthattak. Évente egy-egy kiállítás megszervezését tűzték ki célul, melyet a nagyközönség karácsonyi tárlatként ismer. A hagyománya ’95-re nyúlik vissza és évi rendszerességgel megtörténik.
Az egyesület elnökévé 2015-ben választottak meg – hangsúlyozta Stamler Lajos képzőművész. – Ludvig Zoltán barátom, aki addig vezette, egy kicsit bele is fáradt ebbe a nem nagyon hálás feladatba, hiszen néha bottal kergetjük a kutyát a nyúl után. Tehát előfordul, hogy kellemetlen, fárasztó feladatokat is el kell végezni. Olyanfajta szervezőmunkát igényel ez a pozíció, ami művészember számára nem nagyon vonzó. Közben a Kendlimajori Művésztelep létrejötte is jóval nagyobb terheket rakott a vállára, és ily módon én lettem az egyesület elnöke. Számomra egy kihívást jelentett az első kiállítás megszervezése, egyben egy szomorú évfordulót is Kustár Zsuzsa iparművész halála miatt. Az Álom című kiállításunk egyben egy pályázat is volt, hiszen az egyesület tagjain kívül Budapesttől kezdve az ország több városából érkeztek alkotások a felhívásunkra. Méltó megemlékezés volt Kustár Zsuzsa tagtársunkról. A következő kiállítások mindig egy bizonyos tematika jegyében zajlottak le. Az alkotók sokszínűségét csak akkor lehet erénnyé tenni egy egyesület esetében, ha valami közös pontot találunk, és ez a tematika lehetett. Az Álom pályázat rávilágított arra, hogy jó együttműködést hozhat létre és a képek tematikája összekapcsolhatja ezt a sokszínűséget. Attól kezdve ezt a szisztémát követtük a zalai tájtól kezdve a harmónia, a szublimáció és jóval a megyehatáron túlnyúló projektünkkel, ami akár egy ismétlést is elbírhatna: A tapintható képek, avagy a nem látók világa témakörűvel. Tulajdonképpen erre olyan képek és szobrok készültek, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy a nem látó emberek is élményt kapjanak.
A következő albumok létrehozatala után egy kicsit megakadtunk. Két tagunk, Kotnyek István és Járási Ildikó albuma elkészült, de sajnos a Covidtól kezdve a választásoknak az eredménye a városon belüli belső működést úgy alakította, hogy nem ezek a dolgok lettek a prioritások, elterelődött róluk a figyelem. Szekeres Emilnek az életműalbuma nem tudott még létrejönni. Természetesen nem tettünk le róla, hogy az idő előrehaladtával ebben a tekintetben közös nevezőre lehessen hozni a különböző oldalakat.
Az én egyéni kiállításomat a két polgármester, a volt és az új polgármester köszöntőjével nyitottuk meg. Hálás szívvel gondolok mindkettő gesztusára, mert ez azt mutatja, hogy a kultúra, a művészet a politika fölött áll. Hálás vagyok Balogh László volt és Horváth Jácint mostani polgármester úrnak, hogy ezt a gesztust megtették. Azt tapasztaltam, hogy a kultúra és a művészet támogatásáért ő is megtesz mindent. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy a Járási Ildikó vezette Egri József Galériának már nem az egyesület, hanem egy tagja, Gál Barbara képzőművész a gazdája. Egy nyitott műhelyként működteti a galériát, ami jó lehetőséget teremt arra, hogy közel kerüljenek a művészethez az emberek. Ne csak egy üzlet legyen, ami mellett az emberek elmennek, hanem egy hely, ahova be lehet lépni és ahol jól érezhetjük magunkat és ahol lehet a művészetről beszélgetni is. A polgármester úr segítő szándékkal és jóindulattal intézte az ügyet és köszönjük, hogy ebben részt vett. Ugyanezt elmondhatjuk Cseresnyés Péterről, a terület országgyűlési képviselőjéről, aki szintén az egyesület támogatói közé tartozik. Az egyesületünk betölti a feladatát, hálás köszönetünket szeretnénk tolmácsolni mindazoknak, akik jó szándékkal a segítségünkre vannak, és ebbe beletartozik a sajtó is.
Sajnos az egyesület működésének nemcsak nyeresége van, sok fiatal kapcsolódott hozzánk, de veszteségeink is voltak – jegyezte meg az elnök. Ambrus Márta, Fenyves Márk, Farkas Zsuzsa, Horváth Gyöngyi, Járási Ildikó, Kustár Zsuzsa, Orosz Gergő és Szekeres Emil eltávoztak közülünk az elmúlt időszakban, de az emléküket szeretnénk a továbbiakban is méltóképpen ápolni.
Stamler Lajos egy jelentős időt töltött el a vezetői poszton, az eredményeknek nagyon tud örülni ő is, de ezt a feladatot lassan szeretné átadni egy fiatalabb tagtársuknak. A saját alkotómunkájára szeretné az energiáit koncentrálni.
BAKONYI Erzsébet
(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. április 2-ai számában.)