Érdekes emberek, érdekes történetek 94. - Fontos volt számomra a szakmai fejlődés, amelyet a Pszichiátriai Osztály fejlesztésére fordíthattam

A Nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház udvarában járva a juhar emléktábla hívta fel a figyelmünket a minap. A Magyar Ápolók Fáját a Kossuth Zsuzsanna Emlékévben ültette el a Magyar Ápolási Egyesület Zala Megyei Szervezete 2017-ben. A vörösjuhar ágai még havas esőt szívtak magukba, hogy mikor virítanak ismét teljes pompájukban a levelei, arra még egy ideig várnunk kell. Az emlékév és a faültetés szervezőjével, az „élő emlékmű” létrehozójával, Boros Károlyné nyugalmazott okleveles ápoló, addiktológiai konzultáns és egészségügyi menedzserrel beszélgettünk a hivatásáról, amit óraadó tanárként ma is tovább éltet. 

Falusi munkáscsaládból származom, édesapám a Dél-Zalai Víz- és Csatornaműnél dolgozott betanított munkásként, árkokat tisztított. Édesanyám a nagykanizsai Állami Gazdaság gyümölcsösében tevékenykedett, mezőgazdasági munkát végzett, fákat metszett, gyümölcsöt szedett és válogatott, amikor megromlott az egészsége akkor pedig takarítónőként foglalkoztatták. 1971-ig Fityeházán laktunk anyai nagyanyámmal, majd Nagykanizsa-Bajcsára költöztünk apai nagyszüleimmel közös családi házba. Az általános iskola alsó négy osztályát itt végeztem el. Felső tagozatosként Nagykanizsán, az egykori Szabadság téri Általános Iskolában tanultam. Nagyon szerettem ide járni, kiemelkedő pedagógusaim voltak. Jó szívvel emlékszem Horváth Zoltán matematikatanárra, akinek fantasztikus humora és rendkívüli pedagógiai érzéke volt a motiváláshoz. Dr. Duró Győzőné magyar-történelem szakos pedagógus, az osztályfőnököm, szintén fokozott figyelemmel kísérte a tanulmányainkat, kiemelkedő példát mutatott a tehetséggondozásban. Felfigyelt az irodalom és a történelem iránti fokozott érdeklődésemre, ezért egyszer elvitt a lakására, megmutatta a könyveit, lássam, milyen egy normális polgári élet, mert megtapasztalta, hogy az életkörülményeim messze távol állnak, elmaradnak ettől az életformától. Tanulmányi versenyen is indított irodalomból, ahol Pék Pál költő nagyon megdicsérte a feleletemet. A nyolcadik osztály végén az osztályfőnököm kihívott az osztályteremből a folyosóra és megkérdezte, hogy az év végi ünnepségen milyen elismerést szeretnék, mert a jeles tanulmányi eredményeim elismeréseként kivételes lehetőséget kaptam a tantestülettől. Választhattam oklevelet, amit az év végi záróünnepségen mindenki előtt adnak át vagy kéthetes nyaralási lehetőséget Csehszlovákiába, egy Pozsony környéki nyári táborba. Ebben az esetben az ellátás költségeit az iskola tantestülete finanszírozza, ránk csak az utazás költségei hárulnak. Természetesen az utóbbit választottam, sajnos édesanyám ezt is nehezen, de hosszas rábeszélésre támogatta. 

Továbbtanulás, munka, diplomás ápoló képzés

A Landler Jenő Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolába adtam be a jelentkezésemet. Édesapám 16 éves koromban, 42 évesen elhunyt, így hárman maradtunk a családban édesanyámmal és az öcsémmel, aki ekkor 14 éves volt. Munkaviszonnyal 12 éves korom óta rendelkeztem. Minden nyári szünetben június közepétől augusztus 20-ig különböző cégeknél vállaltam feladatot. 

Az érettségi után, 1983-ban kezdtem a munkaviszonyomat a nagykanizsai kórházban ápolóként, a III. Belgyógyászat – Reumatológiai Osztályon. Röviddel a munkába állásom után Dr. Péntek Anna főorvosnő felajánlotta, hogy fizeti a különóráimat, jelentkezzek orvosi egyetemre, de mivel házfelújításba is kezdtünk és a fizetésem jelentős része a kölcsön törlesztésére kellett, nem tudtam vállalni az egyetemet. Miután 1985-ben férjhez mentem, kerestem a továbbtanulás lehetőségét, és 1992-ben amikor második gyermekemmel gyesen voltam, felvételt nyertem a mai Semmelweis Egyetemen a diplomás ápoló képzésre.

A képzés alatt szakmai gyakorlatokon vettem részt az intézményünk különböző osztályain, így a pszichiátriai osztályon is. 1994-ben helyeztek a pszichiátriára, 1995-től mint vezetőápoló tevékenykedtem az osztályon. Miután intézményi szinten elsőként 1996-ban elvégeztem a diplomás ápoló képzést, szinte azonnal megkezdtem osztályunkon a legkorszerűbb ápolásszakmai szempontok szerinti átalakítást. 

A kórtermekért, műszakért felelős ápolókat neveztem ki, megreformáltam az ápolási dokumentációt, személyre szabott ápolást vezettem be. Ápolási tervet, ápolási diagnózisokat, értékelést készítettünk minden betegre egyénre szabottan, ami előtte nem volt gyakorlat az intézményekben. Ez időben kerültek a számítógépes rendszerek is bevezetésre, mivel az ápolók többsége nem rendelkezett számítógépes ismeretekkel, oktatásuk elengedhetetlen volt a napi feladatok elvégzéséhez. 

1998-ban továbbtanulási szándékommal megkerestem Dr. Szabó Csaba főigazgatót, támogatását kértem államilag finanszírozott addiktológiai konzultáns képzéshez. Nagyon konstruktívan állt a kérésemhez, azt mondta, hogy ő tud nekem jobbat ajánlani, menjek inkább egészségügyi menedzsernek. De mivel ez a kétéves képzés fizetős volt, egy félév a féléves fizetésemnek megfelelő összegbe került, jeleztem neki, hogy nem tudom vállalni. Erre azzal nyugtatott meg, hogy a kórház átvállalja a költségeket. Nagy örömmel töltött el ez a lehetőség és a HIETE Eü. Főiskolai Karán 2000-ben megszereztem az egészségügyi menedzser diplomámat. 

Belső késztetésből vállalt feladatok, további újítások

A 2000-es évek elején belekezdtünk az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szervezésébe. Mint alapító tag minden szabadidőmet a szervezésre fordítottam. A nagykanizsai helyi szervezet és a 16 tagozat alakuló ülésének megszervezése, lebonyolítása mind az én feladatom volt. 

2004. augusztus 18-án megalakítottuk a MESZK Zala Megyei Területi Szervezetét, ahol 2009-ig általános és tagozatokért felelős alelnökként vettem részt a munkában. 

2006-ban megválasztottak a Magyar Ápolási Egyesület megyei vezetőjének, 2010-től pedig e funkció mellett a Nyugat-Dunántúli Régió vezetője is vagyok. A Magyar Ápolási Egyesület égisze alatt 2010-ben a letenyei Országos Szociális Konferencia társszervezője, 2011-ben a zalakarosi Pszichiátriai Szakdolgozók XII. Országos Konferenciájának főszervezője voltam. 

A pszichiátriai osztályon eltöltött évek során azt tapasztaltam, hogy az osztályunkon egyre több a szenvedélybeteg, akiknek a terápiás ellátásuk hiányt szenved, ezért jelentkeztem a Semmelweis Egyetem addiktológiai konzultáns képzésére, amit 2011-ben el is végeztem. Ezután heti kétszeri gyakorisággal csoportot tartottam az osztályos és a járóbeteg ellátásban résztvevő szenvedélybetegeknek és ha szükséges volt egyénileg is foglalkoztam velük. 

Örömmel töltött el a napokban egy volt beteg visszajelzése, aki egy évtizede szuicidium miatt az intenzív osztályra került, annyira el volt keseredve, hogy nem tudott leszokni az alkoholról, és most megköszönte, hálás a munkámért mert már 10 éve absztinens. 

2012-ben addiktológiai konzultánsként eredményesen pályáztam bútorok beszerzésére a kezelőhelyiségbe 1,5 millió Ft értékben, de mivel 10% önrészre is szükség volt, az intézmény vezetése elállt a pályázattól.

A Semmelweis Egyetemen elindított és államilag támogatott egyetemi ápoló mesterképzést 2013-ban kiváló eredménnyel végeztem, a kórházban elsőként nekem volt egyetemi ápolói végzettségem.

Fontos volt számomra a szakmai fejlődés, amelyet a pszichiátriai osztály fejlesztésére fordíthattam. 2012-ben jeleztem a kórház vezetésének, hogy van számunkra egy nagyon előnyös, 220 millió forintos pályázat, amin érdemes lenne elindulni. Sikeres pályázás után 2013 augusztusában elindult a korszerűsítés, az osztály nyílt részlegének, valamint az egykori nővérszálló földszinti, déli oldala felújításával és 2014-ben átadták a komplexumot. 

2017-ben Kossuth Zsuzsanna születésének 200. évfordulója alkalmából Kossuth Zsuzsanna Emlékévet tartottunk, melynek során a MÁE szervezésében Kossuth Zsuzsanna emlékhelyet avattunk a kórház főépületének földszintjén. 

2018-ban részt vettünk a Nyugat-Dunántúli régióban indult, Nappali Terápiás Részleg kialakítását és működését célzó pályázaton. S mivel már sok feltétellel rendelkeztünk az induláshoz, a négy város –, Veszprém, Siófok, Zalaegerszeg, Nagykanizsa – közül elsőként nálunk indította el a minisztérium a programot. 

Boros Károlyné szerteágazó tevékenységét fémjelzi az is, hogy 2020-ban a Covid-járvány elején meghirdette az „Ápolói hivatás a XXI. században című pályázatot, amivel a jelenkor ápolóira szerette volna felhívni a figyelmet. A beérkezett pályaművek a Semmelweis Kiadó által nyomtatott és az interneten elérhető könyv formájában is megjelentek.

2021-ben elkészítették a Nagykanizsai ápolók dalát, amivel pozitív üzenetet szerettek volna továbbítani az ellátottak és az ápolók felé. A MÁE megyei vezetőjeként számos kórházi szakdolgozót, ápolót terjesztett fel miniszteri elismerésre, és a felterjesztettek minden estben megkapták a díjakat. 

A pszichiátrián dolgozó munkatársak elismeréséről sem feledkeztem meg, rendszeresen terjesztettem fel őket is kitüntetésekre. Az ápolói kollektíva 2019-ben a MÁE 30 éves jubileumi ünnepségén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Elismerő Oklevelében részesült, amit Visegrádon, a Királyi Palotában vehettünk át.

Boros Károlyné számtalan elismerései között van főigazgatói dicséret, Pro Sanitate Miniszteri kitüntetés, Kossuth Zsuzsanna-Díj, Év Civil Önkéntese Díj. 2022 novemberében az Egészségügyi Menedzsment Társaság első alkalommal hirdette meg a „Kiváló szakdolgozó különdíj” pályázatot, amelyet a MED-ECON Humán Szolgáltató Kft. alapított, az országos elismeréssel elsőként őt jutalmazták. 

2023 októberében a főnővéri kinevezését váratlanul, indoklás nélkül visszavonták, amit méltatatlannak érzett, ezért kérte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését és 40 év jogosultsági idővel a nyugdíjazását.

Jelenleg a Nagykanizsai SZC Zsigmondy Vilmos Technikum óraadó tanáraként dolgozik. Hobbija a fotózás. A kórházi rendezvények megörökítése mellett 2016-tól részt vesz és eredményesen szerepel különböző fotópályázatokon. A National Geographic Magyarország is több alkalommal publikálta a képeit. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. február 19-ei számában)