Szabálysértés és rendkívül balesetveszélyes

A törvényi szabályozás nem tartja vissza azokat, akik január végétől – a pénzszerzés reményében – illegálisan gyűjtik a hullott agancsot. A vad űzése sok esetben kimeríti az állatkínzás fogalmát is.

Az agancshullatás a szarvasféléknél egy biológiai folyamat része, a szarvasagancs egy-egy év alatt megújuló csontképződmény, melyet az állat az év egy bizonyos szakaszában felépít. Ez elcsontosodik, s szintén az év egy bizonyos szakaszában leválik a koponyáról. Ezután újraindul a ciklus – ez jellegzetessége az állatnak, az agancs mérete és nagysága a korától, az életszakaszától, genetikájától függően változik – magyarázta elöljáróban Góber Zoltán, az Erdészeti Dolgozók Vadásztársaságának elnöke. – Zalában az agancshullatás kapcsán alapvetően az őzről és a gímszarvasról beszélünk. Az őz agancsa nem igazán látványos, kisebb mérete miatt nehezebb megtalálni, nem alakult ki olyan mértékű feldolgozóága, mint a szarvasféléknek. A gímszarvas agancsra gyakorlatilag egy iparág épült, mely ott kezdődik, hogy ezt valakinek meg kell találni, össze kell gyűjteni. A felvásárló, vagyis a kereskedő továbbértékesíti különféle hasznosítási céllal. Tehát van egy kereslet. Relatíve sok a szarvas, főként a Dunántúlon. Az agancs értéket képvisel, általában súlyra van eladva, de egy-egy különleges vagy nagyméretű agancsnak egyedi ára is lehet a piacon. Innen indul az egész történet, hiszen az a tény, hogy ezt pénzzé lehet tenni, ösztönzi az embereket arra, hogy elinduljanak keresni. Jelenleg 8000 Ft körül mozog a hullott agancs kilója, egy kifejlett nagy bikának 3-4 kilós szárak lehetnek a koponyáján. Ha belegondolunk, azok az emberek, akik szezonálisan az erdőt bújják és keresik az agancsot, akár két mázsányit is begyűjthetnek, s ebből bizony egy nagyon komoly összeg is kikerülhet. Ez volt a gazdasági oldala a történetnek – mondta el a szakember.

Január végétől, február elejétől indul egy olyan ciklus az állatnál, ami arra serkenti, hogy az agancsát elhullajtsa.  Ez ott történik, ahol az állat tartózkodik. Az úgymond beállóhelyein, ahol nyugalmat keres vagy a táplálkozóhelyein – sorolta Góber Zoltán. – Itt lehet a hullott agancsot is megtalálni. És itt következik a problémának az alapvető oka. Az állat nyugalmi időszakában megjelennek az emberek, lehetőleg előbb, mint a másik – akár a gombakeresésénél – és mennek, keresik és zavarják a vadat. Ha ezt iparszerűen csinálják, akkor űzik is a vadat. Ma már nagyon sok esetben lehet találkozni kifeszített dróttal is az erdőn, amikor a szarvasrudlit nekiugrasztják. Ez nyilván az állat sérülését is okozhatja, az agancstő deformálását vagy az élő csontszövet kiszakadását. A cselekmény valahol kimeríti az állatkínzás fogalmát is, hiszen az állatnak fájdalmas sérülést, hajtása komoly stresszt okoz. Innentől a következő három hónapban látjuk az összeverődött szarvasrudlikat, nagyon sok esetben kint a nyílt terület közepén, nappal is. Hiszen szerencsétlen állat kiáll a nyílt placc közepére, ahonnan legalább látja a közelgő veszélyt. A sűrűben, ahol nyugalma lenne, már hajnalban bújnak utána, követik a csapáját és próbálják az agancsát gyűjteni. Ezért is gondolta úgy a jogalkotó, hogy az állatvédelem jegyében és a vadgazdálkodó érdekében ezt a tevékenységet korlátozni kell. Ma már az engedély nélküli agancsgyűjtés szabálysértésnek számít, nagy értékben elkövetve súlyosabb rendőrségi intézkedést von maga után – persze tettenérés esetén. A gyűjtésre az adott területen gazdálkodó adhat engedélyt. De miért is? Neki is szüksége van az agancsok begyűjtésére vagy megismerésére, mert így a területén lévő szarvasbikáiról információt kap. Ami sajnos tény, hogy nagyon kevés esetben jut vissza a vadgazdálkodóhoz az agancs. Hiába fizetné meg a felvásárlási árat is. Ez csak részben működik. Két okból: aki megtalálta, nem akarja visszaszolgáltatni a vadászati joggyakorlónak, de sok esetben a laikus erdőjáró nem is ismeri a jogszabályt – mutatott rá Góber Zoltán.

A jogszabály sajnos nem visszatartó erő, az, aki ismeri a vad mozgását, el fog menni és keresni fogja engedély nélkül is, – hiszen ez, akárhonnan is nézzük, megélhetési szabálysértés. Ha egy mázsányit összegyűjt egy hónap alatt, szorozzuk csak fel a kilónkénti árral… Amit viszont mindenképpen meg kell említeni: e tevékenység – főként az erdősült, vadban gazdag Zalában – rendkívül balesetveszélyes. Itt nincs esti, alkonyati vagy hajnali időszak – mint például bőgéskor. A vad hajtva, űzve van, folyamatosan mozgatják. Nagyon sokszor látunk lógó nyelvű, végkimerült állapotban lévő szarvasokat, egész rudlikat, melyek vonat elé, autó elé ugorva rendkívül nagy veszélyt jelentenek a közlekedésre. Az őket hajtó illegális agancsozó pedig, aki megbújuk a sűrűben, nem fogja vállalni a felelősséget … Ez egy óriási probléma. Lehet tiltani, de a visszaszorítására nagyon kevés esély van – összegezte véleményét az EDVT elnöke.

VINCZE Adél

(fotó: SZALAI Szilveszter; szarvas fotó: Pusztafi Attila)

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. január 22-ei számában)