Amikor káros a sok folyadék

Rendszeresen halljuk, hogy fogyasszunk sok folyadékot. A túlzottan nagy mennyiségű folyadék fogyasztásának és a víz szervezetben történő felhalmozódásának (hiperhidráció) ugyanakkor káros hatásai is lehetnek.

A vízháztartás egyensúlyának felborulása

A legtöbb embernél valós veszélyt a dehidratáció, a kiszáradás jelent. Fontos azonban arra is figyelni, hogy a folyadékpótlás ne legyen túlzottan nagy mértékű, mivel az is rendellenes folyamatokkal és egészségi problémákkal állhat összefüggésben.

A vízfogyasztás, amennyiben nem társul az ásványi anyagok pótlásával, szélsőséges esetben a szervezet működéséhez szükséges ásványi sók koncentrációjának felborulásához vezet még egészséges felnőtteknél is, ez a vízmérgezés.

Hiperhidrációnak nevezzük azt az állapotot, amikor a szükségesnél nagyobb mennyiségű víz halmozódik fel a szervezetben. Ez egészséges személyeknél nem fordul elő, testünk ki tudja választani és üríteni a felesleges folyadékmennyiséget. Bizonyos betegségek azonban nagymértékben megnövekedett folyadékfogyasztással járnak, vagy akadályozzák a felesleges víz kiválasztását és vizelettel történő távozását. A túlzott folyadékfelvétel káros lehet a vesék, a szív-érrendszer, illetve az anyagcsere bizonyos kórállapotainak fennállásakor.

A hiperhidráció tünetei

A hiperhidráció egyik tünete a testsúly megnövekedése. A felhalmozódott víz ödéma kialakulásához vezet, ami jelentkezhet a végtagokban, a kisvérkörben (ennek tünete légszomj, nehézlégzés). A hasüregi folyadékfelszaporodás ascitest (hasűri folyadék, hasvíz) okoz.

A hiperhidráció bizonyos formái az agy érintettségének jeleit mutathatják: fejfájás, tompultság, bágyadtság, görcsök, akár eszméletvesztés alakulhatnak ki.

Hiperhidráció és betegségek

Vízháztartás és a vesék működése

A szervezet fehérjeháztartása összefügg a vízháztartással, normál esetben egyensúlyban van testünk folyadék, illetve fehérje- és nátriumszintje. A vesék a fölösleges folyadék és a salakanyagok eltávolításáért felelős szervek. Egyik feladatuk, hogy a vizeletet elválasszák a fehérjéktől, vagyis a fölösleges vizet eltávolítsák, ám a fehérjéket visszatartsák.

Krónikus vesebetegség, csökkent vesefunkció esetén a vesék azonban nem képesek a kellő mennyiségű vizelet előállítására, így a szervezetben vízvisszatartás következik be. A fehérjevesztés ugyanakkor vesebetegség esetén fokozott, így a fehérje és a víz mennyisége nincs egyensúlyban a szervezetben, fehérjehiányos állapot mellett relatív hiperhidráció alakul ki. (A szervezet fehérjehiányos állapota nemcsak a vesék rossz működése, hanem a bevitel csökkenése következtében is kialakulhat, például egyoldalú táplálkozás, éhezés, fehérjefelszívódási zavar, illetve a máj működészavara következtében.)

Vízfogyasztás és szívelégtelenség

A szív betegségének (szívelégtelenség) fennállásakor a szív nem képes a rá háruló terhelést a csökkent pumpafunkció mellett kompenzálni. Az extra megterhelés, amit a szervezetbe kívülről bejuttatott folyadéktöbblet jelent, a szívműködés további romlását eredményezi.

A vízháztartást befolyásoló betegségek

Hiperhidrációt okozhat a normál só- és vízháztartás szabályozásának - elsősorban hormonális - károsodása. Ilyenek:

• hiperaldoszteronizmus - a mellékvese aldoszteron hormon termelésének zavara, ami hatással van a vízháztartás szabályozására;
• szteroidkezelés - a kortikoszteroid gyógyszerek mellékhatásként növelik a folyadékvisszatartást, amit a betegek egy része testsúlynövekedésként, ödémásodásként tapasztal meg;
• diabetes insipidus - fokozott folyadékvesztéssel járó betegség, amely a távozó vizet pótlandó jelentősen növekvő folyadékigénnyel jár., megterhelve a kiválasztást végző szerveket.

Léteznek további betegségek, amelyek megnövekedett folyadékszükségletet, fokozott szomjúságérzet (polidipszia) okoznak, ám amennyiben ez kisebb mértékű és a vizeletürítés növekedése kíséri (pl. az 1-es típusú cukorbetegek fokozott szomjúsága és megnövekedett vizeletmennyisége), nem vezet hiperhidrációhoz.

Kezelés hiperhidráció esetén

A hiperhidráció kezelése egyrészt a kiváltó ok terápiáját jelenti, azaz a betegség diagnosztizálásának megfelelően lehet a krónikus vesebetegség, vagy a diabetes insipidus terápiája.

A szervezetben megnövekvő folyadékszintet tünetileg is kezelni kell, mivel nehezíti a vese és a szív munkáját, számolni az ödémával és ascitessel járó következményekkel, illetve további panaszokat idéz elő. Ez történhet a folyadékbevitel csökkentésévelés a vízhajtókkal történő gyógyszeres kezelés segítségével. A vese- és szívbetegségek esetében diéta, illetve a betegség stádiumának megfelelően a folyadékfogyasztás korlátozása szükséges.

Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy táplálékaink mindegyike több-kevesebb vizet tartalmaz. A szilárd táplálékok fogyasztásából származó vizet is hozzá kell adni a napi javasolt folyadékmennyiséghez.

webbeteg.hu

(Kép: homewater.hu9)