Ha nem jön a busz…

Rendszeresen kocogok, sőt futok is. Nem holmi futóklub vagy sportegyesület tagjaként, hanem a buszmegállóig, hogy le ne késsem a járatot, ha netán a kelleténél előbb megérkezik. A távolság nem nagy, lejtőn lefelé 3,5-4 perc alatt megteszem.

Az elmúlt másfél évben mindössze egy alkalommal értem be a busszal egy időpontban a buszmegállóba, de nem állt meg a pilóta, szépen tovább irányította a gépét. Amióta a járatok száma megritkult, még ma is sokaknak okoz fejtörést a menetrendetjelző táblákon látható adatok megfejtése. Olykor-olykor még ismerkedésre is lehetőséget ad a szemlélődés. A nagy menetrendváltozás bevezetése után, hogy enyhítsék a várakozók fokozódó feszültségén és nyomdafestéket nem tűrő hanghordozásán, azt javasoltam az ismeretlen ismerősöknek, hogy induljanak el például egy próbaútra az 5-ös vagy a 7-es vonalán és közben jegyzeteljenek. A gyakran előforduló szóváltás, tanácskozás végén még közös nevezőre is juthat így az utazóközönség. Eldönthetik, vagy várnak még fél-háromnegyed órát vagy elindulnak mondjuk gyalog a Keleti városrészbe, hogyha várakozás közben nem sodorja el őket mondjuk egy villámgyors kerékpáros vagy rolleres a Deák téri buszmegállóban.

De térjünk vissza kiindulási pontunkhoz, a sánci óvodánál lévő buszmegállóba. Szombat reggel volt, s mivel nincs élelmiszerbolt Sáncban, busszal beutaztam a víztoronyig, hogy a hipermarketben megvásároljam az ebédnek valót. A lányom ugyanis aznap dolgozott, az ebédet én készítettem a betegeskedő unokámnak. A vásárlás után hazagyalogoltam és mindjárt hozzáfogtam a borzaska elkészítésének, amit reggel megkívánt a gyerek. Időben elkészültem az étellel, s kora délután, a jelzett időpontnál 10 perccel korábban le is érkeztem csomagommal a buszmegállóba, de a busz amilyen lendülettel jött, megállás nélkül ugyanúgy továbbhaladt. Nem volt kedvem a víztoronyig begyalogolni, leültem a padra, és várakoztam. Mivel nem először fordult elő az ilyen eset, úgy gondoltam, fölhívom az információs irodát, hogy tájékoztassák a helyközi járat vezetőjét arról, hogy a táblán jelzettek szerint a sánci óvodánál meg kell állnia. Bekapcsoltam a mobilnetet, és hívtam a 06 (93) 311-420-as telefonszámot, de azon a számon előfizető nem kapcsolható – mondta az automata. Némi kutakodás után találtam még egy számot, ahol információt lehet szerezni vagy panaszt lehet tenni, de a 06 (93) 509-732-es számot nem vették fel. Mit tehettem, tovább várakoztam. Fél óra múlva begurult a Csurgó feliratú jármű a buszmegállóba. Alig léptem föl az első lépcsőfokra, amikor váratlan meglepetés ért. A buszsofőr kellemes hangon üdvözölt, én visszaköszöntem, és már el is szállt a mérgem…

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. július 3-ai számában)