A hallgatás ára, vagy a félelem bére

Lecsengett a kampány, egyelőre béke van

(Tar Mihály választási elemzése)

Kemény munkával töltött, izgalommal teli hónapokon van túl az ország. Nemesnek kevésbé, nemtelennek sokkal többször nevezhető, a kormánypártok részéről minden létező eszközt bevető kampány ért véget. Sokan sokszor hittük már Magyarországon, hogy a közéletmoráli színvonal már nem süllyedhet mélyebbre, de minden kampány újra és újra bizonyítja, hogy nincs alja, mindennél is van lejjebb. Így volt ez Nagykanizsán, és így volt ez a környéken sok helyen. Váratlanul felbukkanó helyi önjelöltek sokfelé és legalább olyan váratlanul megjelenő új politikai erő tette sokszor átláthatatlanná úgy a helyi, mint az országos erőviszonyokat.

Az egybites kommunikáció visszanyal

Valami volt a levegőben, ezt már évek óta lehetett érezni nem csak Nagykanizsán. Azt, hogy pontosan mi, nehéz lenne megfogalmazni, de egyre nőtt azok száma, akik azt gondolták, elég a kormánypárti pökhendiségből, a harcból, az állandó ellenségkeresésből, a gyűlöletből. Mindenféle okon életben tartott veszélyhelyzeti kormányzás, a döntések átláthatatlansága sokakban keltett bizonytalanságot, de legalább annyi emberben ellenérzést. Rosszul mérte fel a Fidesz nagykanizsai parlamenti képviselője, a térség – sokak szerint – Voldemortja is a fontosságukat. A ’22-es választásokra nagy zajjal behirdetett cseh vagongyár nagykanizsai érkezése, a Modern Városok Program végleges eltörlése nem hajtotta előre a bizalom szekerét. Ráadásul a „Tungsram-elbocsátások” körüli mellébeszélés, tagadás, majd beismerés is sokak szemét nyitotta rá a valóságra. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy Cseresnyés öt év alatt egyszer sem tartotta szükségesnek, hogy megjelenjen a nagykanizsai önkormányzat ülésén. Eközben persze a közösségi oldalak zengtek a falunapi szereplésekről, a fontos, de inkább kevésbé jelentős beruházások átadási ceremóniáiról, de Nagykanizsa nem volt fontos. Az meg csak természetes volt, hogy a központi mantrák folyamatosan jelen voltak, Brüsszel megállításától, a békepártiságig. Ezek megmérettek, könnyűnek bizonyultak. 

Kanizsai Fidesz és a városi sajtó

Évtizedes kommunikációs területen szerzett tapasztalataim alapján előre jósoltam, hogy az a bojkott, amit a kormánypárti „fontos emberek” hirdettek a Kanizsa Médiaházzal szemben, csak bukással járhat. Nem tudom, hogy ki adta ezt a hülye tanácsot a kanizsaiaknak, de már az első pillanatban ki kellett volna rúgni, mert ez a fajta kommunikáció csak hátrányszerzésre volt alkalmas. Ezt ma már a választási eredmények számai is bizonyítják. Többszörös lejárató kampány célpontjaként persze ezt nem nagyon bánom, de még az ilyen akciók ellenére is rendre beszámoltunk a kormánypárti álláspontokról a különböző ügyekben. Már persze csak akkor, ha volt nekik, mert sokszor még a „hivatalos” facebook-oldal sem adott információt.  

Kanizsán (is) áradt a Tisza

Orbán Viktor miniszterelnöktől tudjuk, hogy fényes győzelmet arattak a kormánypártok a helyhatósági és uniós választáson. Persze ő mi mást is mondhatott volna, még akkor is, ha összességében többszázzal kevesebb önkormányzati tisztséget szereztek az országban. Persze nem lehet hallgatni az új erő, a hagyományos politikai oldalakra be nem sorolható Magyar Péter felbukkanásáról. Sokan, sokféle módon értékelték már az ex igazságügyi miniszter exférjének felbukkanását, ettől itt most eltekintünk. Az azonban tény, hogy sok embert megmozgatott, előadásain a már jól ismert szófordulatok másképp ültek, mint azok eredetijükben évekkel korábban. Magyar Péter előtt nyitott a pálya: A Fidesz kebelén nevelkedett, „kivetkőzött” politikus a következő években bizonyíthat.

Mindeközben az ellenzék…

Mindeközben Nagykanizsán, az országban egyedüliként megmaradt az egy fős többséget adó Éljen VárosuNK! Egyesület frakciója.  A fideszes polgármesternek ez jelentősen megkötötte a kezét, cserében az ÉVE idővel nekiállhatott a város dolgait rendbe tenni. Nem voltak könnyű helyzetben, mert a polgármester-parlamenti képviselő páros, ahol csak lehetett, megpróbált keresztbe tenni. Ami elé csak lehetett, akadályt gördítettek, de így számtalan beruházás ért véget vagy tart a vége felé Nagykanizsán. Mivel a gyűlöletcunamival érkező kesztyűt az ÉVE képviselői nem vették fel, a közösségi oldalakat, a megyei kormánysajtót, vagy épp a helyi süteményes oldalt ellepő rágalmakra a legtöbb esetben nem reagáltak. Ezzel pedig sok, korábban kormánypárti szavazó szimpátiáját is megnyerték. Így aztán nem csoda, hogy októbertől Nagykanizsa polgármestere az ÉVE jelenlegi frakcióvezető-helyettese, Horváth Jácint lesz. A választók a frakció valamennyi tagját visszajuttatták, miközben Balogh Lászlónak kicsengettek. …pedig sokakat érdekelne, hogy mégis ki a magyar, mert ez évek óta lóg a levegőben.

A félelem bére, avagy hallgatni arany

Komoly bajba kerültek a nagykanizsai kormánypárti oldallal szimpatizáló, a nyilvánosságot biztosító papíripari, illetve virtuális termékek. Sajtónak nehéz nevezni egy Zalakockát, ahogy a fideszes közösségi szatelit-oldalakat is. Odáig sikerült süllyedni, hogy a nagykanizsai hírek között nem szerepel a választás végeredménye. A nagykanizsai „újságírók” által szerkesztett oldalon Letenye polgármesteréről sok mindent megtudhat az olvasó, de Nagykanizsa úgy tűnik, nem számít. Nincs ezzel semmi baj, mert az eredmény ettől még az lett, ami. A polgármester és a többség is az Éljen VárosuNk frakcióhoz került úgy, hogy csak hat fideszes és egy Mi Hazánkos képviselő jutott a testületbe.  Sokak nevében kívánunk valamennyi megválasztott tisztségviselőnek eredményes és tisztességes munkát a következő öt évre!

A kocka nem csak Nagykanizsán fordult. A zalai városok közül Keszthely, Hévíz, Zalakaros, Zalaszentgrót is ellenzéki vezetésű lett. Egyebek mellett Szepetneken, Surdon, Zalamerenyén sem kértek a választók a fideszes kézi vezérlésből. A szomszédos Somogyban is veszített a kormánypárt több helyen. Így Siófok mellett már Balatonboglár és Fonyód is ellenzéki többséget tudhat magáénak, de a tóbotrány két főszereplője Zákány és Gyékényes is átfordult. Zákányban ráadásul megmaradt a polgármester, aki – ha nem mond le – kemény korszakra számíthat a következő 5 évben.

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. június 19-ei számában)

(Kép: Kanizsa Médiaház)