Ismét pásztorművészeti alkotás lett a hónap műtárgya
Egy spanyolviasszal díszített borotvatok lett a hónap műtárgya májusban a Thúry György Múzeumban. A kiállított holmit Fehér János készítette 1852-ben.
A 19. század első felében élték virágkorukat a pásztorfaragások. Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusa kiemelte, az alkotók körében hamar megjelent a művészi öntudat. Ezt bizonyítja, hogy alkotásaikra ráírták a nevüket és a készítés évszámát is. A kiállított borotvatokot számos népi motívum díszíti, ezeknek azonban nincs egyértelmű jelentése, mivel a legtöbb alkotó saját szimbólumrendszerrel dolgozott.
- Valaki úgy értelmezi ezeket a cserépből kinövő bokros ágakat, mint világfa. Függhet attól, hogy milyen tárgyon vannak. Minden ügyes pásztorfaragónak megvoltak a saját motívumai és így be is lehet azonosítani, hogy ki készítette azt a tulipánt, azt a rozmaringszálat, kinek volt a díszítősor-jellegű mértanias motívuma, sajátossága - tudtuk meg Gyanó Szilviától.
A faragások megbecsült tárgynak számítottak, amelyek generációról generációra öröklődtek és nagy becsben tartották őket. A múzeumban található darabot is az 1970-es évekig őrizgették tulajdonosai, majd Kerecsényi Edit öt év után tudta elhelyezni azt a néprajzi gyűjteményben. A spanyolviasszal készített tárgyak az 1910-es években kezdtek eltűnni a népművészetből.
- Megjelentek a karcolozott tárgyak, és akkor a spanyolozás kiment a divatból. A 20. század elején, 19. század végén pedig domború faragásokat tettek a tárgyakra. Ezek közül sok a 20. században már kész kis plasztika, figurális ábrázolások is megjelentek, de kiment a divatból és nem is nagyon tudták a spanyolozást. A mostani népművészek közül is kevesen próbálkoznak a spanyolozással – árulta el a néprajzos-főmuzeológus.
Gyanó Szilvia hozzátette, a kiállított faragás azért is különleges, mert több mint 170 évesen is szinte hibátlan állapotban láthatják a múzeumlátogatók. A hónap műtárgyáról bővebb összeállítást láthatnak egy későbbi magazinműsorunkban.
K.T.
(Kép: Kanizsa TV)