Minden évszakban keresett

Általában százan vannak, de naponta akár öttel is többen lehetnének az Élettér Állat- és Természetvédő Egyesület telephelyén. A 28 évvel ezelőtt alakult szervezet mindennapjairól, terveiről Varga Károlyné Anikó alapító tag, az egyesület elnöke osztotta meg lapunkkal a gondolatait.

Napjainkban leginkább a felelőtlen gazdák miatt kerülnek ide a kutyák - szögezi le határozottan az elnök. Nagyon sokan költözködés miatt, vagy éppen elhunyt családtagjuk kedvenceitől szeretnének megszabadulni véglegesen. Nem kevés a felelőtlenül megszületni engedett állatok száma is. Azokat vagy rásózzák valakire meggondolatlanul, vagy idehozzák, vagy éppen kirakják valahol és végül mégiscsak ide kerülnek. Halmozottan a felelőtlenség eredménye, hogy van ez a menhely.

Hogy milyen az élet így télvíz idején? — Télen nehezebb, válaszolja Varga Károlyné, mert a víz befagy az edényekben, de a nyár se könnyebb, mert akkor meg árnyékra van szükségük az állatoknak és természetesen gyorsan felmelegedik az ivóvízük. A helyük rendezett, minden nap ki van takarítva. Száz kutyát tudunk felelősséggel a telepen tartani. A kismacskák sokkal érzékenyebbek a hidegre, a fertőzésekre, mint a kutyusok. Ősszel megszaporodik a számuk, 15-30 között mozog.  Más állatunk nem nagyon van, azt a néhány sündisznót, teknősbékát vagy madarat megpróbáljuk kiajánlani olyan helyekre, ahol tudják tartani őket.

Nem élnek magányosan a kutyák az állatmenhelyen. Visszatérő családok, egyedülállók és középiskolások is szívesen járatják, szeretgetik és néha haza is viszik őket. A bennmaradottaknak meg ott van a kutyafuttató. A nyári kutyatábor húsz éve népszerű az ifjúság körében. Eleinte bentlakásosként működtettük, egy jó ideje már csak hétfőtől péntekig tartó napközis tábort tudunk szervezni. A nevelés szempontjából jót tesz a kutyának és a gyereknek is, nem beszélve a bevételről. Szerencsére sok adományt kapunk, de az is igaz, hogy mindig több kellene, mint amennyi van. Az etetnivalót ezzel jól kipótoljuk, de pénz is kell az orvosi költségekre, a gyógyszerre, a rezsire és a dolgozók bérére. A városba kihelyezett perselyeinkbe is gyűlik pénz, ezen kívül a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából és az évente kiadott falinaptárunk árából is. Adományok nélkül nem tudna működni a telep. Egyre több az elvárás a menhellyel és az itt tartott kutyákkal szemben is. Régebben elég volt a veszettség elleni oltás és chip sem kellett. Magunkkal szemben is elvárás, hogy a szuka és a fajtiszta kutyákat is csak ivartalanítva adjuk át. A hatósági elvárások, szabályok is sokat változtak, szinte úgy működünk, mint egy gyár, csak másmilyen értelemben. A chipek miatt könnyebb megtalálni a gazdát, hogyha elkóborol egy kutya. Úgy érzem, kevesebben dobják ki őket, mint régebben, mert a chip miatt visszaszáll rájuk. Igaz, vannak úgymond nemtörődöm gazdák is, akiknél megszaporodott az állatok száma, és nem chippeltetik be őket. Amikor a városban itt-ott látunk egyet, azok csak elcsavarognak, ilyenkor mi megfogjuk őket és mindjárt hívjuk a gazdát. Napi szinten 3-5 kutyát akarnak behozni hozzánk, de nem tudjuk őket befogadni. Ilyenkor kérünk róluk fényképet egy kis jellemzéssel és reklámozással próbálunk segíteni, hátha örökbe fogadja őket valaki. Kölyökkutyák esetében ez sikerül is. A környékbeli hegyeken gyakran előfordul, hogy nincs kerítés az épület körül, de kutya az van. A nagyméretű, harcikutyák bizony potenciális veszélyforrást is jelenthetnek. Anikónak otthon is vannak kutyái, ő is a kutyamenhelyről fogadta örökbe őket.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. február 7-ei számában)