Az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása mindenkinek csak ártott

Az iskolakötelezettség 2012-es leszállításának hatására a korai iskolaelhagyók, vagyis a lemorzsolódok nem tudtak az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni, cserébe nagyobb lett a szegények között a leányanyák aránya. Az intézkedés növelte a társadalmi különbségeket Magyarországon, és nem járt előnyös hatásokkal rövid távon, sem az érintett fiatalok, sem a társadalom számára, állítja egy friss, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézeténél megjelent tanulmány.

Magyar rekord

A magyar törvények 2012 óta az iskolakötelezettség 16 évre történő leszállításával kiengedték az iskolából érettségi előtt a diákokat, ebből kifolyólag az utóbbi 15 évben Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, vagyis az Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) országai közül nálunk nőtt a legnagyobbat az iskolaelhagyók aránya. De a 2005-ös enyhén magas arány mostanra nagyon magas lett EU-s és V4-es kontextusban is. Ez többek azért is van így, mert a magyar szabályozás iránya ellentétes számos országéval, ahol az iskolakötelezettség kiterjesztése mellett külön dolgoznak a lemorzsolódás lefaragásán.

Jelentős csökkenést ért el például Dánia, Lettország, Spanyolország, Ausztrália, Franciaország többek között. Szignifikáns növekedés csak Szlovákiában és Magyarországon látható az adatsoron, előbbi országban 1 százalékpontos, Magyarországon viszont több mint 5, és ez egyedülálló jelenség az OECD-országok között. 

Ez azért is fontos, mert a továbbtanulás minden adat szerint kifizetődik, a magyar munkaerőpiac az érettségizetteket, szakképzésben, alapszakos vagy főiskolai szinten továbbtanulókat könnyen felszívja. A csak 8 általános végzettek átlagkeresetéhez képest az érettségizettek vagy szakképesített munkások 30 százalékkal keresnek jobban.

Egy rossz megoldás

Nem véletlen, hogy az EU-s oktatási stratégiának is része a lemorzsolódás csökkentése – jelenleg Magyarország még a 2020-as, 8 százalékos EU-céltól is nagyon messze van.

Más kérdés, hogy az előző, még 18 éves korig tartó iskolakötelezettség sem váltotta be a 90-es években a hozzá fűzött reményeket: nem tudta növelni a középfokú végzettséghez jutás esélyét, vagyis “a maradók” nem tudtak érettségit szerezni. 

A kormány sajátos választ adott a problémára 2012-ben, a tankötelezettséget leszállította 16 évre. Azzal érvelt, hogy hiába fizetődik ki a tanulás, a költségei is jelentősek, ezért nem kell mindenkinek sok időt iskolában töltenie, és ha kiengedjük őket a munkaerőpiacra, azzal mindenki jól jár: úgysem szereznének érettségit – ezt valóban alátámasztják adatok –, de így nem hátráltatják a társaikat – ezt kevésbé –, és majd felszívja őket a munkaerőpiac. 

A Munkaerőpiac 2022 című kiadványban szereplő tanulmány szerzői – Adamecz Anna, Prinz Dániel, Szabó-Morvai Ágnes – statisztikai elemzés* útján vizsgálták a korhatárcsökkentés hatásait a foglalkoztatásra és gyermekvállalása. A módszerük leegyszerűsítve az volt, hogy a leszállítás előtti, 2009–2011-ben 8. osztályt végzett diákok csoportját összehasonlították a már érintett, 2012–2013-ban 8. osztályt végzett diákok csoportjával. 

Elengedték őket, de nem mentek el dolgozni

Első általános eredményük szerint a leszállítással a diákok esélye a lemorzsolódásra közel 70 százalékkal nőtt, a közfoglalkoztatásba kerülés esélye majdnem duplázódott, a “passzívvá” válás – aki foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben sem vesz részt – esélye másfélszereződött.

Mindemellett az elsődleges munkaerőpiacon való foglalkoztatás esélye nem nőtt, viszont majdnem 30 százalékkal emelkedett a születések száma. 

A második eredmény az, hogy ezek a látható hatások erősebben jelentkeznek a hátrányos helyzetű tanulók között. A fenti általános következmények erősebbek például azokon a településeken, ahol alacsony a foglalkoztatási ráta, és azon diákok között, akik matematika kompetenciateszteken a gyengén teljesítők között voltak. És értelemszerűen gyengébbek a felsőbb, gazdagabb, magasabb társadalmi státuszú csoportokban.

A gyermekvállalás valószínűsége szintén a hátrányos helyzetű csoportokban nőtt meg jelentősen. 

Vagyis leegyszerűsítve a kutatók arra jutottak, hogy a leszállítással

• nem nőtt az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélye,
• viszont a lemorzsolódókhoz hasonló nagyságrendű csoport tűnik fel a fent említett “passzívak” között.

Sok-sok ezren

A lemorzsolódó diákok több mint fele egyáltalán nem tudott elhelyezkedni a vizsgált időszakban, és azok, akik elhelyezkedtek, átlagosan 3,5 hónapig tudtak állásban maradni. 

A 2009 és 2013 között nyolcadik osztályt végzettek közül az iskolából lemorzsolódott 16-18 éves diákok száma összesen 44 515 fő volt, ebből nem éri el az ötezret azok száma, akik legalább egy hónapot dolgoztak volna közmunkásként, és kevesebb mint 19 ezren vannak azok, akik legalább egy hónapot dolgoztak az elsődleges munkaerőpiacon. Közel 60 százalék nem találkozott az elsődleges munkaerőpiaccal 16-18 évesen, 90 százalékuk pedig egyszer sem dolgozott közmunkásként. 

“Tanulmányunk legfontosabb következtetése, hogy az iskolakötelezettség korhatárának csökkentése úgy növelte meg a lemorzsolódás esélyét, hogy az iskolából kikerülő fiatalok (legalábbis rövid távon, 16–18 éves koruk között) nem tudtak beilleszkedni a munkaerőpiacra”, összegeztek a kutatók. Ezen túl a társadalmi egyenlőtlenség növelése az intézkedés egyetlen közösségi következménye.

g7.hu

(Borítókép: pexels.com)