A kampány beindult – The Show Must Go On

Az idő anakronizmusa az, amikor valamit nagyon várunk, hogy bekövetkezzen, de azzal együtt napról napra öregszünk, míg célba érünk. Nem, nem a gyermeki karácsonyvárás lesz eme eszmefuttatás témája, még csak nem is tinik első csók iránti türelmetlenkedése, de még csak nem is a diplomaosztón végre átvett oklevél megszerzése. A politika és annak időbeli megnyilvánulásai, időbeli rendszeressége, már-már perioditása kíván egy kis középpontot igényelni kisvárosunk, amúgy sem eseménytelen hétköznapjaiban.

Kampány van. Kampány van? Sokak szerint a 2019 októberi választások másnapján kezdődött a következő választási hadjárat. Mondhatnánk azt is, hogy egy monstre kampány finise felé közeledik az ország, benne Nagykanizsa. Mondhatnánk, de nem mondjuk! Nem mondjuk, mert most nem az esélyekről, nem a lehetőségekről, a soha be nem váltott vagongyárakról, sportuszodákról, ferences rendi minisörgyárról lesz szó. Nem, most a helyi sajtó szerepéről, feladatáról, nem utolsó sorban kötelezettségéről szeretnék pár szóban értekezni.

A kampány élesedését sok minden jelzi. Na, nem, a gólyák és fecskék költözése nem ennek előszele, pusztán annak, hogy vége van már a nyárnak, s lassan hűvös szelek járnak. Ez a világ rendje. Az is a világ rendje, hogy a politikai élet bizonyos időközönként rákapcsol. A magukat profinak gondoló, már bizonyos választott pozíciókban díszelgő potentátok megmondó emberré válnak. Megfigyelhető, hogy minél több hatalmat képzelnek a kezükbe, arroganciájuk annál hevesebb, támadásaik pedig oly’ gátlástalanok, hogy azt elképzelni sem lehetett harmincegynéhány éve. Persze a 80-as évek végén, a kilencvenes évek elején ki gondolta volna, hogy az állandó harc a képzelt ellenséggel odáig fajul, hogy nindzsák ülnek a vezetői székekbe. Már csak a kungfupandák hiányoznak, és az utolsó szamuráj. Már pedig ez – a régi alapigazság szerint – csak komoly lehet, mert viccnek durva.

A már korábban befutottak nagyotmondásai mellett persze más jele is van a kampánynak. Megjelennek a befutni szándékozó, igazi önjelöltek. Van, aki kisebb-nagyobb hülyeségeket a zászlajára tűzve minipártot alapít, aztán van, aki valamilyen egyesületet próbál gründolni, de az igaziak, a magányos, senki által nem támogatott önjelölt Hyde-park-szökevények. Őrültebbnél őrültebb ötletekkel állnak elő, ezeket álhírlevelekbe csomagolva hintik az általuk kiszemelt személyek felé. A legrosszabbak azok, akik ingyen népszerűsítésük érdekében álsajtótájékoztatókat hirdetnek. Na, és itt álljunk meg egy pillanatra!

Mint egy médiacég vezetője, az engem kevésbé szeretők szerint médiaguru, szeretném tisztázni a szabályokat. Legitimáció nélkül senkinek, tessék figyelni, senkinek nem adunk teret. Ez azt jelenti, hogy a már „székben ülők” mellett csak azok kapnak majd „kötelezően biztosított” lehetőséget nálunk bármiféle sajtónyilvánosságra, akiket a választási bizottság nyilvántartásba vett. Erre pedig még várni kell, mert hivatalosan még nincs itt ennek az ideje.

Ez persze nem jelenti azt, hogy időnként nem számolunk be egy-egy önjelöltről, mert ha érdekesnek tűnik számunkra, vagy ha kevésbé értelmes hülyeségekkel próbálja magát égetni, akkor beszámolunk róluk. Egy azonban fontos: ezekről a sajtó még meglévő szabadságával élve, a szerkesztőség munkatársai döntenek.

A politikai esélyegyenlőség biztosításáról szóló médiaházi „játékszabályok” a kampány hivatalos kezdetétől lesznek elérhetőek!

TAR Mihály, ügyvezető

(Megjelent a Kanizsa Újság 2023. november 29-ei számában)

(Borítókép: ataszjelenti.blog.hu)