Szakmák találkozása a kiskertben

Nyugdíjas buszsofőr a zöldségek és gyümölcsök ölelésében. Ez is lehetett volna rovatunk aktuális címe. Marczin Jenőt sokan ismerhetik aktív dolgozó korából, hosszú-hosszú évekig vitte az utasokat a kanizsai járatokon. Közeli ismerősei biztosan tudják, a zöldségeskertben is otthonosan mozog, - nem véletlenül látogattuk meg bajcsai otthonában őt, és feleségét, Gyöngyit.

Helyi, vagy környékbeli rendezvény, ahol a bajcsai nyugdíjasok is jelen vannak – vagy akár a Rezedák egy-egy fellépése - a háttérben mindig találkozni lehet Marczin Jenővel. Felesége, Gyöngyi a bajcsai kulturális élet vezetője, rovatunkban is szerepelt már gyönyörű és egyben hatalmas kertjével. A sok beszélgetés, egy-egy találkozás rávilágított arra: férje is jócskán kiveszi részét a tennivalókból, így most – eláruljuk, kis rábeszélés kellett (a szerk.) - de róla szól a történetünk, és bizony adunk tanácsot is a kertészkedőknek. - Magam is vidéki gyerek vagyok. Édesanyámmal mindig a kertben voltam, segítettem, nejemnek is. Aztán az utóbbi időszakban, mikor nyugdíjas lettem, és a műhelyben már nem volt munka, mondom: akkor nekiállok kertészkedni! A fóliát gondozom, kapálgatok, gyomlálok, a termény legyen a főszereplő – fogalmazott Jenő.

A bajcsai úr rendkívül szerény, ám sok minden van a Marczin birtokon, ami a saját felelőssége, a sajátja. Így például az öntözőrendszer kiépítése, igaz, idén nem sokat kellett használni. - Itt Bajcsán a föld homok. Elillan a nedvesség. Ezért lett kiépítve az öntözőrendszer végig, az egész területen. Az uborka például lécek és háló segítségével futott. Sokszor tönkrement, leszakadt. Vagy elkorhadt a léc. Kora tavasszal, gondoltam, csinálok egy vaskeretet, acélhálóval. Most nyugodtan lehet mellette kertészkedni, roskadozik az uborka rajta. De már a kamrában is, amit az asszony eltett! - mondta szerényen, ám büszkén Jenő. Azt természetesen mindenki tudja, az uborka egy kényes növény, az első ültetés a Marczin birtokon sem sikerült. De most, a jó helyre ültetett, és stabil támaszték szinte egy falat képez a kertben.

A munkamegosztás létezik. A birtok gazdája a gazdasszony virágaihoz nem nyúl, és az úgymond női feladatokat sem veszi át. Viszont a fóliaépítést, a benne nevelkedő paprikák gondozását sajátjának tekinti. - A paprikák zöme savanyúságos edényekbe kerül, de a rokonság is nagy, jut bőven mindenkinek – árulta el Marczin Jenő.

Ismét egy kérdés: a vasipari munkákhoz honnan ért? Uborka támfal, öntözőrendszer kiépítése, fóliasátor építés... Esztergályos volt. Sok-sok évvel ezelőtt. Aztán évtizedekig olyan buszsofőr, akire a mai napig emlékeznek. Egy olyan járaton, ahol a kertművelők is adták-vették a jótanácsokat. - Főleg a hétvégi járatokon, a bagolai vonalon voltam. Az akkor idősebb bácsik, nénik odajöttek beszélgetni. Nagyon sok ötlet cserélt gazdát. Volt például egy idősebb bácsi, arra nagyon emlékszem, amit mondott. Ő leginkább a szőlővel foglalkozott, sokat tanultam tőle a metszésről, és az ültetés sorrendjéről, a permetezésről – mondta Marczin Jenő. Az egykori buszsofőr ma kertészkedik, de minden nap mosolyogva gondol rá, és emlegeti munkáját. Pontosan felidézi, bármikor kérdezik: 2020. június 24-én vonult nyugdíjba az utolsó műszak letétele után.

Ásó kapa nagyharang – vagyis ásó, kapa, gereblye. Utóbbi a rovatunk címe. Ezért aktuális alanyunkat is megkérdeztük, mi a véleménye a kertek, a zöldségtermesztés fennmaradásáról? „Úgy veszem észre, itt a kertművelők aránya talán 25 százalék. A többiek befüvesítik a területet, nem nagyon foglalkoznak vele. Az utcánkban is talán kilencen vagyunk. De miért jó ezzel foglalkozni? Kimegyek a kertbe, ha kell egy hagyma, egy paprika, bármi. És a saját termésnek tényleg jobb íze van. Tényleg! Meg sem közelíti a boltit.” A szakmák találkoztak Bajcsán.

V.A.

(Borítókép- Kanizsa Újság)