Érdekes emberek, érdekes történetek 57. – Örülök annak, hogy ezt a pályát választottam

Fekete Melinda Zsófia mindig kitalált valamit, és az ötleteit meg is valósította. Az egyre gyarapodó „kis csodái” által lett a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola szaxofonművész-tanára, az Orff Ütőegyüttes vezetője, a MeArMa Trió tagja, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium tanára. A közbeeső állomásokról így osztotta meg gondolatait:

A családunkban mindenki szereti a zenét, de senki sem ezt választotta hivatásául. Bánokszentgyörgyön jártam általános iskolába, és 6 éves koromban beírattak az ottani zeneiskolába is. Első hangszerem a furulya volt és annyira megszerettem a hangszert, valamint Balogh József tanár urat, hogy 10 éven keresztül nála barokk furulyát tanultam. Általános iskola után a Batthyány Lajos Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ebben az időszakban figyeltem fel a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekarra, és szerettem volna bekerülni közéjük. Azonban furulya szólam nincs a fúvószenekarokban, ezért hangszert kellett váltanom. A szaxofonra esett a választásom. A zeneiskolában Baráth Béla tanár úr vállalta, hogy megtanítja nekem az alapokat. Az ő nyugdíjba vonulásával lánya, Baráth Adrien, vett a szárnyai alá. Ekkor történt az első komoly megmérettetés az életemben, amikor Adrien elvitt engem a Pomázi Országos Szaxofonversenyre, amihez elég nagy bátorság kellett 1 év szaxofonozás után. Csodával határos módon bejutottam a döntőbe. Ez az eredmény megerősítette azt az elgondolásomat, hogy a szaxofonozás lesz az én utam. Sikerült a fúvószenekarba is bekerülnöm, és időközben a Kanizsa Bing Bandbe is felvételt nyertem. Ezután még komolyabban vettem a munkát, sokat gyakoroltam. Két év múlva elmentem felvételizni Budapestre az egyik zeneművészeti szakközépiskolába, ahova felvételt nyertem, és 2009 januárjától oda jártam. Minden szabad percemet gyakorlással töltöttem, még otthon is, amikor hazamentem meglátogatni a szüleimet. Az ekkor megrendezésre kerülő Szakközépiskolai Országos Szaxofonversenyen első helyezést értem el. Ez az 1. díj újabb motivációt jelentett, megerősített abban, hogy ez a hangszer jelenti a jövőt. Érettségi után felvételiztem az egyetemre. Abban az időben Debrecenben és Miskolcon oktattak egyetemi szinten klasszikus szaxofont. Én a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karát választottam, és oda sikeresen felvételt nyertem.

Akkoriban minden álmom az volt, hogy valamilyen kamaraegyüttest hozzak létre, amiben én is játszom. Az első kamaraegyüttes, amivel próbálkoztam egy miskolci székhelyű szaxofonquartett volt. Az alapképzési időszakban számtalan neves külföldi előadó tartott kurzusokat Debrecenben, akiktől sok mindent tanulhattunk: új darabokat ismerhettünk meg és órákat vehettünk tőlük. Az első jelentős kamaraegyüttes egy duó volt, melyet akkori zongorista hallgatótársammal, Kozma Dáviddal hoztunk létre. Dáviddal rengeteg átiratot készítettünk – mivel a szaxofon késői születésű hangszer, így csak késő romantikus és 20. századi darabokból áll a repertoárja –, korábbi, más hangszerekre íródott gyönyörű darabokat dolgoztunk át. Nagyon izgalmas és érdekes világot sikerült ezáltal fölfedeznünk, remek koncerteket adtunk Kanizsán, Budapesten és Debrecenben. Egyetemi éveim alatt sokszor kaptam lehetőséget szaxofonosként, hogy profi zenekarok szaxofonszólamait eljátszhassam: katonazenekarokban, szimfonikus zenekarokban, valamint városi fúvószenekarokban működtem közre, ezáltal is rengeteg tapasztalatot nyerve. 2012-ben Tatár Csaba felkérésére szólistaként szerepelhettem a Nagykanizsai Fúvószenekarban, abban a zenekarban, ami annak idején útnak indított.

2013-ban ismét létrehoztunk egy kamarát Dankos Attila orgonaművész hallgatóval. Szaxofon-orgona párosra is nagyon kevés mű létezett abban az időben, ezért ismét átiratokat készítettünk és kezdődött el azóta már tizedik éve tartó izgalmas munkánk. A mesterképzésem évei alatt részt vettem a Virtuózok című televíziós vetélkedőben, valamint az I. Országos Egyetemi Szaxofonversenyen, ahol 2. helyezést értem el, majd 2015-ben szaxofonművész-tanárként diplomáztam. Már az egyetemi éveim alatt elkezdtem tanítani, Szolnokon félállásban dolgoztam ebben az időszakban. Majd a diplomám megszerzése után itt helyezkedtem el főállásban. Ebben az évben Dankos Attilával folytatott közös munkánk mellett egy budapesti székhelyű szaxofonquartettben játszottam.

A szívem visszahúzott a Dunántúlra

Rövid álláskeresés után a csurgói zeneiskolában kaptam állást. Emellett a Filharmónia Magyarország Nkft.-nél voltam koncertszervező 1 évig. Mindig voltak kis kitekintéseim a fő csapásvonal mellett. Ekkor keresett meg Baráth Adrien azzal a kérdéssel, hogy elvállalnám-e az Orff Ütőegyüttes vezetését a nyugdíjba vonuló Bücs Angéla utódjaként. Azonnal igent mondtam rá annak ellenére, hogy akkor még nem igazán tudtam, mit vállalok. Angéla néni csodálatos együttest alapított, rengeteg eredményük volt, nagyon sokat koncerteztek, és nagy kihívást jelentett számomra, hogy megközelítsem az általa nyújtott magas színvonalat, melyet ő akkor már évtizedeken keresztül fenntartott. Meglehetősen izgalmas világot jelentett számomra ez az új feladat. Sok mindent meg kellett tanulnom, hiszen az Orff egy speciális együttes és rengeteg különleges hangszert használnak. Gyermekekből álló kamaraegyüttesem sem volt addig, és a kottáikat is nekem kellett megírnom. Izgalmas része lett a munkásságomnak, amikor elkezdtem a hangszereléseket készíteni az ütőegyüttes számára.

2018-ban írtam az elsőt, azóta hála Istennek egész jól belejöttem, az első még hónapokat vett igénybe, most már 2-3 nap alatt elkészülök egy-egy darabbal. Sok új dolgot tanultam meg, mind a gyerekekkel való együttműködésben, mind a problémáikkal való megküzdésben, hiszen kamaszok, sok elfoglaltságuk van, nagyon okos, ügyes gyerekek, sportolnak, tanulmányi versenyeken vesznek részt, és ezt mind össze kell egyeztetni az ütőegyüttesben való munkájukkal. Illetve meg kell szerveznem a koncertjeiket, az utazásukat, a műsorukat, egyszóval, minden az én felelősségem. Hat éve vagyok a vezetőjük, a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken két alkalommal vettünk részt azóta, az egyiken Ezüst, a másikon Arany minősítést kaptunk, illetve részt vettünk a „Dobszerda” nevű Dunántúli Regionális Ütőhangszeres Versenyen és Találkozón, ahol Arany minősítést és Különdíjat kapott az együttes. Sokat dolgoztak a gyerekek, nagyon büszke voltam rájuk.

A nagykanizsai zeneiskolában töltött éveim alatt is sokat koncerteztünk Dankos Attilával, valamint megalakult a zeneiskola tanáraiból álló hegedű-szaxofon-zongora triónk, a MeArMa Trió. Tagjai: Jakobovics Árpád hegedűművész, Simo Márta zongoraművész. Velük rendszeresen játszunk a zeneiskolai rendezvényeken, bálokon, valamint most fog következni első önálló koncertünk október 20-án a Medgyaszay Házban. Emellett létezik még egy zeneiskolai trióm, az AMS Trió, akikkel kiállításmegnyitókon, koszorúzásokon szoktunk szerepelni. Tagjai: Baráth Adrien tangóharmonika, Kém Sándor bőgő.

2020-tól a nagykanizsai zeneiskola mellett Szombathelyen, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban vállaltam másodállást. Az ide járó növendékek szaxofonos pályán szeretnének majd továbbtanulni, így a velük való munkát is nagyon komolyan kell venni. Idén végzett az első növendékem, akinek sikerült felvételt nyernie a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára.

Mindig is koncertezni szerettem volna, és bármilyen úton-módon oda is jutottam, hogy ez sikerült. Úgy érzem nekem minden napom ajándék. Boldog vagyok, ha bemegyek a zeneiskolába dolgozni, ha az ütőegyüttessel lehetek, ha koncertezhetek, egyszóval örülök, hogy ezt a pályát választottam.

BAKONYI Erzsébet