Van az a szint, ami alá azért már nem?– Mikó-Baráth György jegyzete

A sokak által ismert Esterházy-idézet, miszerint „Egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá” több szempontból is aktuális az elmúlt hetek kanizsai politikai történéseire. A szállóigévé vált sor eredetileg így szerepelt a Termelési-regényben: „Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.” S így még súlyosabb üzenet ez. 2019 októbere óta már minden kanizsai hozzászokott az állandósuló politikai vitákhoz, de ezek mögött zömében legalább volt egy ügy. Most már ügy sem kell, egy sikeres rendezvény és egy nyertes projekt is a sárdobálás áldozatává válhat.

Április elsején majd egy évtizednyi szünet után tartottak autóstalálkozót Kanizsán, minden olyan látványelemmel megspékelve, ami ehhez a műfajhoz dukál. Én nem vagyok a lóerők szerelmese, de miután éppen arra időzítettük a húsvéti ajándékok vásárlását, láttam, hogy több ezer ember volt az Aréna parkolójában. Boldog voltam miatta, hiszen „végre valami”, ráadásul az egyik szervezőt személyesen ismerem. Ő egy kanizsai vállalkozó, s ez az ő sikere is volt, a saját városában, helyben. Mindenki boldog lehetne. Aztán a következő munkanapon jött a polgármesteri poszt és a csatolt fényképek, ezek egyikén Balogh László egyik „beépített embere”, mint a véres kardot lobogtat egy nagyjából 5 centis gumifoszlányt. Elkészült hát a dörgedelmes levél Szabó István felé, miszerint „felelőtlen és környezetkárosító pusztításra” adott engedélyt a Via. Én nem akarok jogászkodni, hogy most a polgármester által is szignózott engedélyért ki volt a felelős. Az eredmény ugyanis az, hogy volt egy rendezvény, amelynél több embert eddig maximum a kézilabda-válogatott meccse vonzott az Arénához, mégis sikerült belőle politikát kreálni. A lényegi kérdés, hogy ilyen fogadtatás után, ugyan akar-e majd itt bárki újból autós rendezvényt szervezni…?

Csütörtökön elkezdődött a munka a Platán sort és a Telekit érintő víziközműhálózat-rekonstrukció kapcsán. Itt szintén pozitív az alaphír, hiszen kicserélik a csaknem 100 éves csöveket, mindenki boldog lehetne. De jön a „kanizsai de”. A munkák miatt szükséges sebességkorlátozó táblák ugyanis több mint egy héttel az első kapavágás előtt kikerültek. Fellázadt az internet népe a trafiboxtól való félelmében és megszületett az újabb rigorózus levél, ezúttal Czirákinének, eme sorokkal: „a közel 1 milliárd forintos beruházás részleteibe sajnálatos módon nem avatott be a cég ügyvezetője, Czirákiné Pakulár Judit; de ami ennél sokkal elgondolkodtatóbb, hogy a lakosságot sem tájékoztatta kellő időben…” Itt sem fogok döntőbírót játszani, hogy olvasta-e vagy nem a polgármester az e-mailjeit és jogilag indokolt volt-e a táblák kirakása. De egy nyertes projektről lehetett volna pozitívabb képet festeni. Mondjuk egy úriemberi megoldással, például így: XY felhívja ZZS-t, „többen reklamáltak, takarjátok már le a ’30-as táblákat csütörtökig…”

A legújabb a kanizsai sportolók elismerése. Soron kívüli közgyűlésen, április 14-én módosította egy korábbi rendeletét a városvezetés. Így a díjakat ezentúl május 6-án adják át. Balogh László szerint a változtatásra csak azért volt szükség, hogy a sportbizottság elnöke – Gondi Zoltán – beszédet mondhasson. Nem tudom, hogy valóban Gondi Zoltán tettvágya áll-e a határozat mögött, de azt biztos senki nem teszi ki az ablakba, hogy Kanizsa vezetői még a sikeres sportolókon is össze tudnak veszni.