A lelkész parkolóhelye, ha ideállsz, te prédikálsz…
Májusban lesz 10 éves a Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség (NEKTEK). A korábban Nagykanizsa, Szepetnek, Sand, Pat települések gyülekezeteit összefogó egyházközség kibővült Marcalival is. A társulást a szükség, egyben az összetartozásuk kifejezése hozta létre. Makoviczky Gyula parókus lelkésszel a közelgő húsvéti ünnepekről és a humor szükségességéről beszélgetünk, aminek eléggé hiányában vagyunk mostanában.
Egy kicsit hazajöttem, a gyökereim idetartoznak Kanizsához – mondja elöljáróban a lelkész, utalva dédapjára, az egykori híres Makoviczky, (a későbbi Muskátli) cukrászda tulajdonosára, ahonnan még Bécsbe is szállítottak cukrászsüteményeket hajdanán. A nagyapám itt született. A teológiai tanulmányaim befejezése után 12 évig Szegeden szolgáltam, s amikor jött a „hívás” Kanizsára, a szívem mentén megszólítva éreztem magamat. Három évig Deme Dávid lelkésszel szolgáltam együtt, s az ő nyugdíjazása után egyedül maradtam erre a nagy területre. Nem könnyű ellátni, sok kihívással szembesülünk, a költségvetések komoly gondot okoznak, de minden gyülekezetünk önellátó – nyugtázza büszkén.
Nagyhét, húsvét előtt állunk. Mit jelent az evangélikusok számára ez az ünnepkör?
A húsvét a legnagyobb ünnepünk. A karácsony a születés, az atya ünnepe, a húsvét a fiú ünnepe és a pünkösd a szentlélek ünnepe. Ebben az egészben mutatkozik meg számunkra az Isten szeretetének a drámája. Az egész kereszténységünk ebből értelmeződik. Ahogy Pál apostol mondja, hogyha nem hinném a feltámadást, akkor hiábavalóság volna a hitünk, vagyis innen indul ki minden. A kereszténységünk logikai kezdete a feltámadás. Van neki természetesen egyházi kezdete, az a pünkösd, amikor közösséggé szerveződnek a feltámadásban hívők a lélek által. A logikai kezdete a kereszténységnek az Jézus, akit keresztre feszítettek és húsvét vasárnapján feltámadt. Az atya feltámasztotta és ezzel visszaigazolta az ő tettét. Nagyhét van! Ezt ünnepeljük. Nagycsütörtökön az úrvacsora szeretetének napján, nagypénteken a keresztre feszítés napján. Húsvét vasárnap és húsvét hétfőn lesznek az úrvacsorai alkalmaink, amikor együtt van a gyülekezet és ünnepel.
Sokan megkérdezik öntől, hogy honnan van a humor iránti elköteleződése, sőt vicces embernek is tartják.
Azt szoktam erre válaszolni, hogy a fele genetika, a másik fele meg szocializáció. Az édesapám volt ilyen típusú, társasági, jó humorral megáldott valaki, de én azt gondolom, csiszolódik az ember. Sokszor érzem azt, hogy a humor segít túlélni a megrázkódtatásokat. Ha már úgy állok hozzá valami banális dologhoz, ami talán felbosszantana, akkor humorral kezelem. Roppant feszült pillanatokat élünk meg a hétköznapokban. Akár egy pénztárnál való sorban állás már kihívást jelenthet az embernek, amikor türelmetlenül figyeljük, hogy mi is történik ott. Valamiért az elmúlt években elvesztettük a kiegyensúlyozott magatartásunkat. Tehet erről persze a vírus, az állandó feszültség, ami generálódik körülöttünk és bennünk. Gyógyítónak tartom a humort, de kényes dolog is lehet, ha valaki félre érti, és megsértődik. Ilyenkor el is megy a kedve az embernek a humorizálástól. Kettőn áll a vásár, aki nem vevő rá, annak a humor is sértés. Aki meg vevő rá, azzal együtt lehet mosolyogni, és elérte a hatását. Például, mostanában rendszeresen beállnak a templomunk elé autóval. Ezt lehet úgy is kezelni, hogy a következő alkalommal elvitetem az autóját, meg lehet úgy is, amin most gondolkodom, és ki is rakok oda egy táblát azzal a felirattal, hogy a lelkész parkolóhelye, ha ideállsz, te prédikálsz! Nem saját ötletem, egy angol humor, de azt gondolom, ha ezt valaki látja, eláll onnét az autójával.
Szerintem sokat segít a humor, és lehet nekünk terápiás is ezekben a helyzetekben. Nagy szükség van rá, fel vagyunk pörgetve személyes és közösségi szinten is. Azt látom, mindenre ugrunk. Teret ad ennek az is, hogy a közösségi médiás területen lehet ezt arctalanul művelni, „garázdálkodni”, mert szemtől-szembe nem tesszük meg. Kivonulni nem lehet ebből a világból. Itt élünk, próbáljuk meg a könnyebbik végén megragadni a dolgokat és mosolyogjunk hozzá. Nekem ilyen a humor, ezt gondolom és célba is ér.
Az egyházi humorról mi a véleménye?
Nekem nem tabu. Luthernek magának is jó humora volt. „Ha tudnám, hogy Istennek nincs humora, nem is akarnék a mennybe jutni” – mondta. – Én azt gondolom, az Istennek magának is van humora, és szabad egyházi dolgokkal is viccelni. Nem lehet a magunkra erőltetett álkeresztényi magatartással minden jót, minden életszagú dolgot kinyírni a szentségsértés nevében. Beleférnek ezek a dolgok, persze nem mindenkinek – fogalmazott Makoviczky Gyula lelkész.
BAKONYI Erzsébet