Egy hely, ami legjobban hiányzik a palini nyugdíjasoknak…

Közel 20 éves múltat tudhat maga mögött a Palini Nyugdíjas Klub Egyesület. A kezdetekben havonta egy alkalommal jöttek össze, hogy egymás gondját-baját megbeszéljék és együtt legyenek. Véleményüket hangoztatva valamelyest bele is szóltak a városrész működésébe. S amikor a palini születésű Tóth László mérnök-tanár nyugdíjba vonult, felkérték a klub vezetésére.

Hogy ki tudjunk lépni a világba, és pályázni tudjunk, egyesületté alakultunk – jegyzi meg elöljáróban Tóth László, aki nemcsak a kortársai helyzetét tekinti szívügyének, amikor azt mondja, hogy a kb. 3000 lélekszámú városrészben nemcsak nekik nincs egy olyan helyük, ahol találkozhatnának, hanem senkinek sincs. Nincs egy olyan nyilvános hely, ahol le lehetne ülni, el lehetne beszélgetni, ahol egy szakkör működhetne. – Annyira nincs helyünk, hogy a közterületen sem találni padot, ahova le lehetne ülni. Nincs olyan közösségi tér, ahol bármit is lehetne csinálni. Nincs egy bolt, egy kocsma, a postát bezárták… Viszont van jól működő gyógyszertárunk, és két orvosi rendelőnk tisztességesen, becsületesen dolgozó személyzettel. A templom mellé jó pár éve építettek egy közösségi házat, de oda nem mehetünk be. Amikor megkértem a plébániát, azt a választ kaptam, hogy nem erre a célra épült. Más választási lehetőségünk nincs.

A kezdetekre visszatérve, az egyesület vezetője felidézte, a klub, illetve az egyesület csírája eleinte az iskola égisze alatt működött, illetve az iskola falain belül lehetőségük nyílt néhány összejövetel megtartására. Az ismert rendelkezések okán azonban kitiltották onnan a civileket, most meg az energiaválság csak fokozta a lehetetlen helyzetüket.

Nem tudom megérteni, mert ami délután 2 óráig jó, az 3 órakor miért nem jó. A napközben fűtött iskola nem hűl ki délután 4-5 óráig. A korábbi intézményigazgatók, Sabján Imre, Magyar Ferenc, Suhai Zsolt, és a jelenlegi Kustor Zsófia pozitívan és jó szándékkal álltak hozzánk, de a rendeletek az intézményvezető kezét is megkötik. A 25 fős egyesület területi szervezettségű, ami jó, és egyben rossz is. Mivel különféle érdeklődési körű tagok alkotják, ezért érdekesebb a csapat munkája. Másrészt rosszabb, mert nincs, amire építkezhetnénk, nincs egy bázis, amire támaszkodhatnánk, főleg a Covid-járvány időszaka óta. Mivel lassan 3 éve, hogy nem igazán tudunk megmozdulni, kimozdulni, a szokásos és népszerű – egészségügyi, kertészkedéssel és biztonsági kérdésekkel kapcsolatos – előadásaink elmaradtak.

Nem egy leányálom a nyugdíjas egyesületek életben tartása – jelenti ki Tóth László. – Próbálunk pályázgatni, a Kulturális Alap terhére kiírt pályázatokon kaptunk is pénzecskéket a várostól, amiket megpróbáltunk hasznosan felhasználni. Megpróbálunk létezni, tevékenykedni valahogy. Az utóbbi időben részt vettünk a Palini Sport és Kulturális Egyesület által szervezett szüreti felvonuláson, ahol közreműködött az egyesület 2017-ben Arany minősítést kapott hagyományőrző Dalköre is. A múlt hónapban Zalaegerszegre utaztunk, ahol megtekintettük a Mindszentyneumot, a Dísz téren az adventi vásárt, és sétáltunk a belvárosban. Hagyományőrző Dalkörünk a hónap elején rendezte meg a VII. dalos találkozóját a HSMK-ban, 120 fő részvételével. Jól éreztük magunkat, egy kellemes délutánt töltöttünk el a társklubokból megjelent érdeklődőkkel együtt.

Elég nehéz a tagságot megmozgatni – vetette közbe a klubvezető. – Nincsenek meg a kommunikációs csatornák, tudniillik, minden híresztelés ellenére ennek a 65 év feletti korosztálynak a jelentős hányada nem barátja az elektronikus kommunikációnak. Nem facebook-oznak, túlnyomó többségüknek nincs okostelefonja, számítógépe. Azoknak az embereknek, akiknek igazán szüksége lenne a társaságra, vagy hogy valaki rájuk nyissa az ajtót, hogy elmondhassák ügyes-bajos problémáikat, nem rendelkeznek ilyen elérhetőséggel. A rádióból, tévéből folyamatosan csak azt hallják, hogy háború van, hogy terror van, hogy világjárvány van, és ezek a hírek ezt a korosztályt félelemben tartják, sokkolják. Ahelyett, hogy keresné a kapcsolatokat, a lehetőségeket, még jobban bezárkózik. Nem is tudom, hogyan lehetne ezt a helyzetet hatékonyan feloldani. Próbáljuk őket kimozdítani, de nagyon nehezen megy – fogalmaz Tóth László. Szavaiból kimondatlanul is úgy érződik, mintha Palin mostohagyereke lenne a városnak…

BAKONYI Erzsébet