A keresztszülők ünnepe volt

Húsvétra készülünk. A hagyományokból annyi megmaradt, hogy sonka és főtt tojás mindenképpen kerül az asztalra. Csokinyuszik, csokitojások ezréből lehet válogatni a boltokban, a gyerekeknek pedig ajándék kell. Régen – sok máshoz hasonlóan – ez is másként zajlott. Jelentősége volt az ünnepnek. Nem csupán vallási szempontból.

A régi idők húsvétjáról kit lehetne kérdezni? A nagyszülőket, a rokonokat. Esetleg kedves, idősebb ismerősöket. A múlt utáni kutakodásban segítségünkre volt két kiskanizsai asszony, Horváth Jánosné Jucika és Horváthné Vadász Marika. Az ő emlékeik szerepelnek ebben az írásban.

A húsvétot megelőző héten nem csak a templomi szertartások voltak fontosak Kiskanizsán. Otthon, a családi életben is lázas készülődés előzte meg az ünnepet. Az udvarokat, utcákat gyönyörűen rendbe tették. A házakat – akkor fehér házak voltak jellemzőek – a tavasz közeledtével kimeszelték. Az árkokat kitisztították, a járdaszegélyeket felgereblyézték. Nagypéntek valóban nagy ünnep volt, akkor nem dolgozott senki. Betartották a szigorú böjtöt, héjában főtt krumpli került az asztalra, ahol megengedhették, túró és tojás is volt. Nagyszombaton főzték meg a sonkát, és itt érdemes megjegyezni, hogy több évtizeddel ezelőtt nem a hentesnél vásárolt sonka került a fazékba, hanem a téli disznóvágásból félretett, saját füstölésű. A húsvéti tojást is ezen a napon főzték meg, lilahagyma levében pirosították. Mert a piros tojás elengedhetetlen része volt az ünnepnek. A keresztszülők ünnepének. Az asszonyok visszaemlékezéseiből a mai fiatal generáció számára egy különös világ tárulhat fel. A gyerekek akkoriban nagyon ritkán kaptak csokoládét, cukorkát. A húsvéti ajándékcsomag – melyet a keresztszülőktől kaptak, ezeket a ritka ínyencségeket rejtették. Csokoládét. Cukorkát. Később - amikor hozzá lehetett jutni a déligyümölcshöz – egy-egy darab narancsot. Meg az elmaradhatatlan piros tojást. A keresztszülők hagyományosan vasárnap, húsvét napján érkeztek, de nem ebédre, hanem ebéd után. A gyerekek sokszor az utca végén lesték, várták, mikor érkeznek az ajándékokkal. Húsvét hétfőn a locsolás sosem maradt el, az adatközlőink szerint Kiskanizsán soha nem volt divatban a vizes vödör, kölnivízzel jártak a fiatal legények a lányos házakhoz. A ház asszonya – a meglocsolt leány édesanyja – a legényeket a hagyományoknak megfelelően megvendégelte, így házi sütemény, sonka, cipó került az asztalra. 

Végezetül egy kiskanizsai érdekesség, ami a legények szokása volt. A hagyományt Markó Imre Lehel jegyezte le, a Kiskanizsai Szótár című kötetben megtalálható. „Tojásba verés. Ami úgy történik, hogy a festett főtt tojást leteszik a földre, s pénz darabot élével igyekeznek belevágni. Ha ez sikerült, a pénzzel együtt azé a tojás, aki belevágta. Ha a pénz kiesik, vagy mellé esik, a tojás a gazdájáé maradt”.

A képek a Thúry György Múzeum Varázsos rendhagyás - Jeles napok Dél-Zalában című időszaki kiállításán készültek, mely április 12-től látható az intézményben.

Vincze Adél

(fotó: Novák Viktor)

Ennek a cikknek a nyomatatott változata a Kanizsa Újság április 8-án megjelent lapszámában olvasható.