A zene mindig ott marad az életemben – Bücs Angéla az Orff Ütőegyüttes megálmodója

Bücs Angéla a zongorával egészen kicsi korában találkozott, mivel négy évvel idősebb nővére tanult zongorázni. Ezért, mint minden gyerek jó játéknak tekintette a hangszert, esténként pedig elvarázsoltan hallgatta édesanyja gyönyörű szoprán hangját zongorakísérettel. Így könnyű volt megszeretnie a zenét, a hangszert, és nővére példáját követve ő is elkezdte a zongoratanulmányait.

A döntés, hogy a zenei pályát választottam életcélomul csak akkor kristályosodott ki bennem, amikor felvételt nyertem a Nagybányai Zenelíceumba, vagyis a zeneművészeti szakközépiskolába. Ahogyan azt már sokszor elmondtam, én egy gyönyörű vidéken születtem Erdélyben, Máramaros megyében és Nagybányán volt a legközelebbi zeneművészeti szakközépiskola. A líceum az úgynevezett Ligetben épült, amely a híres Nagybányai Festőművész Telep bölcsője. A patinás épület hangulata az első pillanattól nagy hatással volt rám, ott ismerkedtem meg a xilofonnal is, ott szerettem meg az ütőhangszereket és ott érettségiztem ütő- és zongora szakon – idézte fel az indulás éveit a zenepedagógus.

Az Alma mater alapos nevelésének köszönhetően tanulmányaimat a Marosvásárhelyi Zeneművészeti Főiskolán folytattam, majd a Kolozsvári Zeneakadémián fejeztem be. Ez volt az álmom, hogy a két szenvedélyem: a gyermekek és a zene képezze munkámat. Éreztem, hogy révbe jutottam.

Nagyon jó eredménnyel végeztem - a főiskolán köztársasági ösztöndíjban is részesültem -, de mivel Romániában megyei szinten csak egy művészeti iskola működik, első években ott nem kaptam elhelyezkedési lehetőséget, így énektanárként helyezkedtem el először egy szomszédos kisvárosban, majd szülővárosomban.

Közben férjhez mentem 1986-ban, férjem Szatmárnémetiben dolgozott, így lettem szatmárnémeti lakos. Ebben az időszakban lehetőség nyílott megpályázni a szatmárnémeti művészeti iskola egyik zongoratanári állását, amelyet sikerült elnyernem.

Szatmárnémeti egy 160 ezer lakosú nagyváros, ahol a zenei, művészeti élet jelentős, állandó filharmónia működik a városban, és ahol rendszeresen fellépnek neves hazai és külföldi művészek.

A Zeneiskolában kitűnő kollégáim voltak, példamutatóan dolgoztak, versenyekre jártak a gyerekekkel, és itt értem el én is az első országos sikeremet, mint zenepedagógus: egy tanítványommal országos zongora 3. helyezést.

1993-ban férjemmel és gyermekünkkel áttelepültünk Magyarországra és a Nagykanizsai Állami Zeneiskolában folytattam munkámat, mint zongora és szolfézs tanár. Ez egy nagy változást hozott az életünkbe, nem volt könnyű döntés, de a gyermekéért az ember mindenre képes. Ebben az időszakban rengeteg szeretetet, segítséget, megértést kaptunk mindenkitől, amiért hálás leszek életem végéig.

S, hogy mi inspirált itt az ORFF ütőegyüttes megalapítására? Baráth Zoltán igazgató úr kiírt egy pályázatot a zenei tanítási módszerekről: Kodály, Suzuki, Orff, melynek a lényege az volt, hogy a szolfézs órákat tegyük minél színesebbé. Én az Orff módszer tanulmányozását és alkalmazását vállaltam, mivel az ütőhangszerek közel álltak hozzám.

Karl Orff, a híres német zeneszerző és pedagógus alakította ki a zene és mozgás újszerű összekapcsolásán alapuló zenei nevelési módszerét. A módszer arra törekszik, hogy az emberi beszéd ritmusával, a mozgás, a pantomim, a tánc, a zene segítségével sokoldalúan, játékos formában fejlessze az egész személyiséget, a gyermeki fantáziát, memóriát. Ennek eszközei a különböző ritmikus mondókák, beszédgyakorlatok, speciális Orff hangszerek, ütőhangszerek.

Továbbképzésre mentem Budapestre, anyagot gyűjtöttem, kottákat írtam, beleástam magam, mert nagyon érdekelt a téma. Akkor még szolfézst is tanítottam, így egyből alkalmazni is tudtam a saját csoportomban, de rájöttem, hogy jobban érvényesülne a dolog, ha egy zenekart alapítanék. Így jött létre az Orff ütőegyüttes.

Három kis xilofonnal és négy gyerekkel kezdtük, s ahogy teltek az évek, kiforrt az együttes stílusa, gazdagodott a repertoár, növekedett a létszám, így alakulásának 20. éves évfordulójára az együttes elérte a 60 főt, ami a 7 generációból adódik, beleértve a szülői együttest is. A zenekar hangszer állománya is folyamatosan bővült. Sok munkával, rengeteg szerepléssel, a bevételekből és a folyamatos szülői segítséggel, megteremtettük a mostani hangszerállomány nagy részét.

Kezdetben mindig betűzni kellett az együttes nevét, főleg amikor iskolákban szerepeltünk, és minden alkalommal bemutattam a különleges hangszereket: xilofont, marimbafont, vibrafont, harangjátékot, kongákat, dobokat, effekt hangszereket. A zongorát és a gitárt már jól ismerték.

Nagy megtiszteltetés volt számunkra képviselni a zeneiskolánkat, egyben városunkat először itthon, több száz szerepléssel, majd később külföldön is: Németország, Svájc, Szerbia, Erdély, Horvátország.

Vezetésem alatt az együttes két CD albumot jelentetett meg. 2009-ben, az együttes megalakulásának 15-ik évfordulójára megszerkesztettünk és kiadtunk egy jubileumi emlékkönyvet. A 23 év alatt, amely időszakban az együttest vezettem, a sok próba, a zenei táborok, ahol együtt dolgoztunk Baráth Zoltánnal, a sok fellépés meghozta az eredményeket.

Tevékenységünket számtalan díjjal ismerték el: többször megnyertük a Zalai Gyermekek Találkozóját; a Keszthelyi Helikonon töretlen sikert arattunk a 8 arany minősítéssel, a két fődíjjal, valamint a külön díjjal. Elnyertük Az Év Kreatív Közössége díjat. 2011-ben megkaptuk a Zalai Príma díjat és a Zalai Közönség Príma díjat is. Az eredmények eléréséhez rengeteget segítettek a szülők, anyaintézményünk, a Farkas Ferenc Zene és Aranymetszés Művészeti Iskola, az iskola vezetése, a kollegák. Jelentősen támogatott tevékenységünkben Nagykanizsa önkormányzata, ugyanakkor szponzoráltak minket üzemek, intézmények, civil szervezetek is.

A díjak, a szereplések, nem csak sikert hoztak az Orff-tagok számára, hanem annál sokkal többet: életre szóló barátságot, összetartást, a zene alázatos szeretetét. Az egész pályafutásom alatt arra törekedtem, hogy a zene által teljes értékű embereket, egymásra szeretetben odafigyelő fiatalokat neveljek, akik megtanultak együtt szorgalmasan dolgozni, küzdeni és örülni a sikereknek, ugyanakkor a zenei ízlésüket, igényességüket is próbáltam fejleszteni.

A közönség először meglepve hallgatta a különleges, számára szokatlan hangzású zenét, mert ez volt az egyetlen ütőegyüttes Zala megyében, s mostanra az egyik legkedveltebb zenekar a városban. Gondolom, azért is sikeresek voltak a fellépések, mert mindig interaktív műsorokat prezentáltunk a közönség bevonásával. Repertoárunknak széles a palettája, ami az ősi afrikai törzsi ritmusoktól, a barokk zenén, a kortárs muzsikán keresztül a könnyűzenén át a jazzig terjed. A változatos stílus mindig nagy sikert arat. Szeretjük a vidám, hangulatos, örömteli zenét. De akármerre is jártunk, a magyar zenét mindig előtérbe helyeztük, így öregbítve kis hazánk hírnevét. Ez is a nevelés része, hiszen a magyar identitásnak fontos helyet kell elfoglalnia életünkben.

Sajnos, a nyugdíjba vonulási elhatározásomban az egészségi állapotom döntő érv volt. Mégis úgy érzem, hogy szerencsés embernek tarthatom magam, hogy ezt megérhettem. Nagy örömömre nagymama lettem, van egy két és fél éves kisunokám, bár ritkán lehet velünk, minden együtt töltött percet próbálok kihasználni: énekelünk, tapsolunk, dobbantunk, ahogy az egy Orff-nagyihoz illik.

Mivel dombvidékről származom, első pillanattól kezdve otthon éreztem magam Nagykanizsa dombos, erdős vidékén. Amikor dolgoztam is, az erdő csendjében tudtam jól kikapcsolódni. Szeretem a túrázást, gombászást, gyógynövény gyűjtést. Imádom a Balatont, kora tavasztól késő őszig ott tartózkodunk, kertészkedek, úszok, biciklizek.

A zene mindig ott marad az életemben. Amint elszakad az ember a gyerekeitől, a családjától, szomorú lesz, és én elszakadtam a dédelgetett nagy Orff-családomtól, amikor nyugdíjba vonultam. Amikor megtudtam a Farkas Ferenc Zene és Aranymetszés Művészeti Iskola jelenlegi igazgatónőjétől, Baráth Adrientől, hogy ki lesz az utódom, akkor megkönnyebbültem, mert ismertem Fekete Melinda Zsófiát még zeneiskolai növendékként, és tudtam, hogy egy nagyon komoly munkabírással rendelkező, fiatal, ambiciózus és tehetséges művész-tanárról van szó. Immár négy éve nagyon sikeresen vezeti az együttest Baráth Adrien igazgató hathatós támogatása mellett. A gyerekek szeretik, a szülők nagyra becsülik, és már nyertek egy helikoni ezüst díjat is. Figyelemmel és elégedettséggel kísérem munkájukat, és segítek, amikor hívnak, de mint tapasztalt pedagógus, tudom, hogy a legjobb segítség az, ha hagyom megtalálni saját útját, hozzon frissességet magával, újítson. Ez eddig sikerült, tiszta szívből gratulálok!

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. október 15-én megjelent számában olvasható.