Ásó kapa - Most is legszebb a kertjük

Pár évig nagy sikerrel zajlott a Magyarország legszebb konyhakertjei verseny Nagykanizsán is. Tavaly már nem szervezte meg a város a területi fordulót – információink szerint a pandémia miatt. Voltak viszont olyan lelkes kiskertészek, akik folytatták a több éves hagyományt, és egyénileg elindultak a megmérettetésen.

A Sóstai házaspár birtokán már beszélgettünk rovatunk keretében. Nagy örömmel láttuk a hírt pár nappal ezelőtt az interneten, hogy Sóstai Józsefné Ica kertjét a legjobbak között díjazták. Így a nyári nagy kánikulában ismét felkerestük őket – hol máshol, mint a látóhegyi birtokukon -, ahol szinte minden idejüket töltik. - Megmondom őszintén, én nagyon szeretek a kertben lenni. Volt ez a lehetőség, hogy részt vegyünk a versenyben. Megbeszéltük a Jóskával, benevezünk. Első alkalommal egy oklevelet kaptam, de ösztönzött a verseny, hogy még jobban igyekezzek, vagyis - bocsánat - igyekezzünk – mondta mosolyogva Ica.

A következő évben már második helyezést ért el Sóstainé kertje, utána pedig aranyérmet kapott a látóhegyi birtok, a vegyes, tehát zöldséges-gyümölcsös kategóriában. A lendület nem hagyott alább, ezért tavaly egyénileg jelentkeztek. - Kanizsáról nem csak én, a szomszédasszonyom, Tokorcsi Marika is jelentkezett. Mind a ketten az országos jelöltek közé jutottunk. A díjátadón nagyon szép oklevelet és ajándékokat, ajándékcsomagokat kaptunk – idézte fel Ica. 

Sóstaiék területe nem túlzottan nagy, de ahogy a házaspár fogalmazott: minden megterem tavasztól őszig, ami kell. - Nekünk, a családnak, és télire is tudunk eltenni. Nem kell bemennünk a boltba, ha leveshez vagy bármihez kell valami – kijövünk ide, és itt van. Nagyon szeretünk itt lenni. Nemhiába említették a díjátadón, hogy nekünk ez a nyugalom szigete – fogalmazott a gazdasszony.

Természetesen a birtok gazdájának is rengeteg feladata van a területen – a favágás, kertibútor készítés mellett segédkezik a konyhakertben is – ami, mint fogalmazott, Ica birodalma. De az esővizet az öntözéshez József gyűjti, és az egyéb, nagyobb fizikai munkát igénylő feladatokat is sajátjának tekinti. Az idei esztendő időjárása nem kis fejtörést okozott Sóstai József számára. - Az igazi gazda ő – mondta nevetve feleségére mutatva József –, de persze segítek. Fák kivágása, metszés, sövény nyírása az én feladatom. A másik kérdésedre válaszolva... szerintem az idei év mindenkit, kis- és nagygazdálkodót egyaránt megviselt. Tavasszal ugye voltak a fagyok. Elment a barack, elment a cseresznye, itt völgyben vagyunk. A kertben is mindent kétszer kellett ültetni, elég problémás volt az indulás. Aztán forró a nyár, ilyenre nem is emlékszem, mikor volt. De másokhoz képest még szerencsések vagyunk, öntözéssel megoldottuk a konyhakerti növények vízpótlását. Pedig a többinek is kéne:a gyümölcsfáknak, a fenyőknek... nem vagyok szakember, de ahogy nézem, ezeknek már lejár az ideje. A lucfenyők gyönyörűek, jó levegőt adnak, de látni, hogy nem bírják ezt a klímát, lassan pótolni kell őket – mondta Sóstai József a kedves kis birtokon.

Végezetül pedig kiskertből a kistányérra! A látóhegyi birtok terményeiből finomság is készült, a házigazda prószát sütött, hogy meg lehessen kóstolni azt, milyen íze van a helyben termelt zöldségeknek. Mint azt elárulta: véleménye szerint újkrumpliból nem lehet igazi prószát sütni, de ez most abból készült. Saját titka pedig, hogy tesz hozzá bőven mindent, ami a kertben található: vöröshagymát, metélőhagymát, cukkinit és olykor mángoldot is. Isteni volt.

Vincze Adél

(Fotók:Tóth Tamás)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. július 30-án megjelent számában olvasható.