Érdekes emberek, érdekes történetek 7. – Árnyjátékos egy életen át

Zenész, tévés, újságíró, gyűjtő, nyugdíjas mérnök – mindezek Bacskay Zoltán életének kisebb-nagyobb szeleteket elfoglaló részei. A kanizsaiak számára nem ismeretlen, ma már nyugdíjas mérnök a munka mellett mindig megtalálta azt hobbit, amelyben megmutathatta tehetségét. A kanizsai sportélet egykori kísérőjeként is sokan ismerik, manapság pedig leginkább az interneten keresztül gitárjátékával kápráztatja el a zeneszerető közönséget.

Kiküldetésből házasság

Bacskay Zoltán legelső szenvedélye nem a zene volt, hanem a tanulás. Sőt gyermekkorában színész akart lenni. 1972-ben került a munkája révén a budapesti Villamos Automatikai Intézettől kiküldetésbe Nagykanizsára. A sörgyárban és a bútorgyárban dolgozott, ez utóbbiban ismerte meg későbbi feleségét. Miután végeztek a munkával, Szombathelyre helyezték, de a szíve visszahúzta Kanizsára. Februárban megismerkedtek, és májusban megtartották az esküvőt. Két leánygyermekük született, a házassága 32 évig, a felesége haláláig tartott.

– Kétszer születtem - jegyzi meg a 74 éves, színészi adottsággal is rendelkező Zoltán. Hogy beiratkozhasson az általános iskolába, a születési idejét 1947. szeptemberéről augusztus 4-re módosították.

A zenei érzékét iskolaigazgató, evangélikus lelkész, kántortanító és pedagógus elődeitől örökölte. Mikor öt éves volt, édesanyja épp elsősöket tanított a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Szin községben, s a kis Zoli beült a nebulók közé, megtanult írni, olvasni, számolni, s igazgató nagyapja még egy kitűnő bizonyítványt is kiállított neki. Ekkor összeült a tantestület, hogy mi legyen a Zoli gyerekkel, amikor ír, olvas, számol, és akár a második osztályba mehetne, de az elsőbe sem juthat be az életkora miatt. Döntésük értelmében szeptember helyett augusztus 4-ét írtak be születési dátumának, így elindulhatott az 1. osztályba. Édesapja intelme alapján – hogy senki nem mehet pedagógus pályára, mert elég volt a nemzet napszámosaiból –, a négy Bacskay fiú műszaki pályát választott. Időközben Kazincbarcikára költöztek, így a Miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumba járt.

Amikor a ’60-as évek elején meghallotta az első Shadows számot, egy életre magával ragadta a zenekar muzsikája. 1963-ban Szlovákiában a rozsnyói rokonoknál vendégeskedett, akik összeadtak neki 145 koronát, amiből megvásárolhatta az első gitárját. Az első zenekara Kazincbarcikán alakult ’64-ben, és ’65-ben Cyklon néven léptek fel egy kulturális seregszemlén.

Egy kis kitérővel Zoli említést tett arról is, hogy pontozás alapján az osztályuk negyedikben az iskola legjobb osztálya lett. Harmadikban azonban ők voltak az osztály „salakja”.

 – Magatartásból 2-est kaptam. A fő bűnöm az volt, hogy az utolsó tanítási napon én szerveztem meg az ellenőrzők elégetését, ami akkor a félévi bizonyítvány is volt. Tantestületi megrovást kaptam, de nem rúgtak ki, mert úgy gondolták, ha elmegyek a pesti villamosipariba, még nagyobb csibész leszek. Negyedikben aztán a mi osztályunk nyerte meg az iskolai versenyt és a vele járó 20 ezer forintos jutalmat – emlékezett vissza Zoltán.  A Magyar Ifjúság című lapban cikk is jelent meg róluk A Kossuth díjas osztály címmel. -  A nyereményből Bulgáriába, Várnába utazott egy hétre az osztály, de én nem mentem el, mert nem akartam kihagyni a zenekarunk első nagy fellépését a kulturális seregszemlén. Ez nagy hőstett volt a részemről, míg osztálytársaim a Fekete tengerben lubickoltak, nekem még suliba is járnom kellett. Az első Shadows számokkal azonban olyan sikert arattunk, hogy nagy sikoltozások közepette elkezdtünk Beatles-számokat is énekelni. Innen indult el a zenei pályafutásom.

Aztán a Miskolci Egyetem Vegyipari Automatizálási Karán tanultam, a gitározás is folytatódott, a diploma után pedig a VILATI Zrt-hez kerültem Dunaújvárosba, majd a katonaságot követően 1972-ben Nagykanizsára.

Időközben Zolit a munkája Szombathelyre, majd Pécsre szólította. A családjával odaköltözött, aranyidőket jelentettek azok a hónapok a számukra. Majd egy visszakanyarral a munkahelyek sorában ’75 októberében az OGIL (Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium és jogutódjai) következett, ahol egy saját kis birodalmat alakíthatott ki magának, egyedüli elektronikai szakemberként. A másod- és harmadlagos kőolajtermelési eljárásokat modellezték laboratóriumban, közben külföldre is járt tanulmányútra, több szolgálati szabadalom résztulajdonosa is volt. A gitározás ekkor háttérbe szorult, átvette helyét egy újabb szenvedély, az újságírás, amit már főiskolás korában is művelt.  Az OGIL-ban kezdett el fényképes tudósításokat írni az Olajmunkás című vállalati lapba, majd a Kanizsa Extra és a Kanizsa újság számaiba is.

Apósa ötletére még ’72-ben ellátogatott a „Szakiba”, a Kodály Zoltán Művelődési Házban székelő Kamera ’67 Amatőr Filmklubba, ahol együtt filmezgettek többek között Szentgyörgyi Leventével, Szabó Zsigmonddal, Molnár Tiborral, Szegedi Bélával, Kotnyek Istvánnal.

– Amikor ’85-ben meg kellett alapítani a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban a helyi televíziókat, Papp Ferenc, a HSMK akkori igazgatója felkért, hogy vegyek részt a szervezésben. A fejlesztőmérnöki munkám és az újságírás mellett elvállaltam a hétvégi televíziózást is. Szerintem a ’90-es évek jelentették sport szempontjából Kanizsa aranykorát, hiszen tucatnál is több élvonalbeli szakosztály, klub, egyesület működött a városban. Volt szerencsém végig kísérni ezen csapatok, sportolók felkészülését, versenyeit.

A zenélés bár pár évre háttérbe szorult, abba soha nem maradt. Több zenekarban is játszott Zoli, így a népszerű Old Mixben is. A HSMK kamaratermében minden hónap utolsó péntekén tartott Old Mix Klubba különböző együtteseket hívtak meg vendégszerepelni, de nagy siker volt az Indián Nyár elnevezésű rendezvényen adott műsoruk is.

Szobazenészből lett YouTube „sztár”

Zoltán nyugdíjba vonulásával aztán egyre több idő maradt az egész életét végigkísérő szenvedélyére, a gitározásra. 2010-ben egykori zenész társa, Kajdacsy Tibor egy merőben más fordulatot hozott a Shadows-rajongó életébe. A Shadows, a Spotnicks, a The Ventures együttesek zenei alapjait (backingtrack) tartalmazó CD-vel lepte meg névnapjára. Ezek felhasználásával, karaoke-szerűen ő játssza fel számítógépre a gitárszólót. Mintegy 10 éve a külföldtől eltekintve akkor még csak egy ember foglalkozott ezzel az országban. A szobagitározások végül felkerültek a világhálóra, melynek köszönhetően meghívták a Hazai Gitárzenekarok III. Országos Találkozójára, Pestújhelyre, ahol szintén a kedvenc zenekarjai számaival lépett fel. 2015 szeptemberétől egy évig játszott fővárosi Shadovs Magic Band-ben, majd 2016 nyarán Nemere László kezdeményezésére megalakították a Retro Party Boys nevű zenekart. Első fellépésük a Vigadó Duó műsora előtt volt a Medgyaszay Ház színpadán. Ezután beindultak a szereplések, felléptek a helyi fesztiválokon, a tavaszi és őszi Kultúr Korzó rendezvényein. A nemcsak zenekart, hanem lelki közösséget is alkotó tagok számtalan fellépést tudhatnak maguk mögött. A Bacskay Zoltán szólógitár, Dobos László ritmusgitár, Miskó János basszusgitár, Kígyóssy Zoltán szintetizátor, és Törőcsik Pál dob összetételű együttes jelenleg a Honvéd Kaszinóban kapott helyet a próbák megtartására.

A gitáros ars poeticája, hogy megpróbálja visszaadni azt a hangulatot, amit anno az együttesek nyújtottak. A 30 db gitárját is az együttesek hangzásvilágához alakítva vásárolta meg. Most már ezeknek a felét el is kellene adni, mert csak otthon hevernek – elmélkedik.

A nyakkendők csak jöttek…

Bacskay Zoltán nosztalgiából gyűjti a film- és videokamerákat, a 26 db vetítőgépe némelyikét időnként a kezébe veszi. A több, mint 300 db-os nyakkendő készletét már bemutatta a HSMK az Én hobbim című kiállítássorozatán is. A nyakkendőket nem tudatosan gyűjtötte, csak jöttek.

 – Mindig szerettem öltözködni – mondja. – Rengeteg ingem, mandzsettagombom, díszzsebkendőm van, de ma már nincs is rá alkalom, hogy felvegyem őket.

Az utóbbi években már csak a sátoros ünnepek alkalmával, és néha a zenekari fellépéseken köt nyakkendőt. A Shadows imázsát az öltözékükkel is őrzik. A Shadows volt az Isten a számukra, a tagok mindig elegánsan, öltönyben, nyakkendőben jelentek meg a színpadon. Óriási élményben volt része, amikor 2005-ben Dortmundban részt vett a Shadows európai koncertjén.

– S hogy mi ragadja meg a Shadows zenéjében? – A hangszíne – vallja. – Amikor hallgatom őket, mintha fölemelkedne a muzsikájuk a levegőbe. Az effektek, a visszhang – amit ők találtak ki –, úgy tűnik, mintha szállna a térben, s az embernek keresnie kell, hogy hol van. Végül is jó zene és rossz zene van. Én ugyanúgy élvezem a komoly zenét is. Ha a YouTube-ra fölrakok egy számot, jönnek a gratuláló kommentek Japántól Brazíliáig, Svédországtól Dél-Afrikáig. Dicsérik a jó játékot, a jó hangzást, sőt még tanácsot is kérnek tőlem, az amatőrtől. Autodidakta módon tanultam a zenét, az újrendem már a levegőben kialakult, amikor középsuliban az óra alatt egy vonalzóból kialakított gitárnyakon próbáltunk az osztálytársammal…

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. július 2-án megjelent számában olvasható.