Lassan ideje a téli álomnak
Az évelő növények teleltetése minden esztendőben kardinális kérdés. Még a gyakorlott kiskertészeket is gondolkodásra készteti, hiszen nem mindegy, mikor, hogyan, milyen körülmények között teleltetjük az egész nyáron - vagy netalán több éve - féltve gondozott virágainkat.
A kérdés kapcsán - és nem utolsó sorban pár jó tanácsért - kerestük fel Fekete Pétert, aki ismerős lehet a Vásárcsarnok látogatói számára. Szebbnél szebb virágaival van jelen a piacon évek óta, s mint azt beszélgetésünk elején leszögezte: saját tapasztalatait tudja megosztani az olvasókkal.
– A teleltetés kérdésére úgy kezdeném a választ: időjárásfüggő. Amikor közeledik a hideg időszak, figyelni kell az időjárást. Ha például fagyot mondanak, éjszakára be kell vinni a növényeket, ha ez a fagy rövid ideig tart és enyhe. Tehát éjszakára védett helyre tegyük őket, nappal pedig ugyanúgy virulhatnak. Most is sok helyen látható, a városban közlekedve megfigyelhetjük, nagyon szépek a növények, jól érzik magukat ebben az időjárásban, a balkonokon, ablakokban. De nem csak az éjjeli fagyok miatt kell őket védeni, ilyenkor jellemző már a hideg eső. Ami pedig szétverheti, károsíthatja a növényeinket – fogalmazott Fekete Péter.
Bizonyára sokan vannak a virágszerető emberek között, akiknek jól bevált teleltetési módszereik vannak. Fóliasátor, télikert vagy üvegház nem mindenkinek áll rendelkezésére, ezért a téli hónapokban a lépcsőházak és főként faluhelyen a pincék is megtelnek virágokkal.
– A teleltetés egy nagyon furfangos dolog. Ha ez nagyon egyszerű lenne, az én munkámra nem is lenne szükség. Mert mindenki át tudná teleltetni a növényeit megfelelő helyen, és az én virágaim rajtam maradnának tavasszal. Én is nagyon sok praktikát hallottam. A pincét nem szoktam javasolni, csak akkor, ha a bizonyos pince száraz, nem dohos, vagy nyirkos. Ezek a növények ugyanis tulajdonképpen örökzöldek, ahhoz, hogy a telet túléljék, fényre van szükségük. Egy sötét, dohos pincében rothadásnak indulnak a levelek, megnyúlnak, nem lesz szép. Viszont, ha egy világos, fagymentes helyet találunk a muskátlinak és társainak, akkor tavasszal is virulni fognak, könnyen átvészelik a telet. Természetesen ebben az évszakban is szükségük van a gondoskodásra. 10 fok alatt a hajtásnövekedés megáll, nem fejlődnek a növények, ezért kevesebb vízre is van szükségük. Ilyenkor könnyen abba a hibába eshet a kertész, hogy túlöntözi a növényét. Ennek eredménye sok esetben, hogy tavasszal egy elrothadt, elpusztult virággal áll szemben – hangsúlyozta a tanácsadónk. Egyúttal rámutatott arra: nem elegendő a megfelelő teleltetési helyet kiválasztani, az sem mindegy, milyen állapotban „visszük be” a virágainkat a bizonyos védett, fagymentes helyiségbe.
– Elsősorban azt tanácsolnám mindenkinek, amit én is lassan el fogok végezni. A tápanyaghiány miatt megjelent sárga leveleket, vagy sérült, károsodott, elszáradt leveleket le kell szedni. Az elnyílott virágzatot szintén nem szabad a növényen hagyni. Egy alapos tisztítás szükséges, sőt, én az ugyan egészséges, de már nagyméretű, öreg leveleket is lecsipkedem a muskátliról, hogy az egész növény szellősebb legyen. Visszanyírni a virágot ilyenkor még nem kell, mert a teleltetés során előfordul, hogy egy-egy hosszabb hajtás visszaszárad, vagy esetleg a vége egy kicsit megrothad. Ha most vágnám vissza a növényt, könnyen előfordulhatna, hogy tavaszra csak egy aprócska csonk marad – intett Fekete Péter.
Végezetül: akik gondosan megtisztítják a növényeiket - többek között a muskátlikat - nyilván sajnálják azokat a hajtásokat, amiket ilyenkor lecsipkednek a tőről. Természetesen a szaporítás, vagyis a dugványozás is szóba került a virágokkal teli fóliasátorban. Fekete Péter szerint az év bármelyik szakában lehet dugványozni, de... Ennek a tevékenységnek is megvannak a szabályai, így ha a hobbikertész nem tudja biztosítani a megfelelő körülményeket, mint például a kellő fény, tápanyag, páratartalom, akkor a téli hónapokban inkább ne álljon neki szaporítani.
Vincze Adél
Fotó: Czigóth Sándor