Az elmúlt 30 év – Cseresnyés Péter

Sorozatunkban Nagykanizsa 1990 után megválasztott parlamenti képviselőit kértük egy kis visszaemlékezésre, értékelésre. A sorban a negyedikként a város jelenlegi képviselője, a Fidesz-KDNP színeiben megválasztott Cseresnyés Péter következne. Természetesen őt is megkerestük, felajánlva a lehetőséget arra, hogy a Kanizsa Újság hasábjain beszéljen az elmúlt harminc évről. A honatya nem élt a lehetőséggel, ahogy fogalmazott, addig, amíg a Médiaháznál nem lesznek változások, nem kíván munkatársainknak nyilatkozni. Ezek után kerestük meg Károlyi Attila, önkormányzati képviselőt (LMP), aki 10 éve dolgozta fel könyvében az 1848-2010 között megválasztott képviselők életét. A szerzői jogok tulajdonosaként a szerző hozzájárult ahhoz, hogy idézzünk a kötetből. Cseresnyés Péter 2010-ben így emlékezett:

Cseresnyés Péter

Bár azzal, hogy tanár lettem, a saját akaratom érvényesült, hiszen gyerekkorom óta erre a pályára készültem, ennek ellenére benne érzem a szülői példát is anélkül, hogy ők bármikor megpróbáltak volna befolyásolni.

Az általam választott hivatás adta munka mellett mindig csináltam valami mást. Így én is, mint sokan mások, végeztem kétkezi munkát, ügynöki tevékenységet is. Erre volt lehetőség, hiszen a ’80-as évek végén – a GMK-k időszakában – sokféle munkából választhatott másodállást az, aki napi 8 óránál többet akart dolgozni.

Ebben az időszakban – pontosan 1989-ben – hagytam ott az iskolát, és léptem be egy másféle világba. Egy vállalkozás tagja lettem. Mélyépítéssel, kereskedelemmel foglalkoztunk.

Bár a politika mindig érdekelt, egy ideig a hírek bújásán, értelmezésén nem léptem túl. A ’80-as évek vége felé azonban, amikor felpezsdült a hazai közélet, amikor híreket lehetett hallani a „másképpen” gondolkodókról, elkezdtem aktívabban érdeklődni a politika iránt. Ez már abban is megnyilvánult, hogy 1988 őszén Budapesten beléptem a Fideszbe.

Talán aktívabban foglalkoztam volna már akkor, abban az időben a politikával, ha az általam legelfogadottabb politikai iránynak vélt vonulat nagykanizsai megtestesítőinek, képviselőinek a megnyilvánulásai szimpatikusak lettek volna. Mivel nem voltak azok, a helyi szervezetbe nem is léptem be.

Később, közeledve az 1990-es választásokhoz, az SZDSZ által képviselt irány – amelyet rátoltak a Fideszre is – egyre kevésbé volt számomra elfogadható. Ezt az ellenérzést a későbbiekben megerősítették bennem már az 1990-es választások utáni nagy „fordulatukkal”, az addig hirdetett elveik „elárulásával”. Ezt azért kell megemlítenem, mert akkor vidékről még nem látszott az a küzdelem, amely a Fideszben – többek között az SZDSZ-hez való viszony tekintetében – folyt.

Mivel az SZDSZ-t egy ártalmas politikai képződménynek ítéltem már akkor is, és a Fideszt abban az időben tévesen az SZDSZ „kistestvérének” tartották, így én az aktív politizálásba nem kapcsolódtam be. Ezzel jeleztem saját magamnak, hogy a „liberálisoknak” mondott csoportosulás által képviselt vonulat számomra elfogadhatatlan.

Aktívan akkor kezdtem el újra foglalkozni a politikával, amikor 1994 után visszajöttek a közéletbe azok, akik 1990 előtt tönkretették az országot.

Az aktívabb politikai mozgásomra ezen kívül még hatással volt az a tény is, hogy 1993-ban megszületett a döntés a Fideszen belül a további irányról. A Fodor Gábor fémjelezte – az SZDSZ-hez közel álló – csoport kivált a Fideszből, s a pártban a nemzeti érdekek és a polgári értékrend mentén történő politizálás és politikai filozófia vállalása lett domináns, és ez a külvilág felé is nyilvánvalóvá vált.

Nagykanizsán ekkor még a Fidesz helyi szervezettsége gyenge lábakon állt. Volt olyan időszak is, amikor egyébként egy szocialista szimpatizáns próbálta meghatározni a helyi Fidesz által képviselteket. Ezért én akkor még kívülállóként, de egyre inkább közeledve az aktív szerepvállaláshoz, próbáltam befolyásolni az akkori események menetét. Ekkor már 1997-et írtunk.

Aztán jött az 1998-as győzelem, s ezután a Nagykanizsán újjászerveződő helyi csoport tagja lettem.

Két év múlva választottak meg a kanizsai szervezet elnökévé, s ezt követően, vélhetően az addig elvégzett munka eredményeképpen lettem a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje Zala megye 2. választókörzetében.

A 2002-es választásokon a megyei listáról bekerültem a Parlamentbe. Négy éven keresztül az Ifjúsági és Sportbizottság tagja voltam. Itt főként a közoktatással és a kábítószer-problémákkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam. Parlamenti munkám során foglalkoztam még egyéb helyi és országos ügyekkel is. Szorgalmaztam az autópálya-építés gyorsítását, azt, hogy Nagykanizsa mielőbb kapja meg a városban kiürült laktanyákat.

Természetesen felvetettem olyan témákat is, amelyek nemcsak a Nagykanizsán élőket, hanem sokakat másokat is érintettek.

2006-ban újra megyei listán kerültem a Parlamentbe.

Két évig az Ifjúsági, Szociális és Családügyi Bizottság tagja voltam, majd 2008 júniusától az Oktatási ás Tudományos Bizottságban dolgoztam.

Ebben a ciklusban komoly munkát fektettem abba, hogy a nagykanizsai határőr-igazgatóság ésszerűtlen megszüntetése ne történhessen meg.

Több kísérletet tettem annak érdekében, hogy a kormány tegyen valamit a GE magyarországi leépítése ellen, azonban a Bajnai-kormány szinte egyetlen lépést sem tett a probléma megoldása, enyhítése érdekében.

A 2006-2010-es parlamenti ciklusban több mint kétszáz módosító javaslatot nyújtottam be.

2010-ben, a választások első fordulójában – Zala megye 2. választókerületében először történt ilyen – szereztem egyéni mandátumot. Munkámat, mint eddig is, ezután is szolgálatnak tekintem.

Célom, hogy térségünk és országunk polgárai újra büszkén felemelhessék fejüket, biztonságban élhessék mindennapjaikat.

Kép és szöveg: Károlyi Attila: Nagykanizsa város országgyűlési és nemzetgyűlési képviselői (2010)